Mit üzen egy villanás?

- Az önök lézereinek számtalan felhasználási módja van. Hogyan találják meg a lehetséges alkalmazásokat?
- Ez változó, nincs rá általános recept. Például a pikkelysömör gyógyítására szolgáló berendezés esetében Kemény Lajos bőrgyógyász professzor megneszelte, hogy nekünk van egy ultraibolya lézerünk, amelyről gyanította, alkalmas lehet pikkelysömör kezelésére. A pikkelysömörről mi, fizikusok, csak annyit tudtunk, hogy piros, nagyon viszket, meg hogy nekünk szerencsére nincsen. Kemény professzor pedig tudván tudta, hogy az ultraibolya lézer nagyon drága, meg hogy neki sajnos nincsen. Mi, fizikusok nem nyúltunk a beteghez, mert az kuruzslás lett volna. Kemény professzor szerencsére nem nyúlt bele a lézerbe, mert százezer voltos benne a feszültség. De együttműködve kifejlesztettünk egy eljárást a pikkelysömör kezelésére. Mindenki csak azt tette, amihez értett, ilyen egyszerű az egész.
- Külföldi fejlesztésekben is részt vesz?
- Nemrég az USA-ban kellett megoldanom egy feladatot. Egy negyvenmilliárd dolláros forgalmú piac négy nagy szereplője, a számítógép csipjeit előállító gépek gyártói, akik mellesleg egymásnak halálos gazdasági ellenségei, összefogtak, mert a fejlődésben mind a négyen ugyanazzal az akadállyal szembesültek. Fél év alatt el kellett dönteni, létezik-e olyan kvarc, amely kibír tízmilliárd lézerimpulzust anélkül, hogy a törésmutatója megváltozna. Magyarán: lehet-e olyan lencsét készíteni, amely elvisel ilyen nagy számú lézervillanást anélkül, hogy egy idő után tönkremenne.
- Hol van ebben a nehézség?
- Az idővel van a nehézség. Egy emberélet átlagos tartama kétmilliárd másodperc. Így ha másodpercenként villantottam volna a lézerrel ezekre a mintákra, akkor öt emberéletnyi időbe telt volna a mérés elvégzése. Ezért kidolgoztam egy zseniálisnak gondolt módszert, amely lehetővé tette volna, hogy ezerszer kevesebb villanásból választ adjunk a kérdésre. A megbízók, akik felettébb óvatos emberek voltak, udvariasan megdicsértek. Azt mondták, nagyon okos vagyok, de a javasolt módszerem őket egyáltalán nem érdekli. Fél év alatt produkáljak valahogy tízmilliárd lézervillanást, és úgy végezzem el a mérést. Nekik lett igazuk, mert utólag kiderült, hogy egy akkor még ismeretlen jelenség meghamisította volna a mérési adataimat.
{p}
- Előre tudták, hogy az elmélete hibás?
- Dehogy tudták, csak az egészséges bizalmatlanság működött bennük. Ez a lehetséges kockázatot csökkenteni igyekvő konzervativizmus jellemzi a technológiai fejlesztéseket, ott ugyanis ez a szó nem szitokszó, hanem az értékek konzerválására, azaz megőrzésére utaló jelző. A kockázatok megfelelő kezelése jól áthatja ezeket az iparágakat. Például átgondolt szabályrendszer határozza meg, hogy egy vállalaton belül ki kivel utazhat egy repülőgépen, nehogy egy esetleges baleset következtében valamilyen kulcsfontosságú tudás teljes mértékben elvesszen.
- Ha már a tudás elvesztéséről van szó: ön a Bolyai-díj átadásakor arra figyelmeztette a közvéleményt, hogy a technológiai fejlesztést nem szabad elhanyagolni, ahogy például itthon tesszük.
- Van, aki teszi, van, aki nem. Én például nem. A történelem ugyanis arra tanít, hogy az egyes társadalmak erejét mindig a technológiák fejlettségi szintje határozza meg. Az indiánok nagyon ügyesen nyilaztak meg lovagoltak, de gondolkodásukat egy, a valóságtól elrugaszkodott hiedelemvilág határozta meg. Így fordulhatott elő az, hogy néhány rozoga lélekvesztőn odavitorlázó maroknyi európai a technológiai fölény birtokában kardélre tudott hányni egy egész kontinensre való indiánt. A felelősen gondolkodó emberek tudják, hogy a kutatás-fejlesztés szükséges és busásan megtérülő befektetés. Ezen nyugszik Amerika sikeressége és a világra egyre jobban kiterjedő erőfölénye. Ugyanezen az úton halad előre hatalmas lépésekkel Kína és India, Magyarország pedig hátra. A mi döntéshozóink ugyanis többre becsülik rövid távú politikai és személyes érdekeiket, mint az ország hosszú távú sikerességének technológiai megalapozását.
- Lehet a tudományos újításból pénzt csinálni Magyarországon?
- Lehet, de a sok pénzt általában a befektetők és a kereskedők szokták zsebre tenni, és nem a kutatók. Nálunk a tanszéken Szabó Gábor professzor vezetésével érzékeny eszközöket fejlesztenek ki kis mennyiségű gázok észlelésére. Nevezhetjük a készüléket mesterséges orrnak vagy műkutyának is. Felelősségteljes munka ez, mert ha például az algyői gázüzemben rosszul működne a műszer, az látványos galibát okozna. Az alapkutatással foglalkozók élete ilyen szempontból egyszerűbb. Esetleges tévedésüket előbb-utóbb valaki úgyis korrigálni fogja. Az alapkutatás célja az új tudományos ismeretek szerzése, függetlenül attól, hogy az új ismeretnek van-e közvetlen társadalmi haszna, például olcsóbb lesz-e tőle a sör. De hiba lenne az alapkutatással foglalkozókat felesleges pénzpocsékoló, holdvilág-kanalazó lényeknek tekinteni. Ők hozzák ugyanis létre az alkalmazott kutatások tudományos alapjait.
- Ön híresen vágyik az intenzív élményekre, a Bolyai díj-kapcsán született interjúkban mindig kitért furcsa hobbijaira, a marlinhorgászattól a bagolyköpet-gyűjtésig.
- Nem én tértem ki, hanem a riporterek, akikben ellenállhatatlan a vágy, hogy egy kutatót vagy beszűkült könyvmolynak, vagy csodabogárnak állítsanak be. Csupán arról van szó, hogy a szellemi tevékenységet vadvízi kajakozással vagy ember nagyságú mélytengeri halak horgászatával, vagy egy száz lóerős, csillogó drótszamáron való motorozással szoktam kipihenni. Az izgalom ugyanis megnyugtat. Legalábbis engem.