Mikor jó a töltött káposzta?

- Manapság mit tart a legfontosabb foglalkozásának?
- Azt, amelyikkel éppen dolgozom.
- De főfoglalkozása is van?
- Nyugdíjas vagyok. Meg pártelnök, tanácsokat adok és felügyelőbizottságban is elnökölök, rengeteg minden van.
- Volt egyetemi tanár, a magyar adórendszer atyja, gasztronómia- és borszakértő, miniszter, pártelnök; bocsánat, biztosan kimaradt sok minden. Eddigi pályafutása során melyiket élvezte a legjobban?
- Leginkább Kupa Mihály szeretek lenni, és mostanában ez már megadatik. De ha már rákérdezett, nagyon izgalmas éveket dolgoztam a Pénzügykutatóban Hagelmayer István vezetése alatt, nagy élmény volt az adóreform kidolgozása Hetényi István mellett, s nem tagadom, szerettem a miniszteri munkát.
- Mondják, hogy kényelmes a bársonyszék. Ezek szerint tényleg?
- Nem. A bársonyszék egyáltalán nem kényelmes, mert nem elég kemény, és nem jó a gerincnek. Orvosilag gondolom. Azért szerettem, mert elég nagy befolyást adott ahhoz, hogy az ember akár meg is valósítsa, amit akar. Igazán fontos dolgokat is. Akkoriban az összeomlás szélén táncoltunk, és megúsztuk. Talán volt benne részem. Akkoriban tudtuk véghez vinni a bankkonszolidációt, s lett Magyarországnak stabil kereskedelmi bankrendszere, megalkottuk a jegybanktörvényt, az új államigazgatási törvényt, és sorolhatnám. Akkoriban alakultak ki a keretek, amelyekre aztán tényleg működő piacgazdaságot lehetett építeni. Használni akartam, és azt hiszem, tudtam is, igazi nagypályán.
- Manapság miben tud használni, és mekkora a pálya?
- Egyszer valakitől megkérdezték, hogy lehet, hogy mindig kitalál valami újat? Mert napi másfél órát is gondolkodom, szólt a válasz. Én is ezt teszem. Gondolkodom, s ennek az eredményét megosztom másokkal. Meghallgatnak, s még az is előfordul, hogy meg is csinálják, amit mondok. Most az a feladat, hogy az országot megtanítsuk "úszni" európai vizeken. Nem féltem magunkat. Tehetséges nemzet vagyunk, kis hibákkal.
- Mit alakítana át azonnal?
- Az államháztartási törvényt. Most egy hatalmas salátát fogadnak el a képviselők, egyetlen költségvetési sorral száz mozzanat is módosul. Változtatni kell az önkormányzati törvényen, az adótörvényeken, az áfatörvény is nagyon bonyolult lett. Biztos többséggel egy következő kormány ezekhez nyilván hozzá is fog nyúlni.
- A megyerendszerhez is. Említette az önkormányzati törvényt.
- A Szent István-i megyerendszer nagyszerű ötlet volt, s elég sokáig is bírta, de mára egyszerűen túlhaladta a kor. Régiókra és kistérségekre van szükségünk. Ez utóbbi egyébként nem más, mint a mi régi járásunk. Egy ekkora méretű országnak nem kell ennyi önkormányzat.
- Mennyi ideig tarthat ön szerint ez az átalakítás, főképpen pszichésen? Arra gondolok, hogy a gazdasági, közigazgatási, politikai folyamatok nemcsak technikából, törvényekből és rendelkezésekből állnak, hanem pszichológiájuk is van. Nálunk a lelki hozzáállás sokkal fontosabbnak tűnik, mint máshol - vagy tévedek?
- Ha Budapesten a négyes metrót veszem alapul, akkor bizonyos változások örökké tartanak. A negyedik metró terve már az 1930-as években megvolt, a feltételek pedig 1992-re adottak lettek, ehhez képest még ma sem utazunk rajta. A régiók egyes számítások szerint 2014-re működni fognak. De ehhez most el kell kezdeni az érdemi átalakulást. Igen, igaza van, túlzottan sok az érzelem a politikában; ami egyfelől nem baj, mert az emberek részvétele fontos. A pártpolitika az, ami károsan befolyásolja, túl gyakran is, az ország fejlődését.
{p}
- Mondja ezt egy pártelnök...
