Felmentünk a miniszterelnökhöz

Öltönyt, nyakkendőt igazítunk, hiszen "hivatalos ügyben, magas helyre" megyünk. A miniszterelnök vár bennünket. Legyen bármiféle politikai hatalom Magyarországon, ez a hivatal mégiscsak az ország végrehajtó államgépezetének első számú munkahelye. Ezen a poszton több mint - leírni is nehéz, hát még elképzelni - hét és fél ezermilliárd forint sorsáról, és (ami ennél sokkal fontosabb) az ország mindennapi, húsbavágó ügyeiben születnek döntések.
Látogatásunk időpontja ugyanakkor különleges: ezen a napon érkezik Budapestre a visegrádi négyek csoport másik három társországának (Csehország, Szlovákia és Lengyelország) miniszterelnöke; de ami igazán felkavarja a diplomáciát, az Tony Blair brit kormányfő kissé váratlan érkezése. A legnagyobb európai gazdasági hatalom vezetője, az Európai Unió soros elnöke aggasztó tartalmú táskát hoz magával: a közösségi költségvetés támogatáscsökkentésének tervét, Magyarország esetében rövid távon százhetvenmilliárd forintos mínuszt.
Gyurcsány Ferenc beszélgetésünk elején - miután Bohanek Miklós fotós kolléga szelíden, de határozottan arra kéri, vegye fel a zakóját - azonnal pontosít: ha az úgynevezett kohéziós ("kiegyenlítő") támogatások tervezett tízszázalékos csökkenését is figyelembe vesszük, akkor hét év alatt hatszázmilliárd forintos összegtől esik el Magyarország. - Amikor telefonon beszéltem Blair úrral erről - mondja -, egyértelműen kimondtam: nem. Ezt a javaslatot még tárgyalási alapnak sem tekintjük. Egyenrangú felek vagyunk.
S itt most kissé ugrunk az időben: e sorok írásakor - bő egy héttel beszélgetésünk után - már tudjuk, hogy minden érdekelt fél ugyanezt mondta. Nincs egyezség, s végül a magyar miniszterelnök a parlamentben bejelentette, ha kell, vétót emel a tervezet ellen. Merthogy nemzeti sorskérdésről van szó. (Azóta már a britek második uniós büdzsére vonatkozó javaslatára mondta ki a közösség 25 tagországa a nemet.)
Miként az is nemzeti sorskérdés, hogy kié lehet a magyar termőföld? A válasz természetesen automatikusan az, hogy a hazai gazdálkodóké, de rögtön jön a kérdés is: bármilyen törvénnyel, jogszabállyal meg lehet-e kerülni a pénz kérdését? Annak erejét, amellyel már elrendezte a dolgait Nyugat-Magyarországon, ahol a földek egy része, így vagy úgy, osztrák kézben van. Akad-e (bármilyen) kormánynak eszköze arra, hogy ezt befolyásolja? Gyurcsány kopogós szavakkal válaszol:
- Van eszközünk. Hosszú távú hitelt adunk a földek megvásárlásához, kamattámogatást, és, ha kell, tőkével is beszállunk az üzletbe.
- Hogyan?
- Speciális társaságok révén 25 százalék erejéig tőkét emelünk azokban a prosperáló gazdaságokban, amelyek hosszú távon is életképesek. Öt év múlva ezt a tőkerészt a gazdák kedvezményesen kivásárolhatják majd. Ezután újabb program jön, ami a birtokkoncentrációt segíti majd elő. A mostani közvetlen céljaink között hangsúlyosan szerepel, hogy az állattenyésztőket megsegítsük a földbirtokszerzési lehetőséggel, de fontos a bioenergetikai célú termesztés is. Rövid távon öt százalékra kívánjuk emelni az újratermelődő energiaforrások hazai arányát.
Tegyük hozzá: az Európai Unióban biodízelhiány van, kevés a kukoricából készülő alkohol. Ez a program tehát nagyon is piacszerű. Ám a magyar érdekeket latolgatva nemcsak a földről meg a termelőről kell beszélni, hanem tízmillió fogyasztóról is, akik, talán észre sem veszik, olcsóbban vesznek az idén élelmiszert. De milyet?
