Világvallások - III.

Haribol! - Énekeld Isten neveit!
Csaknem teljes a sötétség, csupán a hó ver vissza némi fényt, ami az előttem magasodó épületből szűrődik ki. Hajnali fél ötöt mutat az óra.
A bejárat előtt fiatal férfi köröz a lámpájával, Kissimon László, új nevén Lilasuka dasa. Az utat mutatja, merre tartsak.
A fal melletti járdán fiatal férfiak és nők tartanak a bejárathoz. Némelyikük kisgyerek kezét fogja, a még kisebbeket karon hozzák. Léptük néma, papucsuk nem kelt hangot. Sietnek, hiszen öltözetük egyetlen szál lepel, s persze késni sem szeretnének.
Tiszteletlenség volna Krisnával szemben.
Az épület Somogyvámos határában található, a falu tőszomszédságában, egy Krisnáról elnevezett völgyben. Lakói Krisna-tudatúak.
- Kipihente magát? - nyújtja a kezét a férfi.
Mi tagadás, tudtam volna még aludni.
- Csak azért, mert nem szokta meg. Ilyenkor a legfogékonyabb az elme Krisna imádatára, azért kezdjük a napunkat mi is ilyen korán.
Csarnokszerű, félhomályos helyiségbe lépünk, kellemesen fűtött kövezetre, immár papucs nélkül. A falak gazdagon festettek, tenyérnyi helyet sem hagyott rajta szabadon a művész, akár egy barokk templomban. Ám a freskók stílusa itt keleti, mindegyik középpontjában egy-egy nőiesen kecses mozdulatú férfi. Krisna ő, a képek földi életének valamelyik mozzanatát ábrázolják. Az egyiken eszik, a másikon táncol, a harmadikon játszik.
A terem végében szobor, idős férfit ábrázol: többszörösen hajlított támlájú, széles ülőalkalmatosságról néz rám, nyakában virágfüzér. A férfi Swami Prabhupada, ő hozta a Krisna-tudatot a nyugati világba, még a hatvanas években.
- Időskorában indult a világba, akkor küldte el a mestere - követi Lilasuka dasa a tekintetemet. - Haláláig tizennégyszer utazta körül a földet, s közben több tucat könyvet is írt.
Vele szemben oltár, a közepén Krisna.
Amint belépünk, vezetőm a földre borul, s végignyúlik a padlón.
- Így ajánljuk fel tiszteletünket Krisna és a tanítómester számára - magyarázza.
Hasonlóképpen tesznek a többiek is.
- Haribol! - köszöntik egymást, amikor felállnak. - Énekeld Isten neveit.
A fal mellé állok, ne zavarjam a szertartást, ám vezetőm udvariasan a másik oldalra tessékel.
- Ez nem a mi helyünk.
Valóban, itt a nők és a gyerekek hódolnak Krisnának. A férfiak és a nők a templomban elkülönülnek, később látom, külön is étkeznek, még a párok is.
- A férfi olyan, mint a vaj - mond példabeszédet Lilasuka dasa -, a nő pedig, mint a tűz. Ha a vaj a tűz közelébe kerül, olvadni kezd, s a tűzre csepeg, amitől az még nagyobb lánggal ég, egészen addig, amíg a vaj teljesen el nem emésztődik.
A reggeli istentiszteletre talán húsz-huszonöten érkezünk, jóllehet a közösségnek több mint száz tagja él a völgyben. A többiek azonban ilyen idő tájt könyveket osztogatnak, adományokat gyűjtenek. Ráérnek, a 220 hektáros völgy művelése erre az évre befejeződött, a következő betakarításig javaik jó részét megtermelték.
- Hare, Krisna, Rama - ismétlik a hívek, s közben az oltár felé fordulnak, s szelíd mozdulatokkal ringatják a testüket.
Az oltáron férfi tevékenykedik, narancssárga ruhában, fél válla szabadon, mint egy görög szobron. Énekel ő is, közben csengőt ráz, ötágú mécsest nyújt a szobor felé, aztán rózsát, majd jakfarokból készült legyezőt illeget kecses mozdulatokkal. Végül kagylókürtöt emel a szájához, háromszor belefúj, jelezve a szertartás ezen részének végét.
- Krisnát ébresztette - lép mellém Lilasuka dasa a félórás szertartás végeztével. - Tüzet ajánlott neki, vizet, illatokat.
