Hasznot fúj a szél

A benzinkút zászlaját éppen csak hogy mozgatja a fuvallat, a páradús levegő majdhogynem áll. Itt lenn, a talaj szintjén. Mert felettem, jó száz méteres magasságban, szélkereket forgat a légáramlat.- Odafönt 3,4-es a szélerősség, vagyis ennyi métert tesz meg másodpercenként a légáramlat - mutat a kijelzőre a szélkerék tulajdonosa. - A harmincöt méter hosszú széllapátok 4900 négyzetméternyi felületet járnak körbe, percenként akár huszonkétszer.
Az alul beton, felül acél építmény töve kívülről csöppnyinek látszik, ám belülről tágasnak bizonyul, több mint kilenc méter az átmérője. A kijelzőről minden adatot nyomon lehet követni, nemcsak a szél sebességét mutatja, hanem például azt is, hogy a szerkezet most éppen óránként ötven kilowattnyi áramot termel.
A következő mutatóról azt olvashatom le, hogy a szélkerék a decemberi átadás óta több mint félmillió kilowattnyi szélenergiát alakított át villamos energiává.
Ez az egy kerék. Mert a közelében még másik négy forog Mosonmagyaróvár északi részén, alig egy kilométerrel arrébb pedig még kettő teszi ugyanezt már két és fél éve.?- Hogyan jut eszébe valakinek, hogy szélkereket építsen? - kérdezem a neve elhallgatását kérő vállalkozót a tulajdonában lévő benzinkút irodájában.
Az ötvenes éveiben járó férfi visszakérdez:
- Hogyhogy nem jut eszébe valakinek, hogy szélkereket építsen?
A kérdés persze költői, hiszen a dolog korántsem ilyen egyszerű. Hiába ugyanis az ötlet, számos dolognak kell egybeesnie ahhoz, hogy a szél ereje árammá alakuljon.
Mindenekelőtt szél kell hozzá, nem is kevés.
A vállalkozó az asztalra teszi Magyarország térképét, rajta az átlagos szélsebesség ötvenméteres magasságban. A legsötétebb színnel Északnyugat-Magyarországot jelölték. Ahol Mosonmagyaróvár is fekszik.
Ezen a részen a legnagyobb a szél átlagos sebessége másodpercenként hat méter.
- Öt, öt és feles szélsebesség alatt már meggondolandó, érdemes-e belekezdeni az építkezésbe - magyarázza.
- Hiszen máshol is épültek az országban - vetem ellen.
- Egy-egy igen, de aztán nincs is folytatás... Egyébként - siet hozzátenni - ez csak az én véleményem, mások mérési eredményeit nem ismerem. Az azonban nem véletlen, hogy az osztrákok is éppen errefelé telepítették a szélkerekeket.
Valóban, ha az utazó Bécs felé tart, látja, hogy valóságos szélerőműerdőn keresztül vezet az autópálya. A Dévényi-szoroson lezúduló szél a sík vidékre érve tölcsérszerűen terül szét, ezt az energiát fogták fel az osztrákok, s építettek tíz év alatt már csaknem négyszáz szélkereket.
Ha ők megtették, miért ne tehetnénk meg mi is, gondolta a vállalkozó, jut abból a szélből még nekünk is jócskán, ezt őslakosként maga is tapasztalja.
Óvatos duhajként azonban előbb egy éven keresztül járt át a határ túloldalára, s jegyezte az egyik szélkerék mellé telepített mutató adatait.
Immár semmi kétség, szél terem elég a környéken.
Ez azonban még mindig nem jelenti azt, hogy megéri szélkereket építeni. Az áramot ugyanis el is kell vezetni, s be kell táplálni az országos hálózatba.
Szerencséje volt, éppen az egyébként nem túl értékes és nem túl nagy területű földje mellett vezetett a magasfeszültségű vezeték. Ott vezetett, mert a kilencvenes évek elején, amikor első vállalkozásába, a benzinkút építésébe kezdett, odavezettette.
{p}
Árajánlatot kért szélkerékgyártó cégektől, és azután már csak némi számolgatásra volt szükség. Az áramot a törvény előírása szerint a szolgáltató huszonhárom forintért veszi át, a megtermelt mennyiség tehát néhány év alatt behozza az árát.
A vállalkozó döntött: belevág.
Céget alapított társával, engedélyek után járt, és saját tőkéből, valamint pályázati pénzösszegekből és banki kölcsönökből két darab hatszáz kilowattos szélkereket építtetett.- Ezt látja az út túloldalán - mutat ki az irodája ablakán.
A kerék forog, az alkotó pihen, gondolná az, aki nem ismeri beszélgetőtársamat.
Az üzlet bejött - akkor pedig miért ne építene újabb szélkereket? S ha már épít, akkor miért ne nagyobbat? És többet.