- Mi éppen erre jöttünk létre. Az oktalan pártpolitizálást kerülve középen, a centrumból azokat az ügyeket támogatjuk, amelyek előre visznek.
- Egyelőre nem is jósolnak önöknek nagy jövőt ezen a túlfűtött terepen.
- Miért mondja? A felmérések szerint hatvan százalék esélyünk van, hogy bejutunk a parlamentbe tavasszal.
- Nincs politika optimizmus nélkül! Mit keres tősgyökeres pesti létére Zemplénben?
- Annak idején Németh Miklós hívott, hogy vállaljak szerepet Zemplén fejlesztésében, s izgatott a dolog. Sokat dolgoztunk, nagyot fejlődtünk, s a Zempléni Településszövetség nélkül mára elképzelhetetlen lenne arrafelé az élet. És nem utolsósorban rengeteget tanultam helyben az emberektől.
- Mit például?
- Azt a szentimentalizmust, amit ön is említett. Máig felemlegetik, hogy régen egy szüret árából lehetett venni egy Ladát. Vagyis hiába a sikerek, az ember nosztalgikus alkat, és főképp nehezen áll át a mennyiségiről a minőségi szemléletre. Meg azt is megtanultam, hogy hiába építünk fel valahol mindent, a hulladékfeldolgozótól a telefon- és a gázvezetéken, az utakon át a gátrendszerig, ha nincs hozzá elég képzett ember, aki működteti az infrastruktúrát. Jöhet ide hozzánk a világ tőkéje, ha nem tudunk vele okosan kezdeni valamit, mert hiányzik a megfelelő tudásunk hozzá. És végül engem Zemplén is meggyőzött arról, hogy egyedül nem megy. Ahol nincs összefogás, ott nincs fejlődés. Nálunk, Zemplénben a településszövetség erre a jó példa és a sikertörténet.
- Azt beszélik, ön feltalált egy új italt, s az is egy hatalmas sikertörténet.
- Ez enyhe túlzás. Csak rájöttem, hogy amit az olaszok "grappa" néven elegáns, finom italként fogyasztanak és adnak el jó pénzért, az nem más, mint a mi törkölypálinkánk. A csomagolás számít. Ma már száz felett van a pincészetek száma, jött is a tőke Hegyaljára. Ez az ötlet bejött.
- A gasztronómiában is vannak ötletei? Hiszen a Nemzetközi Gasztronómai Akadémia tagja...
- Tavaly nem voltak.
- Mivel foglalkoznak ebben a társaságban? Esznek?
- Kicsit leegyszerűsítve: eszünk is. De sokkal inkább hirdetjük a magyar konyha s ezzel a magyar kultúra egy darabjának a nagyszerűségét. Ez egy igazi elit klub. Károly hercegtől a svéd királyi párig sok fontos tagja van. Sok nemzetközi tanácskozást, bemutatót tartunk.
- Hogy áll a magyar konyha nemzetközi összehasonlításban egy képzeletbeli ranglistán? Szokták állítani, hogy kicsit zsíros, nehéz a magyar koszt...
- Ha rosszul csinálják, akkor igen. A magyar konyha igazán ízes, ráadásul igenis egészséges, csak tudni kell főzni. Nem igaz, hogy egy töltött káposzta csak akkor jó, ha tocsog a zsírban, és hogy a gulyáslevesnek olyan erősnek kell lenni, hogy az ember nem is érzi az ízét.
- Egy pártelnöknek van 2006-ban más fontos terve, mint hogy vitézül helytáll a választásokon?
- Más nevében persze nem nyilatkozom, de nekem speciel van. A lányaim értek abba a korba, mikor többet kell foglalkoznom velük. A nagyobbik most fog érettségizni, s tanár szeretne lenni. Mondtam is neki, hogy akkor már az idén kezdjünk gazdag férj után nézni. A kicsi 16 éves, nagyon jó jogi érzéke van, de még van ideje eldönteni, mi legyen belőle. Szóval hosszú távra kell tervezni, s ebben a gyerekeim a legfontosabbak. A választásokat pedig nem a pártelnökök döntik el, ha mégoly nagyszerűen szerepelnek is a tévéshow-kban, hanem helyben, az emberek döntenek a tapasztalataik alapján, attól függően, kit tartanak hitelesnek.