Az oltár előtti függönyt behúzták, a szerzetesek egy része most a padlón foglal helyet, a többiek körben sétálnak, s halk mormolással recitálják vég nélkül:
- Hare, Krisna, Hare, Krisna. Krisna, Krisna, Hare, Hare. Hare, Rama, Hare, Rama. Rama, Rama, Hare, Hare.
Közben a kezük lassan mozog, fonalra fűzött fagolyócskákat morzsolgatnak.
- Száznyolcszor ismétlik Isten neveit - hallgatom a magyarázatot -, majd amikor végeznek, kezdik elölről. S mindezt tizenhatszor teszik meg.
Nem csodálkozom már, hogy a meditáció csaknem két órán keresztül tart.
- Hare az, aki minden akadályt elgördít, Krisna a mindenkit vonzó, Rama pedig minden gyönyör forrása.
- Ők valamennyien istenek?
- Isten megjelenési formái. A hinduk ugyanúgy egyistenhitűek, mint a keresztények, muszlimok vagy a zsidók - tanítja. - A Krisna-tudat pedig a hinduizmus egyik ága - előzi meg kérdésemet.
A kagylókürt szavát hallom ismét, a meditáció véget ért. A függönyt elhúzzák, mindenki az oltárra néz, elragadtatottan.
Krisna teljes pompájában ragyog. Éjszakai ruhájából átöltöztették nappaliba, fején, nyakában virágfüzér, kezében fuvola, előtte kedvenc ételei, a túróból készült szandes - például - és a tejkaramellás börfi.
Agyagdob szólal meg, majd cintányér. A közösség táncol, énekel: Hare, Krisna, Rama.
Közben a férfi parfümmel illatosítja Krisna szobrát, s tükröt tart elé, lássa magát benne.
Az arcokon öröm, mindenki mosolyog. A tánc gyorsul, egyre több hangszer szólal meg a rögtönzött zenekarban, az ének is egyre hangosabb, a szemek ragyognak, a hangulat már-már extatikus.
Aztán hirtelen elhalkul minden.
- Minél mélyebbre jut valaki a Krisna-tudatban - hallgatom vezetőmet -, annál inkább Istent látja az oltáron, s annál kevésbé egy szobrot.
- Ezért is viselkednek úgy, mintha a szolgái volnának?
- Pontosan. Nem a szobornak szolgálunk valójában, hanem Istennek. Neki persze nincs szüksége ilyesmire, de elfogadja szeretetünket, mint a szülő is a gyermekét, s jutalmul maga mellé emel, hogy ne szülessünk többé újjá a testben, amely úgyis csak a szenvedések forrása.
Rövid tanítás következik még, majd a közös reggelit követően kezdődik a nap a Krisna-völgyében. Megy mindenki a dolgára, ki a tehenek mellé, ki az irodába, ki a művészeti stúdióba, ki az iskolába.
- Gouranga! - köszönnek el egymástól. - Légy boldog!

Ezer étek Krisna születésnapján
Amerika megvár - gondolta magában Karádi Csaba, amikor Bécs utcáin megpillantotta a krisnásokat. A fiatalember az érettségi után csak tengett-lengett, majd elhatározta, hogy nekivág a világnak. Akkoriban, a nyolcvanas évek végén az ilyesmit még disszidálásnak hívták. A fiú Bécsben dolgozott egy magyar műszaki boltjában, ám valami többre vágyott, mint a hétköznapok kenyérkereső robotja.
Csaba ma úgy mutatkozik be: Caitanya das. Ő a Krisna-hívők egri közösségének vezetője. A sors úgy hozta, hogy a nagyvilágot a saját lelkében találta meg. Az emelkedett élet utáni vágya pedig visszahozta Magyarországra.
- Otthon nem kaptam vallásos nevelést, de már tizennyolc évesen is azon morfondíroztam, hogy az anyagi lét mögött más, fontosabb célokat kell keresnem. Nem elégedhetem meg azzal, hogy hetven évig gürcölök, keresem a pénzt, aztán vége. Nem az összegyűjtött pénz, a felépített ház, hanem a megélt kapcsolatok jelentik számomra az életet - magyarázza Caitanya das. A fejében kavargó gondolatok éppen egybevágtak azzal, amit Krisna vallása hirdet. Ezért is voltak rá akkora hatással azok a szerzetesek, akikkel Bécsben megismerkedett.
A férfi nem sorol misztikus élményeket. Azt gondolja: ahhoz, hogy az ember érezze az istenszeretet ízét, tudatosan kell tenni Istenért. Ez a különbség az elmélyült szeretet és a puszta fellángolás között.