{p}
- Kétségtelen tény, hogy a hazai infláció megfékezésében az egyik legfontosabb elem az élelmiszerárak alakulása volt. Ám azt mindenképpen megakadályozzuk, hogy puszta árérdekek miatt silány, netán veszélyes külföldi áru kerülhessen az üzletekbe. Amikor májusban kineveztem Gráf Józsefet agrárminiszternek, egyik legfontosabb feladataként ezt jelöltem meg. Ha nézték a híradásokat, láthatták, vannak eredményeink.
- Igen, de a multik...
Torkunkon akad a szó: ajtó nyílik, titkárnő jön, mobiltelefonnal kezében. Gyurcsány jól érzékelhetően megfeszül, arcára a "mi van már megint" kifejezése ül ki. Kiderül, a lengyel miniszterelnök van vonalban. "Elnézést" - mondja a kormányfő, s néhány percre magunkra maradunk. Körülnézünk a szobában: hol is dolgozik a miniszterelnök? A helyiség nem túl nagy, úgy hétszer ötméteres lehet, az ablakok a Dunára néznek, a másik oldalon pedig (a szoba egyik hosszanti oldalát is befogva) visszafogott díszítésű, de alighanem súlyos tölgyből készült beépített szekrények alkotnak egységes barna felületet. A túloldali bejárati részt egy nagy tévékészülék, videó, hifi együttese uralja. A miniszterelnök íróasztala (nincs rajta papírhegy) intarziabetétes, súlyos, de egyszerű darab, akármelyik vállalati igazgató irodájában is állhatna. Emellett dohányzóasztal, két fotel, egy viszonylag egyszerű tárgyalóasztal, körülötte székek, a falon Kossuth-festmény - ez a miniszterelnöki iroda.
Nyílik az ajtó, Gyurcsány Ferenc visszaül az asztalhoz.
- Hol is tartottunk?
- Az élelmiszer-biztonságnál meg a multiknál.
- Ja, igen. Ami a multikat illeti, rájuk ugyanazok a törvények vonatkoznak, mint bármilyen más kereskedelmi vállalkozásra. És azt is megmondom, engem nem érdekel, melyik mögött milyen nemzetiségű tőkecsoport áll: ha a szabályokat betartja, működhet. Ha nem, büntetünk.
- De ezek a cégek - szabályok ide vagy oda - polcpénzt kérnek, és ráérősen, néha csak hónapokkal utóbb fizetnek.
- Szigorítani fogunk. A beszállítók érdekeit mindenképpen védeni kell, és meg is védjük. És nem csak az élelmiszer-előállítókét. Sok szó esik mostanában az úgynevezett körbetartozásokról. A kormány már hetekkel ezelőtt megkezdte az ehhez kapcsolódó intézkedések előkészítését. Ígérhetem, az önhibájukon kívül, más által meg nem fizetett tartozások miatt bajba került vállalkozók kézzelfogható segítséget kapnak majd. Ami a multikat illeti, egy speciális intézményt hozunk létre a késedelmes tartozások korlátozására.
Tízmillió magyar állampolgárban egyvalami biztosan közös: eszik. A hazai élelmiszerpiacnak azonban csak egyik tényezője a biztonság, legalább ilyen fontos, hogy pontosan ki is szállít a pultokra. Ez viszont nagyon bonyolult kérdés.
