Felhívás keringőre

Képzeljük el, hogy Pécs sétálóutcájában vonulunk egy szecessziós hangulatú épület, a Palatinus Szálló felé. Igyekszünk elegáns látványt nyújtani, miközben a téli mínuszok miatt lefagyott burkolaton egyensúlyozunk kisebb-nagyobb sarokkal büszkélkedő cipőinkben. Azért ne tessék annyira dideregni, kedves hölgyeim, cserélnének még nyitott hátú ruháinkkal az urak a táncparkett hőségében! Ráadásul gondoljanak csak a régi főnemesi családok kastélyainak irigyelt rendezvényeire! Milyen fényűzőnek tűnnek kívülről, egy-egy korabeli filmen vagy regényen keresztül. De vajon hogy érezhették magukat a mélyen dekoltált ruhákat viselő hölgyek a hatalmas, fűtetlen termekben? És milyen lehetett, amikor a ma oly romantikusnak gondolt gyertyatartók alatt meztelen vállukra csöppent a forró viasz? A még nem létező angolvécé problematikájáról pedig ne is beszéljünk... Na de vissza a jelenbe!
A szálló ajtajában londiner köszönt. Miután a ruhatárnál lesegítik kabátunkat, teljes pompánkban vonulhatunk fel az íves márványlépcső puha szőnyegén a Bartókról elnevezett emeleti bálterembe. Mintha a patinás csillárok összes fénye rajtunk tükröződne. Átlépünk a hétköznapokból egy olyan világba, ahol a nők hölgyekké, a férfiak urakká válnak. Talán ez a legjobb az egészben.
{p}
Persze nem mindenki gondolja így. Ha az utolsó pillanatra időzített, hatásos bevonulás helyett inkább az időben érkezést választjuk, asztalunktól kényelmesen megfigyelhetjük a többieket. Nagyon vegyes kép tárul elénk. Az abroncsos ruhát és stólát viselő "hercegnők" mellett vászonszoknyába és pulóverbe bújt vendégeket is láthatunk. Van, aki kínosan feszeng, mások túljátszott eleganciával vagy éppen higgadt természetességgel viselkednek. Aztán - általában a meghirdetett kezdés után legalább negyedórával - elkezdődik a program. Először a rendező és néhány aktuálisan fontos ember köszönti a kedves vendégeket, majd nyitó táncként a hagyományokhoz híven palotás következik. Végül a zenekar a húrok közé csap, és felcsendül a Kék Duna keringő. A nyitó táncosok elindulnak a vendégek felé, akik igyekeznek minél észrevétlenebbül meghúzódni ülőhelyeiken. Naná, hogy az egyik végül kiszúr: "Szabad lesz?" És már repülünk is körbe-körbe. A felkért urak némelyike büszkén feszít, mások zavartan lépkednek jobbról balra, miközben társalgással próbálják elütni a kellemetlen pillanatokat.
Az utolsó taktusoknál aztán a terem végén megnyílik a szárnyas ajtó, és elénk tárul a vacsorához csábító, gazdag svédasztal ínycsiklandó kínálata. Megéheztek már? Akkor se siessünk, nem maradunk le semmiről, bőséges a felhozatal. Előétel, leves, főétel, desszert, sajt, gyümölcs lenne a sorrend, de ez láthatólag nem sokakat zavar. Sőt! Akad, aki az előételnek szánt tányérból fogyasztja a vadasat zsemlegombóccal, a főételéből pedig a lazacot. (Annyi baj legyen - gondolom, miközben tolmács koromból eszembe jut az a polgármester, aki a párizsi külügyminisztérium dísztermében a sajtoknál elővette zsebéből a kisbicskáját...)
Amikor a vendégsereg többsége láthatólag jóllakott, a zenekar ismét rázendít. A bátrabbak taps kíséretében megindulnak a parkettre, és ettől kezdve fokozódik a hangulat. Vannak kifejezetten jó táncosok (főként az idősebbek köréből), és olyanok is, akik kellő, de minden alapot nélkülöző magabiztossággal gondolják azt magukról. Akad, aki egész éjszaka ül, és élénken szemlélődik, de olyan is van, aki láthatólag csupán partnere kedvéért jött. Ő gyakran az órájára sandít, és egyre feszültebb arccal duzzog. Mindeközben a táncparkett zsúfolttá válik, és a szalonzene mellett óhatatlanul elérkezik a "Nyolc óra munka" típusú zenei blokk. Ekkor az elegáns ruhákba bújt hölgyek-urak önmagukból kivetkőzve, a körülményekhez egyáltalán nem illő, furcsa mozdulatokkal, tapsolva és énekelve ránganak. (Ezt az elképesztő látványt még a budapesti Szépművészeti Múzeumban rendezett elit bálon sem úszhatjuk meg.) A varázst tehát megtöri a buli, a tetőfokára hágott hangulatot pedig a tombolasorsolás.  Szép lassan fogy a vendégsereg - induljunk haza mi is.
