Ismét napfényre került a Kéri család titka
magyarnemzet.hu
Gyanítom, kedves olvasó, ön sem forgatja rendszeresen a dániai Jyllands-Posten újságot, magam is csak két hete tudok a létezéséről. Ebben a lapban öt hónapja, szeptember közepén közöltek tizenkét karikatúrát, amelyek az iszlám vallás első számú szentjét, Mohamed prófétát figurázzák ki. Most - ismételjük meg: csaknem fél év múltán - a muzulmánok százezrei tüntetnek az utcán, rázzák a Kalasnyikov géppisztolyt, és ami ennél rosszabb: felgyújtják a dán, norvég nagykövetséget; a rendzavarásban emberek halnak meg, Törökországban "Allah akbar!" kiáltást követően egy nagykamasz iszlám aktivista leszúr egy olasz papot. Világbotrány van tehát, mégpedig a legrosszabb, legveszélyesebb fajtából való.
Nehezen hihető, hogy mindez egy karikatúrasorozat miatt robbant ki. Az csak egyik gyújtózsinórja volt egy olyan bombának, amelyen évek, évtizedek óta üldögélünk mindannyian, arabok, európaiak, amerikaiak, ázsiaiak, afrikaiak. A bomba neve: civilizációs feszültség.
Komoly ember természetesen nem hiszi el, hogy néhány - mellesleg igen szerény minőségű - gúnyrajz miatt özönlik az utcára sok százezer ember Nigertől Pakisztánig, ráadásul olyan államokban, ahol a lakosság nagy része valószínűleg azt sem tudja, hol van Dánia, s hogy az emlegetett újságot eszik-e vagy isszák. Az egészet nyilvánvalóan szervezik valakik; s a legszomorúbb látvány az üvöltő sorokban feltűnő rengeteg gyermekarc.
Az iszlám vallás szent könyve, a Korán tiltja Mohamed próféta ábrázolását. Ám - legalábbis a botrány kapcsán a minap megjelent tanulmány szerint - igenis megjelent már képeken a szent, s eddigi ismereteink szerint egyik esetből sem lett vallási zavargás. Most azonban valami más helyzet van: NATO- és ENSZ-csapatok Irakban, Pakisztánban és Afganisztánban, iszlámista csoportok terrortámadásai New Yorkban, Londonban, Madridban. Erősen az idők verőerére kell szorítani az ujjunkat, ha legalább részben érteni akarjuk, mi is történik a világban. Hogyan lehetséges például, hogy ugyanaz a katonai-gazdasági tömb, amely Boszniában a muzulmánokat védte a keresztény szerbektől, a vallási államként működő, az urándúsítást minden tiltakozás ellenére megkezdő Irán ellen most szankciókat - netán újabb fegyveres konfliktust - helyez kilátásba, és úgy általában rendőrként viselkedik az arab térségben (és nemcsak ott). Ezek volnánk mi, az úgynevezett nyugati világ lakói.
És akkor ott vannak a muzulmánok, lehetnek úgy másfél milliárdan. Szélsőségeseik szerint a hitetlenek fegyverei a gonoszt képviselik, ellenük szent háborút kell vívni és ebben a harcban minden eszköz megengedett. Fel lehet, sőt fel kell robbantani a londoni metrót, le kell rombolni az amerikai ikertornyokat. Pusztítani, elégetni mindent, ami mindezzel rokonítható - most éppen a dán zászlót, a dán termékeket és úgy általában mindent, ami "onnan" jön. Az európai hivatalos politika óvatosan fogalmaz, hiszen kényes helyzetben van: eszmerendszere alapján a vallás- és a gondolati szabadság egyenértékű. Nem emelhet szót - legalábbis hivatalosan - a dán lap ellen, ahogy nem fékezheti a kontinensen kibontakozó tüntetéseket sem, merthogy azok is az alapvető szabadságjog alapján szerveződnek. Európában ma legalább húszmillió muzulmán él, zárt közösségeiket elfogadja az összes demokratikus kormány. S e közösségek nevében gyúlnak tüzek épp e befogadó közeg jelképei körül.
Ismerjük be, egy kicsit félünk. Vagy legalábbis tartunk azoktól a burnuszos, fura fegyverlengetőktől, akik úgy általában üzennek hadat a keresztény világnak. Ez az a helyzet, amelyet civilizációs feszültségként szokás manapság emlegetni. Hogy a gazdaságilag-műszakilag és esetleg emberként is magát emelkedettebbnek gondoló - uram bocsá', keresztény - társadalom még csak beleképzelni sem tudja magát egy muzulmán közösség helyzetébe. Megértésről beszélünk, miközben alapvető gondjaikat sem értjük.
Egyébként a Korán tanítása szerint a muzulmán hívő megérti és elfogadja más hitek és vallások létezését, és a szent háborút, a dzsihádot csak mint végső eszközt említi a hitetlenek ellen. Jó volna hinni, hogy itt még nem tartunk - főleg nem néhány ostoba rajz miatt.
magyarnemzet.hu
ripost.hu
origo.hu
magyarnemzet.hu
baon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
mandiner.hu
origo.hu
origo.hu