Élet a krematóriumban

Mint egy kecses szentély, úgy áll Pécs határában az Ybl-díjas Erdélyi Zoltán építész alkotása, háttérben a város és a Mecsek gyönyörű panorámájával. Nem csoda, hogy látványa sok turistát ide vonz, akik csak akkor fordulnak sarkon, mikor meglátják a bejáratnál a feliratot: "Halotthamvasztó". Bevallom, én is óvatosan, fenntartásokkal telve lépkedek a kéthektáros, parkosított területen a tornyos épület felé, miközben próbálom magam felkészíteni - szó szerint - a legrosszabbra.

Más világ
Gondolataimat barátságos fiatalember köszönése töri meg, Sarok Zsolt, az intézmény vezetője érkezik elém. Bekísér, az ajtó mögött mindjárt látszik: ez itt tényleg egy más világ. Kellemes szobaparfüm illata tölti be a teret, mindenütt visszafogott színek, patikai rend és tisztaság. Az ember önkéntelenül halkabbra veszi a hangját, de a tompa zajokba időnként kíméletlenül beleharsog a telefon. Hétköznap délelőtt van, zajlik a munka. A vezető máris kommentálja a folyamatot:- Ide, a hátsó bejárathoz érkezik a szállítóautó. A regisztrációnál következik az elhunytak átvétele és azonosítása a szükséges iratok, valamint a kar- és lábcédulák alapján. Ezután minden elhunytat egyéni nyilvántartási számmal számítógépes rendszerünkben regisztrálunk, az 1999-es nyitás óta most éppen a huszonkettőezer-kilencvennyolcadikat. Innen a hűtőkamrába kerülnek az elhunytak.
Részletes felvilágosítást hallunk a bonyolult és magas színvonalú technikai háttérrel működő adminisztrációs rendszerről, ami garantálja, hogy véletlenül se cseréljék össze a hamvakat, és mindent pontosan, a kívánt határidőre végezzenek el. Végigsétálunk az intézményen. Kalauzolónk megmutatja az éppen üres, vadonatúj ravatalozót, majd bemegyünk az elegáns, fekete ülőgarnitúrával és egyetlen gyertyatartóval berendezett várószobába, amelyet a hozzátartozóknak alakítottak ki. Megkönnyebbülve nyugtázom, hogy a krematóriumban folyó munka teljesen zárt rendszerben zajlik, és minden a kegyeletről tanúskodik.
{p}
Porrá leszünk
A hamvasztásról - talán a második világháború szörnyűségei miatt - nagyon sok rémkép él az emberekben. A krematórium számítógép-vezérlésű hamvasztóhelyiségében ezek az előítéletek is megdőlnek. Ebben az átlagemberben borzongást keltő létesítményben technikai segítséggel végzik el, amit a természet - a föld alatt örökre rejtve maradóan - körülbelül harminc év alatt tesz meg. Amit itt látunk, azt hozzátartozó csak monitoron követheti a várószobából, csupán egy darabig. Az elhunytat a hűtőkamrából zárt, általában vékony pozdorjalemezből készült hamvasztókoporsóban, villás emelőkocsival viszik a hamvasztóhelyiségbe. A hétszázötven fok fölé fűtött kemence ajtaja - a kódszám számítógépes vezérlésű beütése után - elektronikusan nyílik. A kamera addig mutatja a folyamatot, amíg a koporsót a kemencébe tolják, és az ajtó bezárul. A továbbiak a kemence ellenkező oldalán zajlanak. Itt számítógépen követhető a kívánt hőfok, a levegő adagolása és a károsanyag-kibocsátás mértéke, amit szigorú környezetvédelmi előírás szabályoz.  