Hét nemzet fiai az aradi vesztőhelyen

- Kircsfalusy Vilmosné - nyújtotta a kezét az idősebbik hölgy -, ők pedig a lányaim, Annamária és Katalin.
- Helybeliek? - érdeklődtem.
- Dehogy - mosolyodott el a hölgy. - Pestről jöttünk az ünnepségre, Schweidel József közvetlen leszármazottai vagyunk.

Német és magyar
Pedig olyan szépen indult minden. Schweidel József császári tisztként szolgált a Sándor-huszároknál. Karrierje töretlenül emelkedett, élte az akkori tisztek életét, házassága is jól sikerült, jövendőbelijével, Bilinszky Domicella bárónővel Lengyelországban hozta össze a sorsa. A legbefolyásosabb családokkal jártak össze, köztük Haynauékkal...
S ekkor kitört a forradalom.
Schweidel József német származása ellenére hamarosan a magyarok oldalára állt, ezredét hazahozta Bécsből. Ezernyolcszáznegyvennyolc októberében tábornokká léptették elő, bő fél év múlva pedig a visszafoglalt Pest parancsnoka lett.
Ítélete: bitó általi halál.
S ekkor felesége feketébe öltözött, s kihallgatást kért az egykori baráttól, Haynautól. Nem, nem a férje életéért könyörgött, tudta, úgyis hiába tenné, hanem csak azért, hogy ne akasztófán végezze, hanem golyó általi halálra enyhítsék az ítéletét.
Könyörgése meghallgattatott, Schweidel József életét október 6-án hajnalban sortűz oltotta ki.
Bilinszky Domicella pedig magára maradt négy gyermekével, messze a hazájától, messzi a rokonaitól, de közel a hű barátnőhöz, akit történetesen özvegy Damjanich Jánosnénak hívtak, s akivel egymást bátorították a legnehezebb időkben. Talpra álltak, Domicella kitanulta a gazdálkodást, tejcsarnokot nyitott.
S közben tisztességgel nevelte négy gyermekét.
A legkisebbet Schweidel Annának hívták. Anna unokája Kircsfalusy Vilmosné, született Halász Lili.
A vendéglátóm.
{p}
Szentségtartó a trágyában
- Tekintetes asszony, megtaláltuk - állt meg a fiatal gazda Halász Gedeonné előtt. Egy foglalatot tartott a kezében, amelyből egy vékony csonk állt ki. A csonk aranyból készült, egy kereszt alsó szárának a maradványa.
Az asszony azonnal felismerte. Ez az a szentségtartó, amelyet férjével, Halász Gedeonnal 1931-ben ajándékozott a kápolnásnyéki római katolikus egyházközségnek. Akkor még csak kápolnájuk volt a katolikusoknak a településen, később, már a háború árnyékában, templom is épült. Mindez a férje, a református Halász Gedeon adományának is köszönhetően. De hát tehette, ötszáz hold birtokosa volt.
A kereszt pedig féltett családi ereklye.
Ezt tartotta nagyapja, Schweidel József a kezében, amikor a golyók kioltották az életét. A vesztőhelyen Bardócz Sándor minorita szerzetest arra kérte, hogy halála után juttassa el családjának. Kápolnásnyék különösen sokat szenvedett a második világháború alatt, a harcok során többször is gazdát cserélt. A lakosság menekült, a földbirtokos Halászék Somogyba. Amikor visszaértek, a templom szétlőve, kifosztva. De legalább most ez a szentségtartó megvan. Igaz, a keresztet az orosz  katonák letörték róla, s magukkal vitték.
- Hol találták meg? - nézett fel az asszony a férfira.
- A trágyadombon.

