Gagyiáradat

- Tessék mondani, ez eredeti? - firtatom a józsefvárosi Négy tigris piac dzsungelében. A kínai eladók többsége láthatóan nem érti, mit kérdezek, vagy legalább is úgy tesz, mintha nem értené. A harmadik sátorban, ahol kérdőn megmarkolom az egyik legdivatosabb sportmárka emblémájával díszített dzsekit, megkapom a választ.
- Igazi, igazi. Itt van hímezve, ez eredeti. Van számla is - böködi a márkajelet a készséges ázsiai. Végső érvként előhúz a kupacából egy másik kabátot, és szolgálatkészen mutatja: - Ez hamis. Ez matrica, ez nem igazi.
Már a hamisítvány sem olcsó. A divatos sportruházati cégek legtöbbjének logóját lekoppintották kisebb-nagyobb sikerrel - állapítom meg a piac sűrejében. A pulóverek nagyjából ötödébe kerülnek az eredetinek, ám a dzsekiket viszonylag drágán, a valódi árának körülbelül feléért árulják. A kínai árusok újabban arra is ügyelnek, hogy ne adják bagóért a gagyit, ugyanis az gyanút kelthetne. Láttam például olyan férfidzsekit, amelyért szemrebbenés nélkül ötvenezer forintot kértek. Ennyi pénzzel már egy márkaboltba is érdemes benyitni...
- A piacokon kínált, márkásnak látszó termékek 99 százalékban hamisítványok - világosít fel Tass Balázs, a Márkavédők Egyesületének elnöke. A maradék egy százalék eredete sem megnyugtató, az ugyanis feltehetően csempészáru vagy lopott holmi, amit valamelyik raktárból emeltek el. A butikokban sem árt az óvatosság: sokszor az eredeti darab a kirakatban kelleti magát, míg a polcokról már a gyenge utánzatot kapja a vevő. Bevett gyakorlat az is, hogy a kamionok rakományának külső részét márkás cuccokkal rakják körbe, de a szállítmány "magja" már gagyi.
Az egyesületet 1994-ben alapították a márkavédett ruhákat és cipőket gyártó cégek. Jelenleg húsz vállalkozás tartja fenn a társadalmi szervezetet. Korábban harminc tagjuk is volt már, csakhogy a kisebb gyártókat tönkretette a gátlástalan hamisítás. A márkavédők nyomozókat és textilszakértőket alkalmaznak, hogy a - többnyire pénzügyőrökkel megerősített - "kommandó" képes legyen kiszűrni az eredetihez a megtévesztésig hasonló utánzatokat is. (Többnyire a varrástechnológia és az alapanyag gyengébb minősége az árulkodó.) Ilyenkor, ünnepek előtt úgyszólván naponta szerveznek akciót a fővárosi és a vidéki piacokon, butikokban, ám állami támogatás híján nemigen győzik azt a tempót, amit a "gagyigyárosok" diktálnak. Tavaly kétmilliárd forintnyi ruházati cikket foglaltak le.
{p}
A "hagyományos" - kínai, török, vietnámi, koreai - hamisítványok mellé már a lengyel és a magyar holmik is felzárkóztak. Újabban, hogy a vámvizsgálaton ne bukjanak le, inkább márkajel nélküli termékeket - például sima pólókat - hoznak be az országba, s itt hímezik beléjük az emblémát. Rendszerint pincékben, elhagyott tanyákon munkálkodnak. Az ázsiaiak nem aprózzák el. A márkavédők egyik akciójukon olyan fővárosi társasházra bukkantak, melynek mind a tizenkét lakását megvették a kínaiak, s nagyüzemben gyártották a hamis holmit. A leleményes bóvliárusok pimaszul meglovagolják a nagy sportruházati cégek reklámkampányait. A meghirdetett ruhák, cipők másolatai röpke egy héten belül megjelennek a piacon. A gyakorlott márkavédők már előre tudják, mire figyeljenek: Nyaranta a Forma-1 Magyar Nagydíj védett logójával, ilyentájt pedig a téli olimpia emblémájával díszített bóvlikkal találkozhatnak egyre-másra.
Adios, Rebocke, Budvill, Booys... - ugye ismerősek az eredeti márkanevek elferdítései? Természetesen ezek is illegális holmik, mivel a vásárlók megtévesztésére szolgálnak.
- Kópiák, de nem rosszabbak, mint az eredeti. Kicsit más a nevük, de higgye el, ugyanabban a gyárban készülnek, mint a valódi - bizonygatja ravasz mosollyal az illatszerárus, aki tetszetős dobozok tucatjait kínálja. Mindegyikre azt nyomtatták: "Made in France." Pedig feltehetően a Távol-Keleten kotyvasztották a parfümösüvegcsék tartalmát. A folyadék illatos, ez kétségtelen, ám valószínű, hogy a rossz minőségű illóanyag néhány perc után elpárolog a bőrről. Ennek ellenére a kamasz lányok sorban állnak a sátor előtt, s akár hat-hétezer forintot is leperkálnak a titokzatos összetételű kölniért.
Az utóbbi két hónapban főleg a Győr környéki határátkelőhelyeken özönlött be a távol-keleti hamisítványok tömege - tájékoztat Lengyel Árpád, a VPOP kommunikációs osztályának munkatársa. November közepéig másfél milliárd forint értékű holmit - főleg kabátokat, nadrágokat, lábbeliket, műszaki cikkeket és karácsonyfaizzókat - koboztak el a térségben. A hamisítók lefülelését nehezíti, hogy uniós csatlakozásunk óta csak a keleti és a déli határokon ellenőriznek a vámosok. A belsőnek számító uniós határon viszont olyan áru érkezhet hozzánk, amelyet valamely tagállamban már szabad forgalomba helyeztek. A vám- és pénzügyőrök nem győzik hajtogatni, hogy nemcsak az államot károsítja meg, aki illegális termékre költi a pénzét, a kétes eredetű élelmiszerek és kozmetikai cikkek egészségkárosodást is okozhatnak.
- Sem szaktudásunk, sem elég emberünk nincs arra, hogy az áruk eredetiségét vizsgáljuk - mondja a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség helyettes szóvivője. Siklós Máté szerint többnyire nem is bizonyítható, hogy átverték a vevőt. A kispénzűek általában tisztában vannak vele, hogy "koppintott" holmit választanak, de a drágábbat nem engedhetik meg maguknak. Egyszerűen erre van igény. A német vagy angol átlagpolgár máshogy választ: utánzatot felvenni az ő szemében már snassz.
Egész piacokat lehetne bezárni amiatt, hogy folyamatosan bűncselekmények helyszínei - vélik a márkavédők, akik valójában szélmalomharcot folytatnak. Az önkormányzatoknak ugyanis nem érdekük, hogy elessenek a helypénzből származó bevételtől. A hamisított árucikkek forgalmazása százezer forintig szabálysértésnek számít, ezen érték felett pedig egytől öt évig terjedő börtön járhat az elkövetőknek. A kereskedők többnyire megússzák pénzbírsággal, néhányukat azonban már kiutasították az országból, s - tavaly először - felfüggesztett szabadságvesztést is kiszabtak már. A hatóságok azonban csak a jéghegy csúcsát farigcsálják.