Pénz kell, nem változás

- Nem akarjuk megszüntetni az ügyeletet.
Szabó Zoltán polgármestert hallgatom Túrkevén.
- Ezek szerint nem igaz, amit olvasónk a levélben írt?
A polgármester elhallgat egy pillanatra.
- Változásokat tervezünk - jelenti ki végül.
A város 9950 lakóját négy orvos, két gyermekorvos és két fogorvos látja el. Az ügyelet nagy részét is a helybeli orvosok vállalták magukra. Azért csak a nagy részét, mert a törvény szerint egy orvos összesen heti hatvan óra munkaidőre kötelezhető, amibe az ügyelet is beleértendő. A negyvenórás napközbeni gyógyítás mellett a négy orvos tehát összesen heti nyolcvan órát ügyel; a maradék negyvennyolc órára az önkormányzat egy céggel szerződött.
- Miért kell ezen a rendszeren változtatni?
- Ha kistérségi ügyeletet alakítunk ki, harminc százalékkal magasabb ügyeleti díjat utal az Országos Egészségbiztosítási Pénztár. Ráadásul húszmillió forint pályázati pénzt is nyertünk a rendszer átalakítására.
A kistérségi ügyeletet Mezőtúron alakítanák ki, s hozzá tartozna Túrkeve, valamint három kistelepülés: Kétpó, Mezőhék, Mesterszállás. Harmincegyezer-nyolcszáz lakos egy ötvenkét kilométeres átmérőjű körzetben.

*

- Ott fetrengtem a földön - mutat nappalija padlójára a túrkevei Tóth Zoltán -, olyan epegörcsöm volt. Tíz percen belül megérkezett az ügyelet, de addigra, azt hittem, elpusztulok.
Tóth Zoltán 25 éven keresztül traktorosként kereste a kenyerét. Öt esztendeje, negyvenévesen százalékolták le a szívével. Koszorúereiben kilencvenhét százalékos volt az elzáródás.
- Most képzelje el, ha Mezőtúrról hívják ki az ügyeletet. Talán nem is élnék már.
- Legalább még tíz perc - jegyzem meg.
A két város távolsága tizenöt kilométer.
- Ilyenkor minden perc számít. De, rendben, tegyük fel, hogy nem azon a tíz percen múlna az életem. És mi van akkor, ha éppen nincs benn az ügyeletes, mert Mesterszállásra hívták ki, valahova a tanyákra. Télvíz idején. Járt már azokon az utakon? Nem? Onnan legalább egy óra, amíg visszaérne. Most meg perceken belül itt van. Na, ez a különbség a kétféle ügyelet között.

*

- Nem volna ésszerű változtatni a mostani helyzeten.
Szőlősi Kálmán állatorvos harminchárom éve részese Túrkeve közigazgatásának, előbb tanácstagként, utóbb önkormányzati képviselőként. Egyébként maga is átesett már szívrohamon, ám az ügyeleti rendszer átalakítása őt kevésbé érzékenyen érinti, hiszen orvos menyével egy háztartásban él.
- Idejének nagy részét az autóban töltené az ügyeletes, egyik betegtől a másikhoz tartva. Ha ugyan győzné. December huszonhetedikén is mi történt? Azon az éjszakán nyolc hívása volt az ügyeletesnek. Jó, ünnep után mindig így szokott lenni, de akkor is...! Most képzelje el, ha nem tíz­, hanem harmincezer embert kellene ellátnia.
A férfi kimérten beszél, de szavából mégis mintha indulat érződne.
- Tőlünk már lassan mindent elvisznek. Megszüntették a vasutat, aztán a szülőotthont, a téglagyárat, a malmot, az autójavítót; az is, tudja, mekkora volt?
Fogalmam sincs.
- Több mint ezer ember dolgozott benne. Itt javították az IFA-kat. Legutóbb az ÁNTSZ költözött el. Most meg már orvosi ügyelet se legyen?!
Elhallgat, aztán sokkal nyugodtabban folytatja.
- Hanem tudja, mi lesz, ha bevezetik a rendszert? Életveszélyben úgyis azokat az orvosokat hívják, akiket a legközelebb találnak. Vagyis a mostaniakat. Azok meg kiszállnak, mert ez a hivatásuk. Akkor hát mi értelme az egésznek?
{p}
- Ismétlem, nem akarjuk megszüntetni az ügyeletet.
Szabó Zoltán polgármester szavait jegyzem megint.
- Az új rendszert január elsején kellett volna bevezetnünk, de amíg a négy érintett polgármester kollégámmal nem találunk elfogadható megoldást, nem írok alá semmiféle megállapodást. Ha másképp nem megy, akár anyagi áldozatot is vállalunk, de a túrkeveiek ügyeleti ellátásának színvonala nem romolhat.
- Lemondanának a harmincszázalékos díjemelésről?
- Arról nem szeretnénk. De talán találunk más megoldást.