Ennek ne adjatok!
A Halász család élete megmaradt, vagyona nem. A földosztás során ötven holdra apadt a birtok, ám 1948-ban ettől is meg kellett válniuk, s ki kellett költözniük a kúriájukból. Pesten reméltek menedéket, ám hiába.
- Huszonnégy órájuk van! - nyújtotta át a végzést az ávós tiszt. - Ennyi időt kapnak rá, hogy elhagyják a fővárost.
Ezerkilencszázötvenegyet írunk, a családot Jászalsószentgyörgyre telepítették, a kuláknak nyilvánított Tóth János házába. A hátsó szobát jelölték ki számukra, ám Tóthék mégis a tisztaszobát engedték át nekik.
A hatalmasságok azt hitték, megtörik a Halász családot. Nem sikerült. A falu nem engedte.
Hajnal volt, a bolt előtt hosszú sor, kenyérre várt mindenki. Köztük egy fiatalasszony is, Halász Gedeon lánya, Kircsfalusy Vilmos ifjú felesége, áldott állapotban.
- Ennek ne adjatok! - parancsolta a boltosnak a párttitkár.
Az asszony sírva állt ki a sorból.
Még dél sem volt, kopogtattak. Fejkendős néni állt az ajtóban, kezében vekni kenyér.
- Ha el tetszene fogadni...
Estére már fél tucatnál is több kenyér állt az asztalon. Hozták titokban a jászalsószentgyörgyiek.
Hamarosan megszületett Annamária. A család nem tudta, mi lesz a sorsa, féltek, viszik őket Szibériába. A szülők már megegyeztek a bábaasszonnyal, hogy amikor menni kell, a kislány náluk marad.
Nem így történt, a vészterhes idők enyhültek, s megszületett Katalin is, a család pedig visszaköltözhetett a fővárosba. Azaz költözhetett volna, ha házukba időközben nem telepednek be kevéssé osztályidegen elemek... Csak évek múlva kerültek vissza Budapestre, 1956-ban. Ismerősük fogadta be őket, Bittermann Olga, konyha-kamrás lakásába. Az asszony történetesen egy Kazinczy-leszármazott volt...
A család a hozzátartozókkal együtt ekkor már kilencfősre szaporodott. Az ablaktalan kamrában és a konyha egy részében húzhatták meg magukat.
Tizennyolc éven keresztül.
Akkor juthattak végre egy lakótelepi lakáshoz Újpalotán.
{p}
Schweidel nem számít
- A nagymama mindig azt mondta, sose tolakodjunk avval, hogy Schweidel József leszármazottai vagyunk, de legyünk rá mindig büszkék - rakosgatja össze Katalin a megsárgult újságkivágásokat, a régi fényképeket és az iratokat.
A család a legvészterhesebb időkben is tartotta a hagyományt, október hatodikán az édesanya kikérte a lányait az iskolából. Emlékező szentmisére mentek a Felszabadulás téri egykori ferences templomba, ahol felolvasták a vártanúk nevét, s gyertyát gyújtottak az emlékükre. Ám az iskolában sohasem mondták a tanároknak, miért hiányoznak aznap.
- Valóban sohasem hivatkoztak arra, kinek a leszármazottai? - kérdezem az édesanyjukat.
- De, egyszer, a kitelepítéskor említettem az ávós tisztnek.
- És mit mondott?
- Azt, hogy az nem számít...

Könyörgő feleség, kegyetlen apa
Schweidel József feleségével ellentétben Vécsey Károly apja nemhogy az elítélt büntetésének enyhítéséért könyörgött volna, sokkal inkább a szigorítását követelte. De lehetett-e szigorúbb büntetésre ítélni egy katonát, mint kötél általi halálra? Lehetett. Az apa - maga is katona, altábornagyi rangban - nem tudta megbocsátani a fiának, hogy az a magyar szabadság ügye mellé állt, követelte, hogy a rebellist fosszák meg kamarási méltóságától. Nem is érte be ennyivel, azt is kijárta, hogy utolsónak akasszák fel, így végig kelljen néznie a társai kivégzését, s ne tudjon senkitől sem elbúcsúzni. Az apa akarata teljesült, ezért végbúcsút véve Vécsey Károly haragosához, a már halott Damjanich Jánoshoz lépett oda, s megcsókolta a kezét.

Tizenhárom vértanú - hét nép fia
A tizenhárom aradi vértanúból négy mondhatta el magáról, hogy törzsökös magyar család sarja: Dessewffy Arisztid, Nagysándor József, Török Ignác és Vécsey Károly. Aulich Lajos, Lahner György, Schweidel József magyarországi német családba született, Kiss Ernő és Lázár Vilmos magyar nemességet szerzett örmény, Poeltenberg Ernő osztrák, Leiningen-Westerburg Károly a Rajna-vidékéről származó német, Damjanich János szerb, Knézich Károly horvát.
Valamennyien a magyar szabadságért áldozták életüket.

