Hová tűnik a magyar paraszt?

Zsíros Gézáról egykoron készült egy fotó, mely bejárta a magyar sajtót: Mercedese tetején állva szemlélte a határt. Most a Szabad Föld kérésére a földjein dolgozó traktor motorházára mászott fel, hogy kunágotai birtokán megtekintse az őszi munkálatokat.
Zsíros Géza találkozásunk idején ünnepelte 59. születésnapját, tíz éve hagyta abba az aktív politizálást. Jól megvan nélküle, egészsége és gazdasága rendben - nyilatkozta munkatársunknak, Borzák Tibornak.
- Emlékszik még önre valaki?
- De még mennyire! Nem tudok úgy kimenni a piacra, hogy ne szólítanának meg lépten-nyomon. A múltkor egy benzinkútnál bénult meg a forgalom, mert amikor felismertek az autósok, odajöttek hozzám, és szakadatlan kérdezgettek.
- Nyilván, mert igencsak éles-érces megnyilvánulásai voltak!
- Ez igaz. Úgy gondolom, sokan pozitívan értékelik a tevékenységemet, melynek következtében visszakapták termőföldtulajdonukat. Nemcsak az idősek, hanem a fiatalok is. A magyar történelem során lezajlott néhány földosztás, de a területet és a létszámot illetően a rendszerváltás utáni volt a legnagyobb.
- Nem is tűnt könnyű csatának!
- Hosszú évekig tartott. A politikai harcok idején jócskán akadtak, akik a legkülönfélébb módon próbálták megakadályozni, hogy az igazolt egykori tulajdonosok és törvényes örököseik hozzáférjenek a jogos jussukhoz.
- Nem tudták megingatni?
- Eeengem???
- "Kunágotai keresztapa", "Békés megye kiskirálya", "Antall-kormány kedvezményezettje" - ilyeneket mondtak önről. Bosszantotta?
- Nem foglalkoztam velük. Ha a százméteres síkfutó azzal törődik, hogy merről fúj a szél, milyen a pálya salakja, hogy áll a lábán a cipő, soha nem lesz olimpiai bajnok, de még helyi versenyen sem fog nyerni.
{p}
- Egyszer ön is a sportpálya közelébe került.
- Felkaroltam a tabella alján kullogó békéscsabai csapatot, s az 1992-es őszi fordulóban elsők lettek, a bajnokságon pedig harmadikok.
- Mitől táltosodtak meg?
- Minden játékossal kezet fogtam. Lehet, hogy ezek a fiúk jól tudnak focizni, de közülük hétnek nedves a tenyere. Gondoltam, nincsenek rendben lelkileg és idegileg, márpedig a sikeres labdarúgás nem föltétlen stratégiai, technikai tudáson múlik. Vagy el kell tőlük búcsúzni, vagy meg kell oldani a helyzetüket.
- Máshol is alkamazta ezt a "tesztet"?
- Természetesen. Megadatott, hogy valamennyi rendszerváltás utáni miniszterelnökkel kezet foghattam.
- És? Nedves volt a tenyerük?
- Kettőnek igen.
- Komolyan vették önt valaha is?
- Nem foglalkoztam az alá- és fölérendeltségi viszonyokkal. Nem érdekelt a vállpántgyűjtögetés. A politikus és a politikából élő - az két külön kategória.
- Önt azért sem szerették, mert szembeszállt velük.
- Bocsánat, de ez nem szeretet kérdése. Egy politikusnak kell, hogy célja legyen. Nekem volt. Mondják azt is, jókor voltam jó helyen. Nem tudom, hogy így van-e. Az viszont vitathatatlan, hogy amit akartam, azt megcsináltam.
- "Az állampolgárokat akarjuk gazdagnak látni, nem az államot." Nem mindenkinek tetszettek az ilyen kijelentései!
- Ezt ma is így gondolom. A fogyasztásba, az eladósodásba hajszolják a nemzetet. Az unokáink is nyögni fogják a terheket.
- Szóval az állampolgárok nem lettek gazdagok...?
- Hát nem. A magyar közélet teljesen más irányba ment. A politikusok közt nincsenek egyéniségek.
{p}
- Ellenben meggazdagodásukat vizsgáló bizottságok tevékenykednek. Miért nem foglalkoztak annak idején például Zsíros Géza meggazdagodásával?
- Meg fog lepődni: foglalkoztak vele. Az összes állami tulajdonnal kapcsolatos dolgot megvizsgálta egy bizottság 1990 és 2002 között. Tőlem azt kérdezték, miként lehetséges az, hogy egy forintot nem privatizáltam az állami vagyonból, miközben több ezer milliárdot felügyelő bizottság munkáját irányítottam. Ha elsíboltam volna négy-ötszáz milliót, szemet hunynának fölötte, de hogy lehetek akkora ökör, hogy semmit nem mentettem át magamnak?!
- Mit mondott nekik?
- Én csupán arra vállalkoztam a közéletben, hogy másokkal együtt az igazolt törvényes örökségemet kapjam vissza. Nekem a politika nem életcél volt, hanem eszköz. Az, hogy a hozzám hasonló sorsú emberek politikai, gazdasági és jogi rehabilitációja megvalósuljon.
- Ön meggazdagodott vagy sem?
- Zsíros Géza nem gazdagodott meg. Néha még most is fenekednek ellenem, háromszáz hektáros birtokról beszélnek velem kapcsolatban, holott annak csupán egytizede az enyém, nagyobb részét bérleményként művelem.
- Lehetne nagybirtokos, hiszen kulák családból származik...
- Annak a rétegnek a tagja, aki tehetsége és szorgalma révén bizonyította be életképességét. Kunágota határában családunk megmaradt tagjainak mérték ki a földet, úgyhogy sikerült egyben tartani a hajdani birtokot, és vettünk is hozzá újabb területeket. De ne irigyelje senki a mi famíliánkat, az ötvenes években tragédiák sorát kellett elviselniük. Apámat börtönbe csukták, anyámat két gyerekével együtt kilakoltatták.
{p}
- Miért éppen kisgazda politikus lett? Lehetett volna demokrata vagy szocialista?
- Kizárt dolog! Számomra ez máig családi kötődés és szemlélet kérdése.
- Jó volt a kisgazdák közt? Sokat cirkuszoltak!
- Csakhogy azokban nem vettem részt, sőt 1991-től már nem is voltam tagja a kisgazdapártnak. Elárulom magának, én ma is kisgazda vagyok, mivel a családi örökség annyira belém ívódott, hogy azt már nem lehet kitörölni. Az más kérdés, hogy a parasztság, mint társadalmi réteg, lesz-e még Magyarországon politikai tényező. És ami ennél is fontosabb: tíz-húsz év múlva létezik-e még egyáltalán magyar paraszt, s akar-e politikai, gazdaságpolitikai és gazdasági érdekvédelmet magának.