{p}
Báli színek
- Az idei báli divatot a téglaszín és árnyalatai, a mályva, valamint az arany és az ezüst uralja, anyagok tekintetében pedig a gyűrt taft és az organza a sláger - mondja Kónya Zsóka pécsi divatház-tulajdonos. A legfontosabb azonban mindig az egyéni alkatnak megfelelő ruha kiválasztása. Az erősebb testalkatúak óvakodjanak a fényes anyagoktól akkor is, ha mostanában nagyon népszerűek. Jó, ha a kivágás spicc formájú, ez ugyanis nyújtja az alakot; az ejtett váll is karcsúsít. A ruhák teteje általában nyitott, nyakban pántos vagy féloldalas, görög vállas. Ha valaki takarni szeretné dekoltázsát, nyakát vagy karjait, akkor áttetsző csipkét vagy muszlinbetétes megoldást válasszon. Fontos, hogy az urak öltözete színében harmonizáljon a hölgyekével, mellényük, nyakkendőjük vagy ingjük készülhet akár partnerük ruhájának anyagából. Ha a férfi termetesebb, akkor előnyös a keskeny fazonos, kevés gombbal, mélyen záródó, szögletes aljú zakó. Kónya Zsóka tapasztalata szerint - bár az eladási ár feléért kölcsönözni is lehet - inkább megvásárolják a bálozók a ruhákat.

Báli illemtan
Ha bálba készülünk, nem árt tisztában lennünk néhány illemtani előírással. Bár ma már megmosolyogjuk a legyezőjelzésekre és táncrendekre vonatkozó, elavult szabályokat, a modern bálokra még mindig elég szigorú etikett vonatkozik. Ebben különböznek a "bulik"-tól. Görög Ibolya protokollszakértő a huszonegyedik század bálozóinak a következőket ajánlja:
Még a modern "szingli" világban sem illik egy nőnek egyedül bálba mennie.
A legjobb báli öltözet hölgyeknek a hosszú alkalmi ruha, uraknak a szmoking. Ez utóbbihoz nem kötelező sem a mellény, sem a spanyol öv. Ha a hölgyek rövidebb ruhában szeretnének megjelenni, ahhoz az uraknak sötét öltöny, valamint fehér, hosszú ujjú ing és nyakkendő passzol. A zakót a férfi sose vegye le. Kivételt csakis sötét öltöny esetében lehet tenni, hajnaltájt, a jelenlévő hölgyektől engedélyt kérve.
Egy asztalnál csak egymást ismerő emberek ülhetnek, ezért mindenkinek be kell mutatkozni. Az első egy-két pár ezt kézfogással, a többiek - a tumultus elkerülése érdekében - állva, szemkontaktussal, mindenki felé bólintva oldják meg. A nőnek ilyen esetben nem szükséges felállnia a kézfogáshoz.
Az első táncot mindenki a párjával táncolja. A férfiak kísérjék tánc után asztalhoz a hölgyet, majd az est folyamán táncoltassanak meg mindenkit az asztaltársaságból. Egy másik pár hölgytagját először partnerétől kell elkérni, utána lehet csak felkérni. Ha egy nő nemet mond, akkor legalább negyedóráig nem illik mással sem elmennie. Tánc közben nem szabad senkit lekérni.
Ha a pár nem fér el egymás mellett a táncparkett felé, akkor a nő megy elöl, kivéve, mikor utat kell vágni. Ekkor a férfi kezével tartja az őt követő nő vállát vagy karját.
A leköszönés, tehát a tánc befejezése a nő dolga, soha ne a férfi köszönje meg. Ha mégis, az a hölgy számára elég kellemetlen. Egy-két tánc után akkor is jelezze, hogy leülne, ha a világ legvonzóbb férfija kérte fel. Tánc közben még akkor sem illik leállni, ha agyontaposták már a lábunkat.
