Függetlenség vagy terror?

- Annak idején úgy tanultuk, forradalmak akkor törnek ki, amikor a tömegek már nem tűrhetik tovább az uralkodó osztály hatalmát, az pedig nem tudja megtartani. Valóban ennyire egyszerű volna a képlet?
- Nehéz általánosságban beszélni a forradalmakról. Woody Allen egyszer kitalált egy jóslatot a háborúkról: két nép fog egymásnak esni, de csak az egyik nyer. Nagy általánosságban a forradalmakról is ennyi mondható.
- Bizonyára nincs két egyforma forradalom, ám azért csak talál közös jegyeket a kutató.
- Természetesen talál, a komikus szavait csupán azért idéztem, hogy érzékeltessem, nem könnyű egy kalap alá venni, mondjuk, George Washington törekvéseit, az iráni forradalmat, március 15-ét vagy Pol Pot népirtását. Ezeket az eseményeket csupán az köti össze, hogy a fennálló hatalom ellen irányulnak, s valamennyit forradalom néven emlegetjük.
- Gondolom, szükség van hozzá elégedetlenségre is.
- A népi elégedetlenség önmagában véve nem vált ki forradalmat. Minden forradalom több tényező kölcsönhatásának a következménye. A francia forradalom kiváltó oka például a rossz termés volt, amely lázongásokat váltott ki. Ugyanekkor az állam pénzzavarba került, s országos gyűlést hívott egybe. A gyűlés tagjai kihasználták a népi mozgalom támogatását, s mivel a felvilágosodás korában éltek, hittek abban, hogy a világ megjavítható, ezért egy új és jobb társadalom reményében fenekestül felforgatták az addigi rendet.
- Vagyis nem áll az a korábban hangoztatott tétel, hogy a Napkirály elmulatta az ország pénzét, miközben a nép nyomorgott.
- Erről szó sincs, az igazság az, hogy akkoriban az angolok és a hollandok után a franciáknak volt Európában a legmagasabb az életszínvonaluk, a gazdaság pedig jól működött.
{p}
- A forradalmak kitörésének oka tehát más-más, de talán több a hasonlóság a kimenetelüket illetően.
- Valóban, ilyen szempontból két fő csoportra oszthatjuk a forradalmakat, egy részük meg tudott állni egy új, demokratikusabb alkotmány életbe léptetésénél, míg más forradalmak terrorhoz és diktatúrához vezettek. Az egyikre jó példa az amerikaiak függetlenségi harca, élén Washingtonnal, a másikra a francia forradalom, amely előbb terrorhoz, majd Napóleon egyeduralmához vezetett.
- Milyen szerepe van a forradalmak kimenetelét illetően annak, hogy ki áll az élükön?
- Felettébb nagy, de természetesen a társadalom hagyományai határozzák meg, hogy ki válhat vezetővé. Valószínű, hogy az amerikaiak nem hagytak volna egy Napóleont a nyakukba ülni, Franciaországban pedig nemigen érvényesült volna Washington.
- Bár neki is felajánlották a koronát.
- Felajánlották, de ő nem fogadta el, s ezzel azt a magatartást emelte nemzeti hagyománnyá, hogy az igaz hazafi képes lemondani a hatalomról. Napóleon viszont azt az örökséget hagyta a franciákra, hogy a hazát legjobban egy rendkívüli ember teljhatalma képes megmenteni.
- Hová sorolható az angol polgári forradalom?
- Mielőtt válaszolnék, engedje meg, hogy kiigazítsam kérdését. Az 1640-ben Angliában kitört forradalmat csupán a szocialista történetírás nevezte polgárinak, mégpedig azért, hogy az 1917-es oroszországi forradalmat szocialistának nevezhessék, egyfajta fejlődést sugallva.
- A tankönyvek ma is használják a polgári kifejezést.