*

- Az egyetlen elfogadható megoldás, ha helyben marad az ügyelet.
Az orvosi rendelő várója zsúfolt, Tóth Ferenc főorvos egy üres kezelőben kínál hellyel.
- Le tudnak mondani arról a harmincszázaléknyi pluszpénzről, amelyet a kistérségi ügyelet megszervezésével jutna? - kérdezem őt is.
- Nem kellene lemondani. Tőlünk ugyan lehet a központ Mezőtúron, a lényeg, hogy Túrkevén is legyen telephely, minimum ugyanazokkal a feltételekkel, mint most. Persze úgy, hogy a húszmilliós pályázati pénz lélekszámarányos részét is megkapjuk.
- Ez így törvényes?
- Miért ne volna az? Máshol is oldották meg így az ügyeletet, például Tiszafüreden, ahova Abádszalók és Kunhegyes is tartozik. Éppen tegnap jártam náluk.
- Ebben benne volna a polgármester?
- Biztosan benne lesz, ha rájuk talál. Most már kénytelen megoldás után nézni, akkora a lakosság ellenállása - mutat paksamétányi tiltakozó levelet, hasonlókat ahhoz, amilyeneket a szerkesztőségünkbe is küldtek.
- Ha rájuk talál? Miért nem mondja el neki?
- Én ugyan nem. Találja meg saját maga a megoldást.
A polgármester és az orvosok kapcsolata enyhén szólva sem felhőtlen, többen említettek feljelentéseket és viszontfeljelentéseket.

*

Hazafelé Mesterszállás felé kerülök, hadd lássam, milyen út vezet arrafelé. Mezőtúrig nincs különösebb gond - de amikor Tiszaföldvár felé veszem az irányt... Mezőhékig az út szélét mélyen berágta a fagy, a gödrök egymást érik. Középen haladok, változó sebességgel, néha harminc-negyvennel, hogy elkerüljem a tengelytörést.
A távolban sötét pontok. Ahogy közelebb érek, látom, tanyák, sáros földút vezet feléjük. Aztán balra egy mellékút Mesterszállás felé. Az útviszonyok ott is hasonlóak, talán csak a berágódások vezetnek mélyebben az út közepe felé.
A közútkezelőt persze nem érheti egy rossz szó sem, a táblák mindenütt helyesen figyelmeztetnek, hogy negyvenre lassítsam a sebességet, hatvanra - netalán húszra.
Innen kellene tehát az ügyeletes orvosnak néhány percen belül visszaérnie Túrkevére.

*

Szabó Zoltán polgármester a kézirat előzetes elolvasása után kérte, feltétlenül tegyük közzé: bár a jogszabály a központi, kistérségi ügyeletben egy orvos, két asszisztens, egy gépkocsivezető és terepjáró gépkocsi meglétét írja elő, javasolja, hogy két ügyeletes orvost alkalmazzanak, akik közül az egyik Túrkevét látja el. Kérésének örömmel teszünk eleget, hiszen ez azt jelenti, hogy a város lakosságának, az őket ellátó orvosoknak és a város vezetőinek ebben a fontos kérdésben végre közeledett az álláspontja. Ezek után talán az sem naivság, hogy mindebből az indulatok csillapodása is következik.