Pénztelen ügyvédbojtárok

Munkát végzett, de fizetést nem kapott. Esetleg színlelt szerződés miatt megérdemelten fosztják meg három év gyakorlati időtől? Egy sokféle értelmezést megengedő ügyben borítja az asztalt a jogellenes gyakorlat ellen szót emelő volt ügyvédjelölt.

Hazai életTanács Gábor2005. 11. 25. péntek2005. 11. 25.
Pénztelen ügyvédbojtárok

A jogi kar elvégzése után ahhoz, hogy valaki teljes értékű jogász legyen, három év szakmai gyakorlatot kell maga mögött tudnia, és ezután szakvizsgát kell tennie. A szakmai gyakorlatot többek között ügyvédjelöltként lehet megszerezni. Ehhez munkaviszonyt kell létesíteni egy ügyvéddel vagy ügyvédi irodával.
- Kilenc hónapig nem találtam állást az egyetem után - kezdi Karikás Andrea ügyvédjelölt. - Egy ismerős révén kerültem a volt munkáltatómhoz. Első alkalommal fizetésről nem esett szó. Miután a munkaszerződést aláírtam, az ügyvéd elém rakott egy "együttműködési megállapodást", mely szerint nem kapok fizetést, és a járulékaimat fedező összeget minden hónapban átadom neki. Aláírtam mind a két szerződést, mert a megelőző kilenc hónap alatt is csak ugyanilyen feltételekkel akartak alkalmazni, és addig egy nap sem telt még el a szakvizsgához szükséges három év gyakorlati időből. Eleve tudtam, hogy az a megállapodás, amelyben én lemondok a fizetésemről, a munka törvénykönyve és az alkotmány szerint is jogellenes és semmis. Azt vártam, hogy ha jól dolgozom, bizonyos idő után majd kapok bért, melyet az ügyvéd meg is ígért.
- Miért nem hagyta ott, ha nem így lett?
- Mert máshol ugyanígy jártam volna, csak nem adták volna írásba sem azt, hogy nem kapok fizetést, sem azt, hogy a járulékaimat velem fizettetik meg. A munkabért három évig lehet követelni. Voltak írásos bizonyítékaim, így három hónappal a gyakorlati időm letelte előtt a bírósághoz fordultam az elmaradt béremért. Ezenfelül másfél millió forint nem vagyoni kártérítést kértem az ingyenes foglalkoztatás kapcsán engem ért sérelem miatt. Előtte az ügyvéddel közösen látogatást tettünk a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökénél, Bánáti Jánosnál, aki figyelmeztetett, hogy egyezzünk meg, mert máskülönben akár a megszerzett gyakorlati időmnek is búcsút mondhatok. Nagy meglepetésemre a munkaügyi bíróságon az ügyvéd egyezséget ajánlott: kifizet nekem másfél millió forint nem vagyoni kártérítést. Ez nekem is jó lesz, mert a nem vagyoni kártérítés - a munkabérrel szemben - adómentes. A bíró szólt, hogy ha ezt nem fogadom el, akkor kénytelen lesz vizsgálni a hatáskörét, ami oda is vezethet, hogy megállapítja: ez nem volt munkaviszony. Nem mentem bele, mert azt akartam, hogy a bíróság mondja ki: felróhatóan kárt okoztak nekem. Nem akartam egy jogsértő egyezségben partner lenni. Ezek után egy végzést hozott a munkaügyi bíróság, kimondva, hogy színlelt szerződést kötöttünk, mert a valódi körülményeket az együttműködési megállapodás tartalmazta, a munkaviszony feltételei (alá-fölé rendeltség, a munkáltató eszközeinek használata) nem is álltak fönn. Ezért az ügyet átteszik a Pesti Központi Kerületi Bíróságra. Bár a végzést megfellebbeztem, ha jogerőssé válik, teljesen megfosztanak a már megszerzett gyakorlati időmtől.
A nyugdíjas ügyvéddel a bíróság folyosóján találkozunk.
- Életem nagy hibája volt, hogy szóba álltam Karikás Andreával. Rögtön az elején nyilvánvalóvá tettem, hogy nincs szükségem ügyvédjelöltre, hiszen világéletemben egyedül dolgoztam, de ha akarja, önköltséges módon foglalkoztatom, hogy megszerezze a munkához szükséges gyakorlatot. Beleegyezett. Hetente egyszer járt nálam, akkor kiadtam neki bizonyos feladatokat, illetve elintéztem, hogy más kollégákat helyettesíthessen. Tanulmányozott iratokat, járt továbbképzésekre. Eleinte néhányszor elment földhivatalba, cégbíróságra (ezek a jogászi munka sorban állós, unalmas, favágó részei, melyeket rendszerint ügyvédjelöltek végeznek - T. G.), hogy lássa, milyen ott az ügymenet, találkozzon másokkal a szakmából. De amikor kijelentette, hogy már volt a földhivatalban, nem akar többször menni, nem küldtem oda többet sorban állni, csak érdemi iratbetekintésre, megbeszélésre. Ellátta a saját családjának a peres ügyeit. Meg vagyok győződve róla, hogy megszerezte a szakmához szükséges gyakorlatot, de én őt ingyen, rabszolgahajcsárként nem dolgoztattam. Nem is volt rá szükségem. Mondtam is neki néha, hogy menjen el máshova, keresse a lehetőségeket. Három év alatt, aki akar, talál állást.
{p}
Előttem pörög a tevékenységi napló, felmérések, hány feladatot látott el az ügyvédjelölt. Némely hónapban csak kettőt, néha egyet sem, máskor tizenkettőt. Hétszázötven munkanapra 170 bejegyzés. Karikás Andrea szerint nem vezettek be mindent a tevékenységi naplóba. Nem tudom, mit gondoljak: van egy bejegyzés, amely arról szól, hogy bevitte a kulcsot az irodába. Megnézem a jelenleg szakvizsga nélkül elérhető jogászi állásokat. Találomra felhívok két ügyvédet, pofátlanul a lényegre térek: mennyit fizetnének? Csak személyes meghallgatás után adnak választ.
- A kialakult helyzetért nem a gonosz ügyvédeket kell okolni - mondja Bánáti János, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke, aki a konkrét esetről, mivelhogy a per nem zárult le, nem kíván nyilatkozni. - Túlképzés van. Az igazságszolgáltatásban nincs állás. A közigazgatásban még akad egy-egy, de ott is leépítések várhatók. Marad az ügyvédi pálya, ha valaki meg akarja szerezni a gyakorlati idejét. Van fizetőképes kereslet ügyvédjelöltekre, de ez nem fedi le a kínálatot. A maradék egy része ismerőshöz megy. Nem kap bért, mert egy kis iroda nem is tudna adni. Dolgozik, megszerzi a gyakorlatot, ketyeg az ideje. A harmadik esetben sem munkát nem végez a jelölt, sem a szakmát nem gyakorolja: bejelentik, mintha dolgozna, de az iroda közelébe sem megy, a három év leteltével szakvizsgát tesz. Van egy objektív helyzet, amelyen csak a jogszabályok - már napirenden lévő - megváltoztatásával lehetne úrrá lenni, és amelyet egyes ügyvédek kihasználnak. Ez erkölcsileg elítélendő és jogellenes, de a kamarának nincs olyan jogköre, hogy ellenőrizze, egy bizonyos jelölt végez-e munkát vagy kap-e munkabért.
- Ha ez lesz a bírósági gyakorlat, akkor soha nem lesz vége az ügyvédjelöltek "önköltséges foglalkoztatásának" - véli Karikás Andrea, akinek az ügyében ítélet még nem született, de nagyon úgy tűnik, többet vesztett a pereskedéssel, mint háromévi bérét. - A kérdés csak az: mi végre szerepel a törvényben, hogy munkavégzésért munkabér jár?

