Miről beszélnek az állatok?

- Hogyan kapta meg a kitüntetést? - kérdezem elöljáróban Gere professzort, a Magyar Tudományos Akadémia doktorát Tasspusztán, a gyöngyösi főiskola állattenyésztési tanszékén.
- Postán, levélben. Invitáltak ugyan Cambridge-be az átadásra, de mégsem válaszolhattam azt, hogy ilyen utazásra nem telik egy szegény professzor fizetéséből. Hét éve bezzeg, amikor az Orosz Tudományos Akadémia tagjává fogadtak, onnan személyesen hozták el az oklevelet.
- A moszkvai kapcsolatai régre nyúlnak vissza...
- Ott végeztem az egyetemet, a Nagy Péter alapította, most kétszáz éves Tyimirjazev Akadémián. Véletlenül kerültem ki, ugyanis azt történt, hogy 1956-ban szétzavarták a korábbi Oleg Kosevoj előkészítőt, ahol egy évig oroszt tanultak a Moszkvába készülő diákok. S mikor a következő évben gyorsan ki kellett küldeni valakit, többek közt rám, az ózdi származású diákra, a gödöllői egyetem negyedévesére esett a választás.
- Miért épp az etológiát választotta kutatási területként?
- Mert ez a legolcsóbb. Nem kell hozzá más, csak idő. Leülök, és figyelem, mit csinálnak az állatok. Milyenek a csoportos kapcsolataik, hogyan kommunikálnak egymással? Két szarvasmarha például az első találkozáskor eldönti az alá- és fölérendeltséget. Amelyik gyengébb, az lejjebb engedi a fejét. Ha egy magasságban áll a fejük, az döntetlent jelez, ami felhívás a küzdelemre.
- Mi célt szolgál ez a rangsor?
- A domináns tehén először ehet, ihat, a legjobb boxot foglalja el az istállóban. A fejőházban viszont "udvarias", előreengedi a gyengéket, fiatalokat. Az öreg, tapasztalt jószág hátramarad, mert tudja: ez egy kellemetlen hely.
- Milyen gyakorlati hasznot hoznak e megfigyelések?
- A könyveimet diákoknak és gyakorló tenyésztőknek írtam. Ha tudják, hogy mitől érzi jól magát az állat, aszerint alakíthatják a tartási körülményeket, s mindjárt jobban gyarapszik a jószág. A marhák például nehezen viselik, ha megbolygatják a kialakult hierarchiát, ezért nem jó gyakran átcsoportosítani őket. A szarvasmarhán kívül a ló és a birka etológiájáról írtam, s ami világszerte újdonság: a baromfi és a sertés viselkedéséről is szól egy-egy kötet.
- Igaz-e, hogy disznóknak játékot kell adni?
- Ez egy hatásvadász ötlet, amit a sajtó dobott be. Annyi mindenesetre igaz: a sertések bajt csinálnak, ha unatkoznak, ha kevés a takarmányuk vagy ha bűz van az ólban. Elszabadul az agresszív csordaösztönük, és lerágják egymás farkát. A gyengébb állatot nem hagyják enni, az lesoványodik, s úgynevezett kutyasertés lesz belőle.
- Valósak-e a "szólások"? A tyúk tényleg tyúkeszű?
- Tényleg nem túl jó a memóriája a tyúknak, ötven társát képes egyszerre a fejében tartani, s erre is csak három-négy hétig emlékszik. A ló viszont valóban okos.
{p}
- Sérülnek-e az "állati jogok", ha az ember beleszól a párválasztásba? A szilvásváradi lipicait például csak mesterségesen termékenyítik meg...
- Az angol telivér fajtákat viszont így nem is szabad, ennek ugyanis van némi hibaszázaléka. Ott négy cilinderes úr nézi végig az aktust, majd aláírásukkal hitelt érdemlően igazolják, hogy melyik kancát melyik mén hágta meg.
- Ösztöndíjai révén eljutott angol, német, egyiptomi egyetemekre is. Nemrégiben Amerikában járt. Miket tapasztalt ott?
- Vendégprofesszornak hívtak Iowába, és számos farmot meglátogattam. Megdöbbentő élmények értek. Láttam olyan tehenészetet, ahol kétezer jószágot tartottak, s egy szarvasmarha alig hat négyzetméteren volt kénytelen leélni az életét. Szalma helyett homokot szórtak ki alomnak, mert az olcsóbb. A jószág ott topogott a saját trutyijában. A farmer meg azt mondta: "Az én pénzemen ne érezze jól magát a tehén!"
- Mit szól ehhez egy etológus?
- Nem az iparszerű tenyésztés, nem a tojásgyár, a tejgyár a jövő útja. A túlgépesített telepek a maguk automatizált szellőztetésével, világításával, takarmányozásával túl sokba kerülnek. Nem feltétlenül drágább, ha természetes viszonyok közé kerül vissza az állat. A biogazdaságban hiszek, ahol a tyúk újra kapirgálhat és porfürdőzhet. Kimutatták, hogy a legelőn tartott tehén százhúszféle gyógynövényt fogyaszt el, s ezek gyógyhatását felveszi a tej.
- Az állatjólét elveit egyre komolyabban veszik az Európai Unióban...
- Ez dicséretes, csakhogy jókora álhumánum van benne. Azt mondjuk a jószágnak: érezd jól magad, hízzál nyugodtan, a végén úgyis megeszünk. Az ember, a csúcsragadozó már csak ilyen... Gyerekkoromban még el-elnyisszantottam egy csirke nyakát, s kecskegida levágásánál is segédkeztem. Mostanában azonban képtelen vagyok rá, hogy megöljek egy állatot.
- A professzor is tart jószágot?
- Egy gyönyörű magyar vizslám van, olyan eszes, hogy kis híján megszólal. Nagyon jó barátok vagyunk. A kutya jellemében, intelligenciájában és viselkedésében is idomul a gazdájához, már-már az ő leképezése. Már az is árulkodó, hogy az ember milyen fajta ebet választ.
- S milyen egy magyar vizsla gazdája?
- Ha lehetek szerénytelen, akkor azt felelem: nemes gondolkodású, ragaszkodó, és főleg értelmes.