Ég és Föld

Az amerikai űrügynökség a tervek szerint húsz éven belül embert küld a Marsra, hasonló küldetésű európai társszervezete ismét a Holdat vette célba. Az előbbi becsült költségvetése nagyjából harmincmilliárd dollár, a másiké tizenötmilliárd euró. Sok pénz. És akkor a jövő évben öt műhold fellövését tervező Kínáról még nem is beszéltünk. De ezt az egész összeget egy magánember - Bill Gates - saját vagyonából simán kifizethetné.
Egy párizsi székhelyű humanitárius szervezet felmérése szerint félmillió embertársunk lassú és biztos éhhalálra van ítélve pusztán amiatt, mert arra a területre, ahol élnek - Közép-Afrika egyik hegyes sivatagi térségében - egyszerűen fizikai képtelenség számottevő mennyiségű segélyt (vagyis élelmiszert) szállítani. Nincs ugyanis sem közút, sem vasút. Repülőgépről, helikopterről egy egész népességet megetetni lehetetlen. A térségben iszonyatos, számunkra szinte felfoghatatlan a szegénység, a nélkülözés. A már említett felmérés szerint ötmillió dollárból épülhetne olyan útvonal (jó, nem sztráda, de mégis szilárd, netán kamionokkal is járható burkolatú közlekedési felület), amely legalább a napi életben maradáshoz szükséges élelemszállításhoz alapot adhatna, de a segélyszervezetek továbbra is csak körülményesen eljuttatott s a szétosztásban ellenőrizhetetlen "csomagokban" gondolkodhatnak, mivel ennyi pénzük nincs.
Jelenleg egy pénzügyi gondok miatt megrokkant programban az orosz űrhajó fellövésének költségeit nagyjából kétharmad részben amerikai milliárdos fizeti. Ha ezt nekem valaki akár csak tíz éve mondja, kinevetem.
Az emberiség nagyobb része ugyanakkor napi gondokkal küzd. Tulajdonképpen mondhatnánk azt is, rendben van az ügy, hiszen "kinek vagyon, annak nagyon, kinek nincsen, annak nincsen". Nem volt ez sohasem másként.
Ám a helyzet mégsem ilyen egyszerű. Az ember egyik legnagyszerűbb tulajdonsága a szolidaritás, vagyis a másik bajának megértése - meg a valódi segítségnyújtás is. Az égre, a Marsra, a Holdra tekingető fejlett világ és a puszta túlélésért küzdő milliók között évről évre egyre gyorsabban nő a szakadék.
És most kissé hajtsuk le a fejünket, lássuk be, mintha rendjén is lenne így a dolog. A Könyv (ismertebb nevén: Biblia) újszövetségi fejezeteiből háromban szerepel a jelenet: Jézus azzal nyugtatta meg a közösség "fölös" kiadásaiért aggódó Júdást, hogy szegény ember mindig lesz, ezt a gondot sem a hit, sem a gazdag emberek (például Saul) vagyonának szétosztása nem oldja meg. A szolidaritás ugyanis nem pénzkérdés. A nyugdíjas Mari néni ezer forintjából száz éppen akkora segítség annak, aki rászorul, mint a milliárdosok vagy éppen a popzenészek milliói.
A gesztus a lényeg. Adni, magamtól megvonni és másnak eljuttatni, ez a valódi szolidaritás. Van, akinek száz forintja van erre, másnak milliárd dollárja. Nincs az a költségvetés (magyar, európai, netán világbanki vagy magánemberé), amely ezt számokba foglalhatná.
S a végére írjunk ide egy tényt. Bill Gates, a világ egyik leggazdagabb embere tavaly egymilliárd dollárt adományozott a legszegényebb országoknak. Úgy tessék érteni: a leszakadt, reménytelenségbe fásult embereknek. Lépése talán - akár csak egy százas erejéig - minta lehet.