Dunakeszi házszámfejtő

A Budapest elővárosaként kedvelt településen a lakók azonosíthatóságára térképet állítottak a telkek helyrajzi számával. Ha a lakosság ezzel elégedetlen lenne, négyezer forint ellenében fellebbezhet, hogy például a tizennégyes házszám után a tizenhatos következzék.
Vannak a tökéletes számok (Pithagorasz), ilyen az egy. E tételt Dunakeszin, a Felsőtabán utcában is elismerik. Elkezdődik az utca az első házzal. És az egyes házszámmal. Ekkor még ötöst ér a dolgozat és a házszámozási projekt. De errefelé csupa rakoncátlan és az egyénieskedést sem nélkülöző házszám lakik. A 19-ből 53-as lett, sőt, magához rendelte a "per a"-t. Ugyanakkor "b"-re már nem futotta. Más épületek idegen tollakkal ékeskednek: a 34-es fölvette a 22-es nevét, a 30-as viszont 65-té dagadt az idők folyamán. Az utcatáblára sem merik kiírni, hogy egyik saroktól a másikig hányas számig futnak a házak, olyan elképesztő lenne, hogy 31-65, a következő viszont 67-54, a páros oldal pedig félúton cseréljen helyet a páratlannal. És aki megmondja, hogy az új vagy a régi számozás látható-e a házfalon, azt csoportvezetővé léptetik elő a házszámozási hivatalban.
A számkutyulás elleni harcban Kuti Ferenc helyi lakos viszi a prímet. Rossz nyelvek úgy tartják, egyszerre három helyen tud lenni. Aki keresi, a 24-es háznál kezdi, ha nem találja, átmegy a 39-esbe, ha ott sincs, a 49-esben kopogtat. Pedig Kuti Ferenc a 14-es szám alatt él. De ezt csak a kiváltságosok tudják. Az új postás nem. Ez amolyan postás-díjbeszedő-próbáló terep, itt megfelelni fölér egy szakirányú államvizsgával. A lakosság saját érdekében kitanítja az új munkaerőt, s ezért nem fogad el ellenszolgáltatást.
Mindez hanyagolható epizód ahhoz képest, hogy Kuti Ferencet többen felszólították az utcában, legyen kedves végre kijelentkezni tőlük. Ekkor érlelődött meg benne a gondolat, tiltakozásba kezd: "Mi, a Felsőtabán lakói is ebben a Dunakeszi nevű városban lakunk, és szeretnénk olyan körülmények között létezni, mint a város más pontján élő embertársaink!" - írta meg több mint tíz évvel ezelőtt a polgármesternek. Kapott is választ:
"A Felsőtabán utca lakói nevében írt levelére szíves tájékoztatására közlöm, hogy a Hivatal folyamatosan vizsgálja felül a város házszámozását. Szíves türelmüket."
{p}
A türelmi időt kitöltendő Kuti Ferenc maga mellé állította a körzeti képviselőt, ő a környék fejlesztésének további javaslatait fogalmazta meg. Kuti Ferenc azonban nem volt teljesen elégedett a képviselő beadványával, ezért a következőket írta neki:
"Megkaptam a polgármesterhez címzett beadványa másolatát, melyben szépen fogalmazott célok vannak kitűzve, de nem szól a beadvány arról, hogy a közterületen ki fogja elkészíteni a járdát? Ehhez minden felsőtabáni embernek joga van, sőt a téli időszakban szüksége van rá. Itt megjegyzem, hogy nem jönnek a 'városi emberek' a havat eltakarítani... A csatorna építését támogatjuk. A játszótérét is. De nem tudom, mennyi ideig funkcionál majd, és ha a gyerekek felnőnek, mi lesz a sorsa? A házszámozást is támogatjuk, mivel édesanyám három számon is nyilván van tartva, pedig 35 éve él egy helyben."
A levelekre szórványos válaszok érkeztek, bennük többnyire négybetűs szavak szerepeltek. Pénz. Terv. Majd. A lakók kételkednek a polgármesteri elszántságban, ezért személyesen kell kérdezni a döntnököt. Hivatalába a Felsőtabán utcán át eljutni nagy kalandot ígér. De Kuti Ferenc segít:
- A nagy kanyarnál ne bizonytalanodjanak el, folytatódik az utca. Első kereszteződés: Felsőtabán utca. Azt is így hívják. Balkéz felől az elhanyagolt, parlagfüves terület után a polgármester telkénél jobbra fordulnak. A hármas útkereszteződésnél bármelyiket választhatják, mindegyiknek Felsőtabán a neve. Ha ügyesek, a 21, vagyis 55 mellett már kikeveredhetnek az utcából.
Szerencsére a lakók megérezték, hogy valami készül, kiállnak a kapuba, hátha benne lesznek a tévében, aztán elkísérnek egy darabon.
A hivatal délutáni sziesztáját tölti, kisvárosi természetességében nincsen "tessék előre bejelentkezni" meg sokszoros "tárgyal éppen". Nyitott az ajtó, és a polgármester fogad.
- Amikor kiküldtük a határozatot a házszámokról, senki nem fellebbezett. Akkor kellett volna tiltakozni, most már négyezer forintba kerülne. Különben sem a postást kell szidni, hanem megmutatni, ki hol lakik! Segítség a közterületre kihelyezett, helyrajzi számokkal ellátott térkép.
A polgármester részletezi: az illegális építkezésekkel újabb házak ékelődtek a régiek közé - néhol tizenöt számot ugrott a sor -, és hogy a régi építési szabályozás kellemes és merev fegyelem volt: keveset lehetett, de azt rendesen. Látszik, unja már ezt a matekozást, egy kérdésre azonban még válaszolnia kell: vajon hogyan változik át az utca páratlan oldala némely szakaszon párosra?
- Minden további nélkül. Jöjjön be, Évike! - A műszaki osztály felelőse elmondja, hogy a szakértők az irodában, nagy térkép fölé borulva közösen adnak számot a házaknak.
- Az nem normális utca. Tulajdonképpen nincs is páros meg páratlan oldala.
Hát, ha nincs, akkor lakók sincsenek, és házak, tavasz, nyár, ősz és tél, sőt talán Kuti Ferenc sem létezik. Ezt a polgármester cáfolja:
- Egyébként takaros ember. Mielőtt aszfaltozni kezdtünk, mondtuk neki, maradjon nyugton. Mégis betonozott a háza előtt. Azt szeretné, ha minden két perc alatt történne. Harmincötezer lakosunk van, nekünk mindegyikkel törődnünk kell. Írogat a parlagfűvel kapcsolatban is... István, jöjjön be!
Parlagfűfelelős érkezik, az ernyedt idillben máris kész az értekezlet, az érkezők várjanak odakint.
- A parlagfüvet kézi előkészítő munka után gépi kivitelezéssel eltávolítottuk, majd szintén kézzel utókezelést alkalmaztunk - István fölmondja a leckét (sokkal jobban megy, mint a matematika), s éppen aznap reggel vágták le.
- Akarják látni?
Kösz', most nem, főleg, hogy kiderült, milyen elvadult, líciumos terület az. A közelében viszont ott az eligazító tábla, amelyet fiatal pár böngészget:
- Hol is vagyunk?
- Mit tudom én!
Magyarországon.