Az egri asramban - ez annyit tesz, a lelki élet lakhelye, s leginkább a keresztény kolostorhoz hasonlít - kéttucatnyian élnek, a hívők száma azonban tízszer ennyi a városban. Egerben másfél évtizede alakult meg a közösség, tagjai közt szép számmal akadnak gimnazisták és főiskolás diákok is. Eleinte a szülők bizalmatlanul méregették a krisnásokat, attól tartottak, hogy a fiatalokat kiszakítják a családból. Ezért is hozták azt a szabályt, hogy kiskorú csak kifejezett szülői kérésre költözhet be az asramba. A szerzetesek nyitottan élnek, s az étel- meg a könyvosztás révén megszokott színfoltjai a város életének. Jórészt ennek köszönhető, hogy eloszlatták az előítéleteket, mi több, már akad olyan tizenhét éves kislány, akinek az anyukája is áttért.
Zenével, tánccal kísért, vidám és színes vallás ez, ám meglehetősen szigorú. Nemcsak a test, de az erkölcs tisztaságát is megköveteli. A legnehezebb benne a szexuális önmegtartoztatás. A lelkészek ugyan nősülhetnek - magyarázza Caitanya das, aki feleségével él a közösségben -, ám a nemi életet csak gyermeknemzés céljából gyakorolhatják. Vallásuk ugyanis azt tanítja: "ha a testi élvezeteknek élek, nem tudok Istennek élni". Akadnak persze olyan szerzetesek is, akik vállalják a nőtlenséget, azaz a cölibátust - őket sáfrányszínű ruházatuk különbözteti meg. A házasok vagy a házasulandók - a jegyben járás három éve alatt is - fehér színbe öltöznek. Az ismerkedés azért nyúlik olyan hosszúra, hogy próbára tegye a kapcsolatot. Ha nem állja ki az idő próbáját, a jegyesek még szakíthatnak, a válást azonban nem ismeri Krisna vallása.
- Egyszer már én is felfestettem homlokomra a piros pöttyöt, ami a házasulandó vagy házas nők jele. Néhány hónap után azonban kiderült, hogy nem illünk össze - meséli Somogyi Emese, azaz Manodhara devi dasi. A 28 éves lány eleinte csak kerülgette a száris lányokat az egri utcán, tizenegy éve azonban kapcsolatba került velük, s úgy érezte, hazatalált. Ma a közösség konyháján serénykedik. Van hozzá türelme, hogy órákig forralja, sűrítse a tejet, ugyanis abból készülnek a legfinomabb édességek. E vallás azt tartja: aki főz, annak lelke belekerül az ételbe. Az első adagot mindig a kétkarú Istenségnek ajánlják fel - ez a prasada -, s csak a maradékot kanalazzák be az emberek.
A hús, a tojás tilalom alá esik, sőt még hagymát sem ehetnek. Utóbbit azért nem, mert a szenvedély kötőerejébe tartozik - tudom meg Emesétől, miközben tányéromra szedi az illatozó ebédet. A kelbimbóra, a sült házi sajtra, a paradicsomra és a krumplira magam is ráismerek, ám az egész varázsát a fűszerek adják. Nem csoda, hogy Manodhara devi dasit ámulatba ejtette az indiai konyha. Hamarosan maga is megtanulta, hogyan készíthető 108-féle étel egy-egy nagyobb ünnepre. S akkor még keveset mondtunk, hiszen Krisna születésnapján egész pontosan 1108 féle étket szolgálnak fel...

Ételt az életért
A gabonafélékből, zöldségekből, gyümölcsökből, tejtermékekből álló vegetáriánus étrend az erőszaknélküliséget szolgálja. Krisna tanítása szerint az állatok leölése bűn, s aki húst fogyaszt, az bűnrészessé válik. A vaisnava konyha ezért kerüli az állati eredetű alapanyagokat. Természetesen a növények elpusztítása sem dicséretes, de úgy tartják: ez az élet fenntartása miatti szükséges rossz. Az előírások szerint készített, feltálalt s rövid ima kíséretében fogyasztott étkek lelkileg tisztító hatásúak, ezért is osztanak szívesen ételt a krisnások. Az Ételt az életért mozgalom célja, hogy segítsen a rászorulókon, s a Krisna-templomok tíz kilométeres körzetében ne legyen éhező ember.

Habik Csaba képriportja