Hiszékenyek megsarcolói

Szegényes lakótelep lépcsőházának kaputelefonján csengetek. Az idős hölgy a nevemet se kérdi, szó nélkül beenged. Amikor felérek a másodikra, már az ajtóban vár, és nyomban a konyhájába vezet. Úgy látszik, nem tanult az esetből - gondolom óhatatlanul. Amikor elárulom jövetelem célját, könnyekben tör ki, és azonnal belekezd ijedelme történetébe.
- Jól öltözött fiatalember volt, de nagyon erőszakos - idézi fel a történteket. Bejött az előszobába, azt mondta, régiségkereskedő, még a névjegykártyáját is megmutatta. Azt akarta megvenni - mutat a nappaliban a szekrény tetején álló, pár száz forintos kínai dísztárgyra. Ötezer forintot kínált érte. Mondtam, hogy nem eladó. Akkor feljebb ment az árral, a végén már tizenhetet ígért. Aztán azokat a könyveket is kérte - tereli tekintetemet a szekrényen sorakozó, klasszikusnak cseppet sem nevezhető, napjainkban íródott női regényekre. Végül megkért, hogy mutassam meg közelebbről a dísztárgyat, amelyen először akadt meg a szeme. Látni akarta a feliratot az alján, merthogy, avatott be, eozinokat gyűjt. Bevittem a konyhából a széket, és felléptem rá, hogy le tudjam venni. Utólag azt hittem, ekkor történt a dolog, mert amikor távozott, nem találtam sehol a pénztárcámat. Úgy emlékeztem, a táskámban hagytam, az előszobafalon. Ekkor elmentem a rendőrségre, de nyomban megbántam. Nem akarok senkit ártatlanul gyanúba keverni. Meg aztán nehogy bosszút álljon, hiszen annyira erőszakos volt. Úgyhogy a feljelentést visszavontam. És, képzelje, meglett a pénztárcám is! A heverő mögé esett...
Talán érzi rajtam, hogy nem hiszek a tárca csodás előkerülésében, mert egyre hevesebben bizonygatja. Még távozáskor is utánam szól: nem gyanúsít senkit, és nehogy megírjam a nevét!

*

Hogy a hölgy pénztárcája valóban előkerült-e vagy csak a félelem mondatta vele, sosem derül ki. Hasonló, de ténylegesen lopással végződő történettel azonban tucatszám találkozhatunk hetente. Az ilyen eseteket a szakzsargon trükkös lopásnak nevezi, ilyeneknek leggyakrabban a hatvan feletti korosztály esik áldozatul.
- A tolvajok az idősek jóhiszeműségét, segítőkészségét és figyelmetlenségét használják ki - mondja Ambrus Zoltán rendőr őrnagy, a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság bűnmegelőzési osztályának vezetője. - A kár néhány forinttól több millióig terjedhet, de volt, hogy ily módon egy család összes értékes festményét elvitték.
A módszer lényege abban áll, hogy az elkövetők valamilyen ürüggyel becsöngetnek a lakásba. Először elterelik a házigazda figyelmét, olyan feladatra kérik, amihez el kell fordulnia vagy magukra kell hagynia őket egy pillanatra. Ekkor villámsebesen felkutatják és eltulajdonítják az otthon tartott pénzt vagy egyéb értéktárgyakat.
{p}
- Mostanában leggyakrabban a Nyugdíjfolyósító Intézet munkatársainak adják ki magukat - folytatja Ambrus Zoltán. - Ezt "igazolni" is szokták, mert a különböző álokmányok, hivatalosnak tűnő papírok és névjegykártyák elkészítése számítógépes világunkban nem is olyan bonyolult. Általában azzal kecsegtetik az idős embert, hogy nyugdíjemelésre lenne jogosult, de előbb ellenőrizniük kell legutóbbi nyugdíjszelvényét. Míg a gyanútlan nyugdíjas a papírját keresi, egykettőre megfosztják értékeitől.
A trükkök tárháza végtelen. Előfordulhat, hogy valaki kisgyermekkel a karján állít be, hogy a picinek vizet kérjen; mások régiségkereskedőnek vagy közüzemi szolgáltatók alkalmazottainak adják ki magukat. Akadnak olyanok is, akik - állításuk szerint - hamis pénz után nyomoznak, így mindjárt kifigyelhetik, hol tartja kiszemelt áldozatuk a megtakarítását.
Az ilyen és hasonló esetek ellen a legfontosabb védekezési mód az elővigyázatosság lenne, mert ha egyszer megtörténik a baj, utána már kevés az esély az ellopott értékek visszaszerzésére.
- Először is nagyobb bizalmatlansággal kell kezelni a lakásunkba betolakodó idegeneket - tanácsolja Ambrus Zoltán. - Az intézetek a hivatalos ügyeket általában levélen keresztül intézik, ha mégis személyes megkeresésre kerülne sor, azt előzetesen mindig bejelentik postai küldeményben. Ha becsönget hozzánk valaki, semmiképp se engedjük a lakótérbe és ne hagyjuk magára. Figyeljünk a lehetetlen időpontokra is: nem valószínű, hogy hivatalos személyek munkaidő után érkeznének.
Ezenkívül olyan általános szabályokra sem lehet elégszer felhívni a figyelmet, mint hogy otthon lehetőleg ne tartsunk értékeket. Ha valaki mégis megtenné, akkor zárható helyre, ne pedig a szokásos rejtekébe, párna alá, polc mélyére, ruhásszekrénybe tegye. Az ajtókat mindig zárjuk, még akkor is, ha csak a kertbe vagy szomszédba ugrunk át egy kis csevelyre. Nélkülözhetetlenek a biztonsági felszerelések, mint amilyen az ajtónyitáskor használatos biztonsági lánc, a heveder- és egyéb biztonsági zárak, esetenként a rácsok és a riasztó. Kis várunk védelmében jó szolgálatot tesz a házőrző kutya.
Ugyancsak nélkülözhetetlen megelőző szerepe van a tájékoztatásnak. A megyei rendőrkapitányságok bűnmegelőzési osztályai felkérésre szívesen tartanak ingyenes előadásokat bármelyik nyugdíjasklub vagy egyéb szervezet számára. Igény esetén egyes megyékben azt is térítésmentesen felmérik, hogy a tulajdonunkban lévő ingatlanon milyen biztonsági berendezések elhelyezését tartják indokoltnak. Aki élni szeretne e lehetőségekkel, a megyei rendőrkapitányságokon jelentheti be igényét.