Ötezer tanya holnapi árama

A Homokhátság egyik nagy átka és értéke a tanyavilág: a benne rejlő turisztikai és gazdálkodási lehetőségek jórészt kiaknázatlanok. A nehezen megközelíthető, vízhiánnyal, a lakosság elöregedésével, elszegényedésével és számos egyéb gonddal sújtott tanyák egy részén még ma sincsen villany. Pedig ez a fajta építészeti és településszerkezeti különlegesség a térség erőssége is lehetne - csak még azt nem lehet tudni, hogy a sok irányban bimbózó kísérletek eredményre vezetnek-e.
Az Országos Területfejlesztési Hivatal indította el a folyamatot a tavaly novemberi petróleumlámpás tüntetés után, amikor a kormányzat figyelmét felhívták rá: a huszonegyedik században elég nehéz esélyegyenlőségről beszélni, ha a lakóhelyek egy részére nem jut el a mára alapvető szükségletté vált villamos energia. A program politikai felügyeletét Suchmann Tamásra bízták, és első lépésben csak a Homokhátságra terjesztették ki.
Az OTH-nak először is azzal kellett szembesülnie, hogy a tanyavilágról csak egy 1964-ben készült térkép van. Az új térképek elkészítése időbe telt. A tanyák száma 74 000-ről 53 000-re csökkent, de még mindig százezer ember él ilyen lakóhelyeken. A tanyák tizenhat százalékának ivóvíz- és villanyáram-ellátása megoldatlan. Természetesen nemcsak azt kellett felmérni, hogy hol vannak tanyák, hanem azt is, hogy lakják-e őket, illetve, hogy milyen ellátásra lenne szükség. Bár összesen nyolcezer tanya van áram nélkül a Homokhátságon, egy részüket nem érdemes villannyal ellátni, mert vagy romosak, vagy elhagyatottak, a befektetés semmiképpen sem térülne meg. Összesen ötezer tanya villamosítását tűzte ki az OTH, a terv végrehajtását a második Nemzeti Fejlesztési Terv homokhátsági célprogramjának keretéből finanszírozzák, méghozzá pályázati rendszerben. Előreláthatólag úgy, hogy a beruházások részben uniós támogatásból valósulnának meg, amihez az önrészt lehet majd megpályázni hazai forrásból - de erről biztosat még nem lehet tudni.
Egyelőre azonban a tanyavilág célirányosabb vizsgálatának eredményeit várják, Unk Jánosné villamosmérnök és csapata dolgozik rajta, heteken belül elkészül. Ez a felmérés már arra hivatott, hogy felmérje, hol milyen megoldásokat lehet majd alkalmazni. Hol található olyan hálózat a közelben, amelyre rá lehet csatlakozni, hol kell majd alternatív megoldásokat keresni? Melyik tanyára mennyi energia kell? Ahol aktív gazdálkodás nem folyik, ott jóformán csak a világítást és a tévét, a mobiltelefon töltőjét kell üzemeltetni, de egy darálót például már nem lehet napelemre csatlakoztatni. Unk Jánosné szerint átlag kétmillió forint körüli összegért lehetne hálózatra csatlakoztatni azokat a tanyákat, amelyeknél ez megoldható, és két és fél-hárommilliós összegért megújuló energiaforrásra - szélre, vízre - épülő rendszereket létrehozni.
Az alapos előkészítés, a megvalósíthatósági tanulmányok és felmérések elkészítése alapfeltétele annak, hogy a program elnyerhesse az unió támogatását. Font Erzsébet, a Miniszterelnöki Hivatal tanácsadója szerint meg kell találni a tanyák szerepét Magyarországon, máskülönben nem világos, miért akarjuk fenntartani és fejleszteni őket. E magyar sajátosság jövőjét olyan környezetbarát, a természettel organikusan egybeépülő gazdálkodásban látja, amelyet csak külterületen lehet folytatni. A tanyavillamosítást a tanyák jövőjéről alkotott komplex elképzeléseknek kell alárendelni.