Akadálya azért több is volt az ötletnek. Pontosabban fogalmazva, az ötleten kívül más sem volt, csak akadály. Tudta, hogy legfeljebb még egy erőmű építésére telik az anyagi erejéből, többre nem. Viszont az áramátadó állomást így is, úgy is meg kellett építeni, az pedig több szélkerék által termelt energiát is képes volna fogadni.
Ötödmagával megalapította tehát a Mosonmagyaróvári Szélerőmű Egyesülést - a cég minden tagja egy-egy kerék építésére vállalkozott. Földjük ugyan nem volt, ám viszonylag könnyen hozzájutottak, a környék gazdáinak egy része szívesen szabadult a kavicsos talajú, néha csak néhány méter széles birtokától.
Árajánlatot kértek a szélkerékgyártó cégektől, s végül egy német társaság mellett döntöttek.
- A legkorszerűbb szerkezetet ajánlották - taglalja a vállalkozó. - Teljes kihasználtság esetén két megawattnyi energiát képes termelni óránként, vagyis több mint háromszor annyit, mint a korábban épült szélkerekünk. Egyébként pedig harminc-negyven évig is képes forogni, s nem egészen tíz év után megtérül a befektetési költség. A legfőbb érv azonban, ami miatt mellettük döntöttünk, az volt, hogy garanciát vállaltak a hozamra. Ez pedig nemcsak az egyesülés tagjainak tetszett, hanem a banknak is, amely a kölcsönt adta.
Mert persze jó hatszázmilliója, amennyibe egy-egy szélkerék kerül, egyiküknek sem volt. A huszonöt százalékos önrész mellett ismét csak pályáztak, a maradékra pedig hitelt vettek fel. A bank ígérte a kölcsön folyósítását - amikor elkészülnek a kerekek.
A német cég így is vállalta az építést.
- Tudták, hogy megéri, hiszen Magyarországon hamarosan számos szélerőmű épül - mondja a vállalkozó -, s nem mindegy, hogy a piacon belül vannak-e már.
A cég jól döntött, december 20-áig, a fizetési határidőig mind az öt kerék forgott, a bank pedig fizetett.
- Még némi papírmunka, s január végétől nincs más dolga a kerekeknek, mint hogy termeljék az áramot.
- S mikor építi a következő szélkereket?
- A következőt? Nem építek többet - vágja rá azonnal -, a város északi részén már hely sincs hozzá, meg aztán pénzem sincs még egyre.
Pedig a világon óriási ütemben korszerűsödnek a szélkerekek, vesz elő katalógust, a német cég már gyárt 6,5 megawatt teljesítményű szerkezeteket is.
- Egy ilyenbe sem vágna bele? - kérdezem ismét. - Hiszen a hatszáz kilowattos után is épített egy nagyobb teljesítményűt.
- Semmiképpen - ismétli a válaszát. - Egyelőre biztos nem - mosolyodik el.
Egy riportnak az adja a hitelét, ha tudható, hogy kiről szól. A szélerőművet építő vállalkozó azonban sajnálatos módon nem járult hozzá nevének közléséhez; hogy miért, ő tudja. Félmondatokból vélem, hogy az irigyei miatt kerüli a nyilvánosságot. Ha így van, akkor csak sajnálhatjuk, hogy annak kell háttérben maradnia, aki hasznosat alkot. Nem irigyelni kellene a bemutatott vállalkozót a vagyonáért, hanem hasonlóképpen cselekedni. A pálya adott, tessék utánozni
{p}
Magában áll
Szigetüzemnek hívják a szakemberek az olyan szélerőművet, amely nem kapcsolódik az országos hálózatra. Ilyen a bükkábrányi, amely egy gazdaság áramforrása. Bohoczky Ferenc, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium vezető főtanácsosa szerint ez hozhatna megoldást számos olyan tanya vagy tanyacsoport számára is, ahol a lakók még mindig kénytelenek nélkülözni a villanyt. A szélkerék a levegő járásának kiszámíthatatlansága miatt e helyeken sem elegendő, ám ha a nap energiájából is áramot csapolnánk, s ha ezt még a bioenergiával is ötvöznénk, abból már kikerekedne a megoldás. E szerkezetek ára településektől távol fekvő tanyákon olcsóbb lehet, mint a vezetéken érkező áram, amelyhez ráadásul egy feszültségcsökkentő berendezés is szükségeltetik.

Miért nem használjuk ki nagyobb mértékben a nap energiáját?