{p}
- Az első szempont, amit feltétlenül figyelembe kell vennünk, a tízmillió magyar fogyasztó érdeke. Ez egyértelmű: mindenki biztonságos, jó minőségű, de megfizethető árut akar venni a pénzéért. A második, hogy a hazai piac ellátásában miként őrizheti meg pozícióit a magyar agrártermelés. Mert ha ide minden korlátozás nélkül jöhet be mindenféle áru, abba egész térségek gazdálkodása mehet tönkre, aminek olyan káros, továbbgyűrűző társadalmi hatásai lennének, amibe még belegondolni is rossz. Ehhez persze a gazdáknak is össze kell fogniuk, mert máshogy nem megy. Ha ezt a belgák, hollandok megtanulták, mi is meg fogjuk tanulni. A harmadik a feldolgozóipar sajátos érdekrendszere. Ezt is figyelembe kell vennünk, hiszen itt is magyar munkahelyekről, emberek egzisztenciájáról van szó. S végül ott van maga a kereskedelem, amely ezt az egészet mintegy szétteríti, és természetesen eközben haszonra is törekedik. E szempontokat kell az állami szabályozásnak, ha úgy tetszik, a kormányzati politikának összehangolnia, úgy, hogy törvényeket nem sértve, de a hazai érdekeket igenis megvédve, nyugodt és kiszámítható körülmények között dolgozhassanak az érintettek.
- Nem lehet könnyű...
- Ezt vállaltam.
Szóba kerül a kormány szavahihetősége. Például, hogy tényleg pénzükhöz jutnak-e időben a gazdák.
- Mi azt ígértük, hogy az uniós földalapú támogatásokat még az idén kifizetjük. Így is lesz. Decemberig kimennek a pénzösszegek. De továbbmegyek. Tavasz előtt a hazai részt is kifizetjük.
- A gazdák mindig elégedetlenek. Évtizedek óta.
- Igen, de mi nagyon türelmesen egyeztetünk velük. Akkor is, ha tudjuk, hogy az úgynevezett kistelepüléseken élők régóta, térségünkben egyfajta történelmi hagyományként, a konzervatív erőket támogatják, míg a városiak többsége a szociális-liberális oldalt. De ez egy ország, és mi nem szavazókban gondolkodunk. Felvethetjük például a kérdést: ki adott többet a gazdáknak? Mi vagy az elődeink? Ki hozott konkrét, az életüket, gazdálkodásukat segítő intézkedéseket? Pártvonzalmaktól függetlenül ezen érdemes elgondolkodni.
- Tényleg olyan fontos a mezőgazdaság? Az ország össztermelésében néhány százalék az egész.
- Egészséges falu nincs egészséges mezőgazdaság nélkül. Sokkal nagyobb a jelentősége annál, amit százalékokkal ki lehet fejezni.
Újabb időugrás: időközben kiderült, hogy az unió utalta Magyarországnak azt a hiányzó 22 milliárd forintot, ami lehetővé teszi a földalapú támogatások kifizetését. Az első összeg december 19-én érkezett meg a gazdák első csoportjához. A folyósítás gyorsított ütemben zajlik.
A végén kicsit személyeskedünk.
- Az ország, a magyar társadalom ügyeit egy pénzvilágból érkezett üzletember irányítja. Megéri? Vannak álmatlan éjszakái? - kérdezzük.
- Ez a munka abban hasonlít korábbi tevékenységemre, hogy rengeteg egyeztetéssel jár. De az ország ügyeinek intézését nem lehet üzleti tárgyalásokhoz hasonlítani. Bonyolult társadalmi, szociális és egyéb, számokkal nehezen leírható szempontokat kell összevetni a pénzügyi és más gazdasági lehetőségekkel. És néha nemet is kell mondani. Nem könnyű. De a kormányzásnak ez a lényege. Ahogy az is: néha be kell látni, a vitapartnerünknek is igaza lehet.
{p}
Beléptetés
A miniszterelnökhöz természetesen előzetes egyeztetés után lehet bejutni. Az időpont tisztázása után arra kér bennünket a sajtókapcsolatokat felügyelő illetékes (mellesleg maga is kolléga, korábban újságíróként dolgozott), hogy küldjük el vázlatos kérdéseinket, vagy legalább a megbeszélni szánt témaköröket a miniszterelnöknek. (Hát igen, utoljára ezen a világon Leonardo da Vinci értett mindenhez.) Megtesszük. A miniszterelnökhöz a Parlament I-es kapuján lehet bejutni, rövid, de határozott ellenőrzés után. Süppedő szőnyegeken ballagunk az első emeleti irodáig, ahol puritán berendezésű előszobában várakozunk néhány percet. Nagyon meleg van.