A kulisszák mögött, egy pici, kerek ablakon - amennyiben a lángok engedik - az is látható, mi megy végbe odabent. Először a koporsó porlik szét, majd a test válik lassan a semmi martalékává. Ötven perc telik el. Nézem az előkészített urnabetétet, rajta valaki neve. Egy emberé, akinek a kis ablakon keresztül már csak a csontváza látható. "Valaha családja volt, öröme, bánata, vágyai, tervei, és most itt van, gondoljanak bele!" - suttogom. De a munkatársak nyitják a kemence hátsó ajtaját és az elporladt csontokat hosszúnyelű szerszámmal hűtőtartályba gyűjtik. A maradványokat húsz perc elteltével golyós malomőrlőben porrá zúzzák, majd elválasztják az idegen anyagokat a hamvaktól, mielőtt urnába helyeznék. Az őrlőgép mellett protézisek, gombok, csatok... A munkatársak nem gondolkodnak, nem gondolkodhatnak. Ők arra koncentrálnak, hogy minden rendben menjen, és tiszteletteljesen végzik a feladatukat.
{p}
Ha ismerőst hoznak be...
Az intézetben hatan dolgoznak: a vezető és öt hamvasztómester. Tizenkét órás műszakokban váltják egymást, a munka hétfőtől péntekig éjjel-nappal folyik. Általános tapasztalat, hogy inkább az itt dolgozók családjai és ismerősei fogadják nehezebben a helyzetet, munkakörük főként a környezetben kelt viszolygást.
- Sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd halottakkal foglalkozom - mondja Sarok Zsolt, aki annak előtte az építőiparban dolgozott. - Az első hónap nagyon nehéz volt, mert az elhunytak azonosítása során találkoztam riasztó látvánnyal is. Egy darabig voltak rémálmaim, de most már megszoktam. A vezetőt legjobban a hozzátartozók jelenléte viseli meg. Bár ritkán jönnek el, de reakcióik nagyon kiszámíthatatlanok. Volt, aki a kemence láttán rosszul lett.
- Egyszer egy hölgy egyedül érkezett a férje hamvasztására, mindvégig mellette kellett lennem a várószobában. Ezalatt elmesélte a férje egész életét. Nem vagyok pszichológus alkat, nagyon nehezen élem meg az ilyen helyzeteket.
- Én úgy veszem, mintha egy dobozt tolnék be a kemencébe - mondja az egyik mosolygó szemű, huszonéves hamvasztómester. - Másképp nem tudnám túltenni magam rajta. A legnehezebb a sok adminisztráció, meg ha ismerőst hoznak be. Olyankor, ha lehet, cserélek valakivel. Hogy lehet-e szépsége ennek a munkának? Hát talán annyi, hogy teljesítjük az elhunytak végakaratát. Ez úgyis megtörténne mindenkivel, csak sokkal lassabban és talán kevésbé tetszetősen. Én is inkább ezt az eljárást választanám, itt az elhunyt megkap minden tiszteletet. Mert úgy van, ahogy mondja: szentély ez, az elmúlás szentélye.

Hamvasztás
Az első magyar krematóriumot 1932-ben építették fel Debrecenben, de az egyház akkori tiltakozása miatt csak 1951-ben hajtották végre az első hamvasztást. Jelenleg tizenhárom krematórium található az országban, többségük magántulajdonban működik. Kezdetben a hamvasztást hetvenkét órás várakozás után lehetett megkezdeni, de mivel abban az időben csupán néhány szolgáltató üzemelt, a szűkös kapacitás miatt nem volt ritka az ötven-hatvan napos várakozás. Az 1999-es temetkezési törvény lehetővé tette az azonnali hamvasztást, így arra is van példa, hogy - felár ellenében - a reggel elhunyt személy hamvai aznap estére már urnába kerülnek. A hamvasztást rendes esetben egy héten belül végzik el. A hamvasztásos temetés ára Pécsett a hagyományos temetkezéssel azonos, száznyolcvan-kétszázezer forint között mozog, ami természetesen síremlék nélkül értendő. A hamvasztás aránya a hagyományos temetéssel szemben évi hat-hét százalékkal emelkedik.