{p}
Csak egy tánc volt
A fiúk apácaruhában, az Ave Maria dallamára vonulnak be áhítatosan a sportcsarnok küzdőterére. Aztán Schubert zenéje egy merész mozdulattal Offenbach Kánkánjába vált át, de az apácák azonnal veszik a lapot, s megmutatják szőrös combjaikat, rikítóan színes alsónadrágjukat. Ekkor hirtelen berontanak a lányok is, és együtt járják a kánkánt. Ott táncol közöttük az én tizennyolc éves lányom is, hiszen az ő szalagavató bálján vagyunk.
Filmre veszem a műsorszámot, de akkor sem kapcsolom ki a videokamerát, amikor a többi végzős osztály mutatkozik be. Élvezet nézni ezeket a fiatalokat, akik három hónapon át gyakorolták a különböző táncokat, hogy aztán egy majdnem profi színvonalú szórakoztató műsort adjanak a szülőknek, a hozzátartozóknak. A keringő egyenesen lenyűgöző, egyszerre százan lejtenek Sosztakovics remekművére. A meghatódott szülő ilyenkor nem is gondol rá, mennyibe is került neki ez a kétórás, felejthetetlen program.
A keringőruhát húszezer, a kesztyűt kétezer, a kánkánruhát háromezer forintért béreltük. Már most meg kellett venni a ballagóruhát, amelyre feltűzték a szalagot. A lányok egységesen fekete nadrágkosztümöt választottak, piros toppal, majdnem harmincezerért. Aztán fizetni kellett a tánctanárokat, ötezer forintért, és belépőjegyekért a bálra, hiszen a hatalmas sportcsarnok bérlete is pénzbe került. De nem panaszkodom, hiszen öröm az embernek ilyen költségekbe vernie magát! Minden pénzt megért az a pillanat, amikor a keringőruhába öltözött diákok odamentek a szüleikhez, és felkérték őket egy táncra. Minden pénzt megért az pár perc, amíg lányommal keringőzhettem!
Csak egy tánc volt, hiszen a szalagavató bál ezzel véget is ért. Nem úgy, mint a miénk, amely hajnalig tartott. Igaz, nem volt ilyen látványos, nem adtunk műsort, nem béreltünk jelmezeket, sportcsarnokot. Iskolai bál volt a javából! Sajnálom, hogy lányom szalagavató báljából pontosan a lényeg maradt ki: a végzősök önfeledt szórakozása. Igaz, a műsor után elmentek egy, a Dunán lehorgonyzott hajóra, ahol afterpartyn vettek részt. De azt mondták, nem érezték valami jól magukat, mert ugyanolyan fülsiketítő, füstös diszkó volt, mint a többi.

Hintón érkező délceg urak
- Rendszeres bálozásról a törökök uralmát követő új uralkodó osztály közigazgatási és gazdasági hatalmának megerősödésétől beszélhetünk - mondja Vargha Dezső pécsi főlevéltáros. E fényűző összejövetelek ekkor még kizárólag a vármegye legmagasabb társadalmi rétegeinek szórakozására szolgáltak, és megfelelő vagyoni háttér szükségeltetett a részvételhez. A meghívott vendégek hintón érkeztek, báli ajándékokat hoztak vendéglátóiknak, akiket a későbbiekben illett visszahívni. A báloknak ekkor a hétköznapok felejtésén és az életöröm kifejezésén túlmutató szerepe is volt. A szalonokba félrevonuló férfiak közt nemritkán gazdasági tranzakciók és politikai szövetségek köttettek, melyek gyakran szolgálták egy-egy család felemelkedését. Itt zajlott le az eladósorba került, elsőbálos lányok bemutatása, ha pedig egy délceg férfiú atillába öltözött, akkor biztosak lehettek benne, hogy a bálon elsődleges célja leendőbelije kiválasztása lesz. A meghívottak családonként foglaltak helyet, a kulturált étkezés után tánc következett. A táncrend összeállításában bécsi, francia és magyar mintát követett a rendező, főként palotás, csárdás, francia négyes és keringő szerepelt műsoron. A XIX. századra már szélesebb rétegek számára is rendeztek bálokat, de a különböző társadalmi osztályok ekkor még külön szórakoztak. Az alsóbb néprétegek próbálták utánozni a rangosabbak szokásait, de minél lejjebb haladunk a ranglétrán, a bálok szokásrendszerében annál kevesebb kötöttség érvényesül. Az igazi demokratizálódás a kiegyezés után kezdődött, ekkor jöttek divatba a különféle egyesületek, szakmák, társaságok, körök saját táncos rendezvényei is. Ezek az események 1945 után inkább a munkahelyekhez kötődtek, de a rendszerváltás után és napjainkban újból a régebbi hagyományok kerülnek előtérbe.