- Akar?
- Most nem akar. De nem vagyok pesszimista.
- Voltak dolgok, amiket nem tudott elérni?
- Persze hogy voltak, és hatásuk mai napig tart. Nem sikerült a teljes körű reprivatizációt és kártalanítást elérni, illetve nem lettek nevükön nevezve az ügynökök. Ezeket azon melegében kellett volna végigvinni, és hogy nem sikerült, az az akkori kormányzat megbocsáthatatlan bűne.
- Az ön bűne is?
- Még erőszakosabbnak kellett volna lennem.
- De hiszen megzsarolta Antall Józsefet!
- A földkárpótlás ügyében, 1992-ben. Torgyán József és néhány képviselőtársa kilépett a kisgazda frakcióból, s ha a körém csoportosulókkal én is kilépek a koalícióból, veszélybe kerül az ország kormányozhatósága, ki kellett volna írni az országgyűlési választásokat, a miniszterelnöknek le kellett volna mondania. Ekkor még nem kaptuk vissza a földeket, úgyhogy joggal emeltem fel a hangom, s több mint két év ellenállás után kierőszakoltuk a parlament mezőgazdasági bizottságának megalakítását.
{p}
- Zsíros Gézától sokan féltek. De miért?
- Túl sok mindenről tudtam. Nem csak házon belül, hanem házon kívül is tartottak tőlem. Önnek sejtelme sem lehet, miféle ügyek kerültek hozzám, mint a párt fegyelmi bizottságának elnökéhez! De ezekről nem beszélek.
- Mi maradt a kapcsolataiból?
- Politikusokból kevesebben, a gazdák közül többen keresnek. Van, akivel napi kapcsolatban vagyok, és a világ dolgait is megvitatjuk.
- Mindent vállal a múltjából? Mindent így csinálna újból?
- Természetesen.
- Ha egy jó "zsíros" politikusi állással megkínálnák...
- Nemet mondanék. Én soha nem tartoztam a politikából élők közé. De ha mégis kellenék, jó istállómester módjára vállalnám az ostort és a kockacukrot kézben tartani. Karámépítésben részt venni nagyobb élvezet lenne, mint kész karámba beterelődni.
- Legyünk optimisták!
- A parasztember mindig tudott a másik ember szemébe nézni. Nem néz el mellette, nem süti le a szemét. Ezt a mentalitást ideje lenne visszavinni a közéletbe. Nem lesz egyszerű. Remélem, az én életemben még bekövetkezik. Ha sikerülne, megbékélnék a sorsommal.

Ujvári Sándor felvételei