Átok a zsarnokra!
A néphit szerint Ferenc József családjának tizenhárom áldozatával kell vezekelnie a tizenhárom aradi vértanúért. Az átok-e az oka vagy sem, ezt ki-ki a maga hite szerint döntheti el, ám kétségtelen, hogy császárnak tizenhárom közeli hozzátartozójától kellett elbúcsúznia.
1. Ferenc József első gyermeke, Zsófia 1857-ben, alig több mint egyéves korában halt meg.
2. Sógornője, Charlotte mexikói császárné 1867-ben megőrült.
3. Ugyanebben az évben Matild főhercegnő tűzvész áldozata lett.
4. Még mindig ugyanebben az évben Queretaróban agyonlőtték az öccsét, Miksa mexikói császárt.
5. 1889-ben Rudolf trónörökös Mayerlingben öngyilkos lett.
6. 1891-ben a tengereken eltűnt a főhercegi rangjáról lemondott Nepomuk János Szalvátor, aki az Orth János nevet vette fel.
7. Lovas baleset áldozata lett Vilmos Ferenc Károly főherceg.
8. Vadászbalesetben halt meg a császár unokatestvére, László főherceg.
9. Tűzvész áldozata lett Zsófia főhercegnő, a császár sógornője.
10. Erzsébet királynét 1898-ban Genfben leszúrta egy anarchista.
11. A 19 éves Klotild főhercegnő mérgezésben halt meg.
12-13. Végül 1914-ben Szarajevóban meggyilkolták Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét, Zsófiát.
Íme a tizenhárom áldozat. Bár azt mondják, a császár nem mindegyikért hullatott könnyeket...
{p}
Leszármazottak kerestetnek
Hirdetést adott fel Dessewffy Sándor közlekedési mérnök, Dessewffy Arisztid vértanú másod-unokatestvérének szépunokája a kivégzés százötvenedik évfordulója közeledtével, 1999 elején. Jelentkezzenek a leszármazottak, hogy október 6-án ki-ki a maga felmenőjének a tiszteletére helyezhesse el a koszorút az aradi vesztőhelynél.
- Elsőként Kiss István jelentkezett, Kiss Ernő tábornok oldalági leszármazottja - emlékezik a ma már nyugdíjas szervező. - Mire elérkezett október 6-a, csupán Lázár Vilmos és Leiningen-Westerburg Károly leszármazottainak nem sikerült a nyomára bukkannom. Mára ez utóbbi rokona is megkerült, Lengyelországban él.
A társaság később egyesületté alakult, s azóta is minden évben összegyűlnek Aradon.
Egyik feladatuknak tekintik a leszármazottak minél szélesebb körének felkutatását. Annyit már most is bizonyosnak tart az egyesület, hogy vér szerinti gyermeke csak öt vértanúnak volt, háromnak a nevét pedig oldalági leszármazottak viselik.
De haladjunk sorjában.
Aulich Lajos nőtlen volt.
Damjanich Lajos nős volt s gyermektelen.
Dessewffy Arisztid szintén nős volt és gyermektelen. Oldalágon viselik a nevét.
Kiss Ernő özvegy volt és gyermektelen. Oldalági leszármazottai viselik a nevét.
Knézich Károlynak két lánygyermeke volt, leszármazottai ma is élnek.
Lahner Györgynek egy gyermekéről tudunk. Lázár Vilmosnak három mostohagyermeke volt, sajátja nem született.
Leiningen-Westerburg Károlynak két gyermeke született. Az egyesület egy lengyelországi rokonról tud, ám ő sem egyenes ági leszármazott.
Nagysándor József nőtlen volt.
Poeltenberg Ernőnek három gyermeke született.
Schweidel Józsefnek négy gyermeke született. Egyenes ági leszármazottai, női ágon, ma is élnek.
Török Ignác nőtlen volt.
Vécsey Károly nős volt, ám gyermektelen. Nevét oldalágon viselik.