Az épületek tetejének fele alkalmas volna arra, hogy hőcsapdát telepítsenek rájuk, ezzel szemben a nap energiájának mindössze 0,2 százalékát használjuk fel. Ausztriában több mint hárommillió négyzetméternyi napkollektort telepítettek az épületek tetejére, Magyarországon viszont csak 40-45 ezer négyzetmétert. Lakásonként a vízmelegítési vagy a fűtési költségeknek tavasztól őszig akár ötven-hatvan százalékát meg tudnánk takarítani, hiszen egyetlen négyzetméter napkollektorral évente ötszáz kilowatt hőenergiát lehet termelni. Nyugati szomszédunknál alanyi jogon kap támogatást az, aki napkollektort szerel a házára, aminek persze az is oka, hogy a gázvezeték kiépítése a terepviszonyok miatt néhol módfelett költséges volna. Ugyancsak érdemes napkollektort telepíteni a házakra Németországban. Nemcsak hőt termel vele a tulajdonos, hanem pénzt is keres általa: a felesleges áramot a szolgáltató háromszoros áron veszi át. Ha nem süt a nap, és a felhasználónak van szüksége energiára, akkor csak a szokásos árat kell fizetnie.

Spekulációs helyvásárlások?
Összesen tizenhat szélkerék termeli az áramot hazánkban, jóllehet éppen százszor ennyi, vagyis ezerhatszáz elvi engedélyt adott ki a hatóság, s nem is mindet a közelmúltban. Hogy mi lehet az összefüggés a rohamszerű engedélykérés és a megépítetlen szélkerekek között, arról nincs kimutatás. Legvalószínűbbnek az tűnik, hogy sokan látnak üzletet a szél erejének hasznosításában, vagyis tudják, hogy előbb-utóbb lesz vállalkozó is az építkezésre, és mivel ők a legjobb helyeket már lefoglalták, tőlük kell majd megvásárolni a lehetőséget. A köznyelv az ilyen üzleti fogást nevezi spekulációnak.
{p}
Elkészült szélkerekek
Település:  db  (kW)
Inota:  1  (250)
Kulcs:  1  (600)
Mosonszolnok:  2  (600)
Mosonmagyaróvár:  2  (600)
Mosonmagyaróvár:  5  (2000)
Erk:  1  (800)
Rónafő:  1  (800)
Bükkaranyos:  1  (225)
Vép:  1  (600)
Szápár:  1  (1800)

Tengert szárít, áramot termel
Mi sem természetesebb, mint hogy használjuk ki a szél erejét, hiszen ha egyszer megépítettük a szélkereket, az már forog magától, legfeljebb néha karban kell tartani. Tudják ezt Nyugat-Európában is, nem véletlenül építik egyre-másra a szerkezeteket. A vezető hatalom e tekintetben Németország, ahol az utak mentén a legváratlanabb helyeken bukkannak fel magányos vagy csoportban álló szélkerekek. A németeket Spanyolország követi, a Pireneusok nem egy gerincén alkotnak sormintát az alkalmatosságok. Építettek itt már olyan, öt megawattos szélerőművet is, amelynek a tetején helikopterleszálló is található - a szakemberek szerint szükség esetén így a leggazdaságosabb megközelíteni a gondolát. Ha az utas Hollandiába utazik, s kitekint a repülőről, valóságos szélerőműpark terül el alatta. (Valamikor a leszállópálya helyéről is a szél segítségével távolították el a tenger vizét, csak azokat az alkalmatosságokat még malmoknak nevezték, és a naptár a XVII. századot mutatta.)
A jövő tehát a szélkerekeké, gondolhatnánk - ámde a képlet mégsem ilyen egyszerű.
A szél ugyanis akkor fúj, amikor akar, mi viszont folyamatosan igényeljük az elektromosságot. Megoldás persze több is kínálkozik, nemcsak áramtároló berendezések, hanem kiegészítő áramforrások is. A hozzáértők egy része szerint erre a legalkalmasabb a vízi energia, amely sokkal megbízhatóbban áll rendelkezésre, mint a szél. A vízi erőművek építésétől viszont a természetet féltők ódzkodnak, s nem is alaptalanul. De lehet szabályozni a hagyományos tüzelésű erőműveinket is - a széljárásnak megfelelően - bizonyos mértékig.
Mégsem véletlen, hogy Európa egyre nagyobb mértékben fordítja a maga hasznára a szél erejét, sőt az ily módon előállított áramért többet fizet a vállalkozóknak, mint a más módon termeltért. Nemcsak a hagyományos energiaforrások majdani kimerülését vették fontolóra, hanem környezetvédelmi okokat is. Száz megawattnyi szélenergia évi ötvenezer tonna szén-dioxid kibocsátásától kíméli meg a Földet. Ennyivel is csökken az általános felmelegedés veszélye, s ennyivel kell majd kevesebbet költeni az ebből adódó károk elhárítására.
Lehetséges, hogy nem is a szélenergia a drágább?