Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
Eljött a békesség, az öröm, a szeretet ünnepe. A szereteté, amely a lélek kenyere, mégis ilyenkor, az ünnepen is sokak életéből hiányzik. Nem a beszéd róla, mert abból van elég. Ám a szeretet nem szó, hanem cselekvés.
"Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!" - tanít Jézus. Vajon értjük-e manapság, hogy szeretete valamennyiünknek szól. Azoknak is, akiket tán észre sem veszünk vagy egyenesen gyűlölünk. Krisztus értünk, de értük is született a világra. S áldozatának csakis mi adhatunk értelmet. Isten akarata, a megváltás csak általunk teljesedhet be. Mégis gyakran úgy megyünk el egymás mellett, mint az idegenek. Persze, hogy adományaink nem oldhatnak meg oly súlyos társadalmi gondokat, mint például a hajléktalanság kérdése. De tiszta lehet-e a lelkiismerete annak, aki beéri annyival: vessen magára, akinek az utca az otthona.
Egy héttel ezelőtt írtunk arról, hogyan fagyott meg advent idején Tunyogmatolcson a templommal szemben egy tizenhat éves fiú - aki még csak hajléktalan sem volt. Elegendő mentség másoknak, hogy berúgott? S természetes dolog, hogy hazánkban egy-egy télen háromszáz emberrel végez - többnyire a saját udvarán, kertjében vagy fűtetlen lakásában - a hideg? Hányszor és hányszor hallani: ne tőlünk várja a segítséget az állam. Gondoskodjék öregről és fiatalról, legyen elég munkahely, fizetés, segély, nyugdíj, életmentő műtétekhez milliók. Időről időre vérhiány miatt is el kell halasztani ilyen műtéteket, pedig hát vért azért nem adhat helyettünk az állam. S nincsen olyan szervezet és intézmény, amely átvállalhatná azt, amit csak egymástól várhatunk: a figyelmet. Részvétet és vigasztaló szót, biztató mosolyt és simogatást, amely néha többet ér bármilyen gyógyszernél vagy a pénznél. Apróságnak tűnő, külön-külön már-már láthatatlan cselekedeteket, melyek nélkül üres a világ.
A kiskunsági pusztán, ahol felnőttem, nem volt szociális háló, nyugdíj, de még munkahely sem létezett. Az emberek - mint Mózes és népe a pusztaságban - Istenben és egymásban bízhattak. Mégsem maradt soha senki egyedül. A terjedő közöny ellen ma is csak az összefogás és az áldozatvállalás adhat reményt. Ünnepi számunkban bemutatunk ilyen példákat...
Falum főutcáján állok. Lenyugvóban a nap, hideg északi szél cibálja a fákat, sötét felhők vonulnak az égen. A templom felől betlehemes gyerekek közelednek énekelve, kipirult arcukon ragyog az angyali fény. Nézem őket s imádkozom: jaj, csak ne tűnjön el soha ez a ragyogás...
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu