Letört borsodi tollak

Akár vandalizmus, akár lopás forog fenn, a vasból és színesfémekből (vörös- és sárgarézből, bronzból vagy alumíniumból) készült köztéri műalkotások jóformán sehol sincsenek biztonságban. Pár hónappal ezelőtt a szerencsi önkormányzat egy gyönyörű, életnagyságú Bocskai-szobrot állíttatott fel a zempléni kisváros szívében a fejedelem megválasztásának négyszázadik évfordulója alkalmából. A bronzszobrot Ekker Róbert művész készítette, és szemtanúk szerint már a felállítása élénk érdeklődést váltott ki néhány, a környéken lődörgő, rossz küllemű személyből, akik nem restellték megkérdezni az alkotót: vajon mennyit adnának a MÉH-ben a kezében jogart tartó, tollas fejfedőben feszítő Bocskaiért?
A művész akkor talán humorosnak vélte a kérdést, bár válasza meglehetősen zord volt. Úgy szólt: minimum egy derék- vagy kézletörést, de nem tartaná túlzónak a korhű megtorlást, a kerékbetörést sem. A hét-nyolc millió forint értékű Bocskai-szoborért egyébként anyagköltséggel, munkadíjjal együtt több mint egymilliót fizetett a város. Az eszébe sem jutott senkinek, hogy kiszámolják a színesfémhulladék-átvevők által súlyra fizetett értékét, noha köztudott, hogy a MÉH például 180 és 260 forint körüli összeget fizet a bronz kilójáért. Nagyjából annyit, mint a sárgarézért, a toplista élén azonban a vörösréz áll a kilónkénti 250-430 forintos átvételi árral. (A magánkereskedők tarifái ettől le- és felfelé is eltérhetnek, felfelé főként az alumínium esetében.)A fejedelem mindenesetre nem sokáig állt épségben talapzatán. Valaki vagy valakik nemrégiben, egy éjjel, fejfedőjének mintegy két kilót nyomó tolldíszét törték le, amiért egy hulladékátvevő telepen 360 (jobb esetben 520) forintot fizetnek. Ma sem tudni, a tollazat hová került, az viszont biztos, hogy pótlása, fővárosi újraöntetése legalább százezer forintjába kerül a városnak. És még jó, hogy ennyivel megússzák! Hiszen megtörténhetett volna az is, ami jó tíz évvel ezelőtt Miskolcon, amikor a város jeles férfiújának, Palóczy Lászlónak a bronz mellszobrát úgy, ahogy volt, ellopták, másnap reggelre csupán hűlt helye (illetve talapzata) maradt, és máig sem került elő.
Városa válogatja egyébként, melyik miként óvja köztéri műalkotásait. Kazincbarcika például korábban arról volt híres, hogy egy lakosra számítva országosan itt van belőlük a legtöbb. Mármint a műalkotásokból. Később arról, hogy szobor-tolvajokból is, mivel szorgalmasan lopkodták őket, és az értük fizetett meglehetősen szerény tarifákkal inkább a "semmiről soha nem tudó" színesfémátvevőket gazdagították. Az utóbbi időben változott a helyzet, mert a kazincbarcikai rendőrök, a civil ruhás posztosok egyenesen a környék ismert színesfémátvevő helyeinek kapujánál állnak őrt, és strázsálásukkal legtöbbször sikerült is megelőzni a "szoborbarátokat" abban, hogy zsákmányaikat a kapun belüli megmázsálás után értékesítsék. Ehelyett ők lettek "megmázsálva", és ennek igen hamar híre ment. A "bronzérmes" tolvajok sorozatos lebukásai miatt az elmúlt egy évben egyetlen műalkotást sem loptak el a városban, amiért véleményünk szerint a rendőrök aranyérmet érdemelnének.