Kényszerből vagy sem
Bármilyen furcsa is, az adott ügyben nem az a kérdés, hogy dr. K. A. végzett-e heti negyven óra értékelhető munkát vagy nem. Aki ezentúl kényszerből köt hasonló munkaszerződést, soha nem követelheti majd a bérét a bíróságon, mert a bíróság ezt úgy értelmezi, mint színlelt szerződést, amit azzal a céllal kötnek, hogy a kamaránál a gyakorlati idő "ketyegni kezdjen". Magyarán: valószínűleg soha többé ügyvédjelölt nem fordul hasonló kéréssel a bírósághoz, hiszen ezzel keservesen, fizetés nélkül letöltött gyakorlati idejét is kockáztatja. Lehetséges, hogy K. A.-nak nincs igaza - de a jelen jogszabályi háttérrel más ügyvédjelöltnek sem lehet.

Befektetés az érvényesülésért
Az önköltséges szakmai gyakorlat más esetekben lehet elfogadott módja az érvényesülésnek. Szokás ezt befektetésnek tekinteni: bár ingyen dolgozik az ember, de olyan tapasztalatokra tesz szert, amelyek jól mutatnak az önéletrajzban, segítenek a későbbi elhelyezkedésben. Az ügyvédjelöltek számára a gyakorlati időt csak munkaviszonyban lehet eltölteni. Ezért ebben az esetben - amíg a jogszabályok nem változnak, vagyis a gyakorlati időt és a munkaviszonyt szét nem választják - a tulajdonképpen elfogadottnak számító "önköltséges foglalkoztatás" jogellenes.

Ezek is érdekelhetnek