Tiszta vizet a pohárba!

Az 1910-es, 1920-as években a Tiszazugban feltűnően sok mérgezéses esetet tapasztaltak. Az áldozatok főleg nős férfiak voltak. Évtizedekkel később derült ki, hogy feleségeik - utóbb a rossz bánásmódra hivatkoztak - légypapírról leáztatott arzénnal mérgezték őket halálra. Akkoriban bezzeg ügyeskedniük kellett a nőknek, hogy hozzájussanak a gyilkos szerhez... Ma már - ha ez vicces megjegyzésnek számítana - némelyik hazai településen elég lenne ivóvizet poharazni hozzá. Persze ez korántsem vicces, mert hiszen a lakosság nagy része talán nem is nagyon tud róla, hogy szennyezett vizet fogyaszt.
A naponta elfogyasztott víz nagy része az ivóvízzel kerül a szervezetbe. A fertőzés oka legtöbbször abból adódik, hogy amikor kiépítették a közműves vízellátást, nem választották el a szennyező források (ipari létesítmények, közutak stb.) lefolyását a fogyasztási vízvezetékek táphelyeitől. A hazai vízellátás kétharmada karsztvízre, talajvízre épül. A vegyszertől veszélyeztetett - bányák, hulladékgyűjtők -, valamint csatornázatlan települések, állattartó telepek emésztőivel kapcsolatban álló föld alatti rétegekben lehetetlen megakadályozni a tiszta víz keveredését a szennyezettével.
A probléma nemhogy megoldódna, tovább duzzad, mert az utóbbi évtizedekben a természetes vízutánpótlás a csapadékból jóval kevesebb volt az elfogyasztott víznél, és ezzel párhuzamosan a megmaradt vízgyűjtők elszennyeződtek. Az utóbbi évek vízözönei sem állították meg a talajvíz szintcsökkenését, a fertőzött területek helyrehozhatatlanul tönkrementek. A fúrt kutak egy része menthetetlen.
{p}
A természetes ásványvízként megjelölt vizet vagy forrásvizet csak különleges kezelés után szabad forgalmazni. A bomló részecskéket szűréssel vagy ülepítéssel lehet eltávolítani. A vas-, mangán- és kénvegyületeket, valamint az arzén kiválását oxigén vagy ózonnal dúsított levegő hozzáadásával érik el. Az eljárást csak addig a határig alkalmazhatják, ameddig az nem befolyásolja a víz eredeti összetételét. Termálvíz- és gyógyvíz esetében vegyszermentes szűrést kell alkalmazni és a gyógyhatású anyagokat változatlan arányban meg kell tartani.
A vízfertőzés veszélye nem lebecsülendő, ehhez képest az állam eddig meglepően szerény összeget fordított megelőzésre: az ezredfordulón a szükséges húszmilliárd forint helyett a tényleges ráfordítás ennek kevesebb, mint a tizedrésze volt!
Az uniós tagsággal megnyílt a lehetőség az arzénmentesítésre. A régiók közül az észak-alföldi (Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) az ősszel nyert el 4,8 milliárd forintnyi támogatást a brüsszeli kohéziós alaptól. A summát a magyar kormány 960, a települések 640 milliós önrésszel egészítik ki. Ebből a pénzből 41 település 110 ezer lakója számára lehet egészséges ivóvizet biztosítani. A beruházás során 25 vízkezelő rendszer technológiáját korszerűsítik úgy, hogy csökkenjen az ivóvíz magas arzén-, bór-, fluorid- meg nitritkoncentrációja. A beruházás 2006 elején indul.
Felpöröghetnek a munkák a dél-alföldi régióban is: Bács-Kiskun, Csongrád és Békés megye hozzákezdett a vízminőség-javító projekt kidolgozásához. Az előkészítés és a tervezés több mint kétmilliárd forintba kerül, a kivitelezés költsége meghaladja a százmilliárdot. A régióban összesen 225 településen, 1,2 millió embernek van gondja az ivóvíz minőségével. Az arzén mennyisége 139 helyen lépi túl a határértéket. A közeljövő egyik legjelentősebb hazai környezetvédelmi programja ez: százmilliárdnál is többe kerül az unió által hetven, a magyar állam által húsz százalékban támogatott beruházás. A települési önkormányzatoknak kell összeadniuk a tízszázaléknyi önrészt. A tervezést és a 2008-ban induló kivitelezést a Dél-alföldi Regionális Fejlesztési Tanács koordinálja.

Merre a méreg?
Nem sokkal jobb a helyzet az oly egészségesnek kikiáltott vízi nagyhatalmaknál sem (amilyen például Dánia, Kanada). A tenger gyümölcsei (sósvízi halak, kagyló, rák, polip stb.) egyfelől egészséges táplálékok, ám ugyanakkor arzéntartalmuk többszöröse a közönséges vízének. Ezen nem lehet csodálkozni, hiszen azok "benne vannak nyakig" - de ne nagyon örüljünk az alacsony halfogyasztásunknak, mert a méreg ugyanúgy megtalálható szennyezett vízzel érintkező szárazföldi állatok tejében, húsában, a zsiradékokban és a zöldségekben is. Kapóra jön ez az étkezésidivat-diktátoroknak: szerintük már semmit nem lehet büntetlenül megenni. Márpedig ezt nem kéne "lenyelni", mert most nemcsak annyiról van szó, hogy - legföljebb kicsit mérgesebbek leszünk.