- Sajnos, ha egy elnevezés meghonosodott, majdhogynem képtelenség megváltoztatni. Ma már egy angol történész sem nevezi polgári forradalomnak az 1640 és 1660 közötti éveket. Miért is tennék, hiszen előtte is, alatta is, utána is egyaránt nemesek és gazdag polgárok ültek a parlamentben és irányították Angliát.
- Mégis mit mondanak, mi történt abban az időben Angliában?
- Többnyire azt, hogy polgárháborúban csatáztak egymással az angolok, az írek és a skótok. Ami 1640 után történt, azt nevezhetjük politikai forradalomnak, hiszen felszámolták a királyságot, a Lordok Házát és a püspökségeket. A társadalmi rend, a helyi kormányzat, a tulajdon elosztása azonban semmit sem változott.
{p}
- Nem beszéltünk még a korábban kitört forradalmakról.
- Nem, mert amit ma forradalomnak nevezünk, azt az ókorban rabszolgalázadásnak hívták, a középkorban parasztfelkelésnek. A forradalom kifejezést először Kopernikusz használta a De Revolutionibus Orbium Coelestinum című munkájában, amelyben a csillagok égi pályáiról értekezett.
- Innen vette át a politika?
- Pontosan. Először II. Jakab angol király 1689-es trónfosztását nevezték forradalomnak, a helyes útra való visszatérést értették rajta. A XVIII. század folyamán aztán a szó fokozatosan felvette a mai jelentését.
- Ezek szerint ahogy az angol forradalomra nem illik a polgári forradalom, úgy az oroszra sem a szocialista.
- Oroszország 1917 előtt ugyan nem volt demokratikus ország, de távolról sem olyan elmaradott, ahogy a bolsevikok állították, s gyorsan növekedett a gazdasága is. Viszont a bolsevikok hatalomátvétele után totális diktatúrát vezettek be, terrorjuknak és a mezőgazdaság szétverését követő éhínségnek több tízmillió áldozata volt. Ez volt a világtörténelem egyik legtragikusabb kimenetelű forradalma.
- Ők ezt proletárdiktatúra kifejezéssel illették.
- Igen, csakhogy a Cseka nevezetű terrorszervezet legelsőként éppen a sztrájkoló vasutasokra, vagyis a proletárokra csapott le... A proletárdiktatúra különben ugyanolyan hazug elnevezés, mint a jakobinus diktatúra. A jakobinus klubok csupán dicsőítették a diktatúrát, amelyet a Nemzeti Konvent hegypárti közjóléti bizottságának tizenkét tagja gyakorolt. Mindkét elnevezéssel demokratikus színben próbáltak feltüntetni egy terrorral kormányzó diktatúrát.
- A magyarországi forradalmakat nehéz a végkifejletük felül megítélni, hiszen leverték őket.
- 1848 és 1956 magyar forradalma az emberi jogok kiterjesztésére, parlamentáris, alkotmányos rendszer létrehozására törekedett. Ezért e forradalmak máig vállalhatóak és ünnepelhetőek. Igaz, egyikből sem hiányzott az erőszak, de más forradalmakhoz képest meglepően kevés vért ontottak alattuk hazánkban. Természetesen egyetlen ártatlan ember pusztulása sem fogadható el, ám az 1956-os forradalom áldozatainak számát aligha hasonlíthatjuk a megelőző elnyomás vagy a bekövetkező megtorlás áldozatainak a számához.
- Tudom, hogy történésztől nem szabad olyat kérdezni, hogy mi lett volna, ha, ám sejthető-e a forradalom kimenetele, ha nem verik le?
- Az eseményekből következtethetünk rá. Abban a szűk két hétben újjáalakultak a pártok, minden bizonnyal kiírták volna tehát a választásokat, vagyis kialakult volna a többpártrendszeren és piacgazdaságon alapuló demokrácia. Pontosan úgy, ahogyan jó harminc évvel később, vagyis 1989-90-ben végül megtörtént.