Utánuk az özönvíz

- Mondok akkorát, hogy fejre állnak - mutatja a ház belsejét Biacsi Mihály nyugdíjas vízügyes. Már harmadszor önt ki a víz az idén. Ruhák száradnak az udvaron, a bútorok a szoba közepére hordva, a fal mellett egy megviselt rekamié árválkodik.
- Ezen aludtam, ni. Vízben volt a lábam bokáig - meséli a férfi, aki mérgesen fürkészi az utcán dolgozó volt kollégáit. Már jártak nála a biztosító képviselői, körülnéztek, hümmögtek, jelezték, hogy bútorkárra nem vonatkozik a biztosítás, fényképeztek, majd elmentek. Biacsi Mihály meg szedi fel a linóleumot, mert alatta kezd terjedni a penész. Gázperzselővel készül kiszárítani a betonpadlót.
Mészáros Attila, a városrész önkormányzati képviselője egy ütött-kopott Ladával furikáz minket a felázott utakon. Itt egy öregasszony áll kint az utcán, érdeklődik, mikor lesz segítség. Nála is tízcentis víz tetején úszott a linóleum, meg lehet nézni, mondja, egymás hegyén-hátán van az összes bútor. Szomszédasszonya úgy véli, hogy ha a záportározó agyaggödröket be nem temetik annak idején, akkor lefolyt volna az ár. Ebben van annyi igazság, hogy záportározó nincs, ám joggal mondhatnánk, odáig úgysem jutna el a víz. Mellesleg az agyaggödröket épp a lakosság kérésére temették be, mert annak idején valakik telehordták hulladékkal, azután meg a száraz nádat és a szemetet felgyújtották a gyerekek.
Tápé vízelvezető rendszerének az elmúlt években szinte mindenki adott egy pofont. Az átereszek egy része eltömődött: vagy betömték, vagy eltörtek és kisebbekkel helyettesítették őket. Biacsiék háza előtt például a KÉSZ Kft. teherautója alatt roppant be az átvezető cső. Át is dugtak rajta egy műanyag vécécsövet, csak a törésnél megakadt. Akkor a kilógó részt levágták, és az egészet otthagyták. Az átereszek mérete esetleges: van, ahol három 300-as átmérőjű csővégen érkezik a víz, és a beáramló mennyiségnek egyetlen, szintén 300-as csövön kellene lefolynia... Aztán persze néhol az árkot teleszemetelték a lakók, sőt akadt, aki be is betonozta az átereszt, hogy le ne szakadjon a teherautója alatt, amikor be akar állni vele az udvarra.
{p}
Tápé nagy része mélyen fekszik, ezért igen sok telek vízelvezetési szolgalmi joggal terhelt: azaz a telkekből le van hasítva egy rész vízelvezető ároknak. Mészáros Attila szerint azokat sem tartja karban senki. Különösen azt fájlalják még a helybeliek, hogy az egyik fő védmű - két és fél méteres árok, amelyen régebben lefolyt a víz - privatizációra került: ott most hereföld van, az árok helyett pedig egy csövet raktak le, még az ellenőrző aknákat is eltávolították. Ráadásul a legmélyebben fekvő földek gazdái csak arra várnak, hogy egyszer az ingatlan belterületivé minősüljön, akkor a sokszorosát fogja érni a mai árának, belvízvédelemmel meg törődjön az, aki megveszi. Azok az új házak, amelyek hasonló telkeken állnak a település szélén, már nyögik ezt a terhet - csak azt nem érti Mészáros Attila, hogyan kaptak rájuk építési engedélyt.
A helyzetet tovább rontja, hogy jelenleg is tart - uniós pályázatból - a szennyvízcsatorna építése, amelyet az alvállalkozók alvállalkozói végeznek. Akad olyan hely, ahol már hetedszer bontják ki a kész csatornát, mivel a dőlésszögek nem megfelelőek, s időközben a csapadékvíz úgy jár-kel a készülő vezetékekben, ahogy nem szégyell.
A híradások persze gyors segítségről beszélnek. A kár valószínűleg több tízmillió forintra rúg, a kárfelmérők már több helyen is jártak, de konkrétumot a károsultak közül senki nem tudott mondani. Mészáros Attila önkormányzati képviselő sóhajtva tesz ki minket a régi községháza előtt.
- Hát, nem tudom, hogy a tápéi búcsút meg tudjuk-e így tartani.