Két napig tartott a gáztámadás

Oroszország és Ukrajna háromnapos válság után megállapodott arról, hogy keleti szomszédunk a következő öt évben milyen feltételek mellett és mennyiért vásárolhat földgázt Moszkvától. Előtte viszont - csupán egy napra - elzárta a világhatalom az ukrán gázcsapot, s máris európai szintű válsághelyzet alakult ki.
Az ügy arra volt jó, hogy rávilágítson: Putyin orosz elnök kezében van az adu ász. Európában alig van ország, mely képes függetleníteni magát, pontosabban energiaellátását az oroszoktól. Az eset figyelmeztetés: át kellene gondolni mind az Európai Unió, mind Magyarország energiagazdálkodását. Csakhogy igazi megoldás egyelőre nincs. Az alternatívák között most felmerült egy nem ukrán területen, hanem Törökországon és a Balkánon meg rajtunk átvezető gázvezeték - az úgynevezett Nabucco - építésének felgyorsítása. De az is jórészt orosz vagy Oroszország által erősen befolyásolt exszovjet államban kitermelt gázt szállítana. Magyarország érdekelt egy horvát földgáz-cseppfolyósító építésében is, de ez nem akkora kapacitás, hogy általa függetlenedhetnénk az orosz gáztól. Az alternatív energiák - szél, nap, termálvíz, biomassza stb. - kitermelése jó ideig nem váltja ki a kőolajat, földgázt, részint mert kevés van belőlük - az unió 2010-re legfeljebb 10-12 százalékra tudja emelni a részarányukat -, részint mert még mindig drágák.
Mit tehet Magyarország? Egyrészt nagyobb földgáztároló kapacitást állít hadrendbe - erről mondta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, hogy 150 milliárdba kerülne.
De mi is történt a napokban? Oroszország 2006. január 1-jén délelőtt tíz órakor újévi jókívánságok helyett tulajdonképpen hadüzenetet küldött délnyugati szomszédjának. Az orosz televíziós csatornák adásukat megszakítva nem mindennapi látványt vetítettek a kedves nézőknek: Alekszandr Medvegyev Gazprom-alelnök a társaság központi vezérlőtermében egy laza mozdulattal leállította az Ukrajna felé irányuló gázszállítást. Miért is tette? Mert Ukrajna nem képes megfizetni az eddigi, ezer köbméterenkénti ötvendolláros ár helyett követelt 230 dollárt. Az elemzők szerint ez az ára Juscsenko Nyugat-barát politikájának. Mert az ügy nemcsak a gáz áráról szól. Inkább arról, hogy az orosz energiaipar részt követel az ukrán gáz- és kőolajvezetékek működtetéséből, irányításából. Az orosz gáz ugyanis főleg Ukrajnán és Belorusszián keresztül jut el Nyugatra. Putyin bebizonyította, hogy képes megtörni a Viktor Juscsenko ukrán elnök által irányított ország "nyugatiasodását". Moszkva tehát egy napra elzárta az ukrán gázcsapot. A magyar szállításokból csupán félnapnyi esett ki, de, biztos, ami biztos, a hét elején 34 ipari nagyfelhasználó átállt szén- és kőolajtüzelésre. A lakosság ellátása nem forgott veszélyben, válsághelyzetben az ötfokú intézkedéssorozatnak csupán az utolsó pontjaként korlátoznák a háztartások gázellátását. A kormány rögvest igyekezett kezelni a kisebb pánikot, mindenki mindenhol elmondta: sem a gáz-, sem a villányáram-szolgáltatás díja nem emelkedik.
{p}


Ukrajnában viszont igen: a szerda délelőtt létrejött megállapodás ugyanis keleti szomszédunknak azt jelenti, hogy megduplázódik a gáz beszerzési ára. Ráadásul az oroszok rátették a kezüket az ukrán gáztranzitüzletre is, amit korábban Kijev mereven elutasított. Az öt évre szóló megállapodás lényege ugyanis a következő: az orosz és az ukrán gázipari óriások RosUkrEnergo néven vegyesvállalatot alapítanak, amelynek fele az oroszoké, fele az ukránoké. Az oroszok a RosUkrEnergónak mint kereskedőháznak ezer köbméterenként 230 dollárért adják el a földgázt. Ez volt az oroszok eredeti követelése is. Csakhogy a kereskedőház a közép-ázsiai országokból is beszerez földgázt, jóval olcsóbban, így végül ezer köbméterenként 95 dollárért értékesíti az energiahordozót az ukrán Naftohaz gázipari vállalatnak. A Gazprom tavaly ezer köbméterenként ötven dollárért adta a földgázt a Naftohaznak.