Búcsú Annus Józseftől

Több mint húsz éve már, hogy egy barátomtól megkaptam Esti üzenetek című kötetét. Novellái, melyek idős emberekről szóltak kivételes érzékenységgel, nagy hatással voltak rám. Attól kezdve a Szegeden élő Annus József legkedvesebb íróim közé tartozott, kerestem újabb könyveit, novelláit, regényeit, s őt magát.
Jó sorsom aztán úgy hozta, hogy négy éven át a munkatársa lehettem: 1996-ban a Szabad Föld főszerkesztőjévé nevezték ki, s 2000 nyaráig, nyugdíjba vonulásáig a helyettese voltam. Nemcsak a főnököt tisztelhettem benne, hanem olyan embert, akitől rengeteget tanulhattam, tanulhattunk. "Dulai Sanyinak - friss, de erős barátsággal..." - írta '96 októberében az Esti üzenetek elé, s e barátság vigaszt, hitet adott nehéz időkben is.
Püspöklelén (a mai Maroslelén) született 1940 májusában, egy uradalmi cselédházban. A szegénységet gyermekként, azután 19 éves korától falusi tanítóként is megtapasztalhatta, és soha el nem felejtette. Látta s átélhette a kiszolgáltatottságot, és tudta, hogy a rossz indulatok, a butaság, az előítéletek hogyan teszik tönkre emberek és népek, nemzetek életét.
Tanítóként kezdett írni, s ebben az időszakban közölte első tárcanovelláit a Szabad Föld. Huszonnyolc évesen a Csongrád Megyei Hírlap munkatársa lett, 1970-ben pedig a Tiszatáj című irodalmi folyóirat segédszerkesztője, majd olvasószerkesztője. Két esztendő múlva főszerkesztő-helyettessé nevezték ki, s ezt a tisztet 1986-ig töltötte be. Ekkor - egy úgynevezett "ellenséges sugallatú" Nagy Gáspár-vers közzététele miatt (a verssorok kezdőbetűi Nagy Imre nevét adták ki) - politikai eljárás indult a  szerkesztőség ellen, s Annus Józsefet is elbocsátották. A Németh-kormány idején, 1989 júniusában rehabilitálták, s ő lett a Tiszatáj főszerkesztője, ahonnan hét év múlva került lapunk élére.
A rendszerváltó értelmiség tagjaként hű maradt a baloldali értékekhez. Nyolc éven át, 1990-től 1998-ig az Országgyűlésben is képviselhette azokat. Ebben az időszakban elnöke volt a József Attila Kulturális és Szociális Alapítványnak, 2003-tól haláláig pedig a határon túli magyar oktatást szolgáló Apáczai Közalapítványnak.
Kevés embert ismertem, aki annyira szerette a családját, mint ő. Feleségét, két gyermekét, öt unokáját, akikre nyugdíjasként végre jutott elegendő ideje. Sajnos nem sokáig. Korán jött érte a halál, s távozásával nagy veszteség érte mindazokat, akik ismerték és szerették. Siratjuk őt, búcsúzik tőle a Szabad Föld szerkesztősége... Isten veled, Jóska... Nyugodj békében!