Derenk, a rapsicok halott faluja

A sírok között ritkásan nőnek a fák, egyik-másik cseresznye lehetett, dió, szilva, esetleg alma. Nehezen ismerhetők fel, törzsüket vastagon takarja a világosszürke lepedék, alighanem valamilyen gombabetegség. A temető körül viszont sűrű a bozót, az akác meg a som. Nyelvészek szerint a falu neve is innen ered: a drenka szláv szó, somfát jelent.
A temetőbe özvegy Molnár Istvánnéval, Margit nénivel érkeztem, tőle kérdezem:
- Miért telepítették ki Derenk lakosságát?
Neki tudnia kell, hiszen a falu utolsó bírójának, Rémiás Istvánnak a lánya. Emődön találkoztunk, oda mentem érte, Borsod-Abaúj-Zemplén megye déli részére, onnan autóztunk a megye északi csücskébe. Derenk területét a kiürítést követően Szögligethez csatolták, odáig könnyű eljutni, de a Szalamandra turistaháznál sorompó állja az utunkat.
- Erre mentünk a vásárra Szendrőbe - említi az asszony, amíg a sorompókulcsra várunk. - Meg még Miskolcig is. Vittük a gyümölcsöt.
A Szádvári-hegyen keresztül kanyarog az ösvény, amikor Margit néni ismét megszólal:
- Ez az a hely, amit említettem.
- Milyen hely? - igyekszem emlékezetembe idézni a beszélgetésünket.
- Hát, ahol apám találkozott Horthy Miklóssal - hangjában határozott büszkeség. Emlékszem már, de Margit néni szó szerint elismétli a történetet. - Fehér lovon érkezett a kormányzó úr és a kísérete, apám meg szekérrel. Tért volna ki, de Horthy csak intett neki, hogy majd inkább ő áll félre, neki könnyebb.
Az ösvény völgybe vezet, a kocsi útját vízfolyás állja el, innen már csak gyalog jutunk tovább. Nem baj, hamarosan ritkulnak a fák, előttünk hatalmas rét.
- Ez volt Hudi Józsi bácsi háza - mutat Margit néni egy jókora buckára.
Megérkeztünk volna? Ha kirándulóként érkezem, eszembe sem jutna, hogy egy halott falu utcáját taposom.
- Idáig tartott a sinkópálya - áll meg néhány méterrel arrébb az öregasszony. - Néha becsúsztunk rajta a kertjébe, utána aztán szaladhattunk, nehogy kapjunk...
Arrébb újabb bucka, aztán újabb. Mint a frissen hantolt sírok, csak méretesebbek. Több mint hatvan éve távoztak a lakóik, összesen ötszázan.
Az iskola viszont megmaradt, legalábbis a falai, azok ma is állnak. Néhány éve még tető fedte, ám azt el kellett távolítani, mert életveszélyessé vált.
- Itt szállásolták el a csendőröket, amikor Horthy erre vadászott - meséli Margit néni. - Örültünk, mert nem kellett iskolába mennünk.
- A tanítóra még emlékszik?
- Hogyne emlékeznék, nála jártam mind a hat osztályt. Horváth József főhadnagy. De nagy magyar volt!
- Ez nem zavarta a derenkieket?
Derenket gorálok lakták. A gorálok: hegyvidéki lengyelek.
- Miért zavart volna bennünket? - kérdez vissza. - Hiszen mi is magyarok vagyunk.
Az iskola mögött kereszt áll a kitelepített falu emlékére, előtte, a templom helyén kápolna. Mert lebontották az Isten házát is, hiába ácsolták jó kétszáz évvel korábban. Megszentelt falait elégették, hogy ne lehessen másra használni. A három harang közül az egyik a szomszéd faluba, Jabloncába került, a másik kettő Emődre. Jablonca a háború után ismét Csehszlovákia része lett, úgy kellett visszacsempészni a harangot egy ökrös szekéren, a szalma közé rejtve. A helyiek csak Anna-harangnak hívták, merthogy ott az oldalán az öntési ideje: Anno... Egy ideig ismét Derenken jelezte az idő múlását, az egyetlen visszatelepült idős házaspár, Babaricsék udvarán. Babarics néni reggel, délben, este kongatta a harangot éveken át, jobb híján a madaraknak, míg aztán őt nem kísérte az utolsó útjára. Azóta a szögligeti templomban emlékezteti a híveket a halott falura.
Na de ne szaladjunk ennyire előre a történetben...
{p}
- Várjon csak, mikor is szabadultunk fel? - áll meg Margit néni a kápolna előtt. - Igen, 1938-ban. Akkor került vissza a Felvidék egy része, addig ott volt a határ a hegy mögött - mutatja. - A következő évben már terjedt a híre, hogy kitelepítik a falut.
Az országhatárt 1920-ban még a falu főutcájának közepén húzták meg, utóbb azonban népszavazásra bocsátották a kérdést: hová akar tartozni Derenk, Csehszlovákiához vagy Magyarországhoz?
Derenk Magyarországot választotta.
Magasztos eszmék jutnak eszembe, hazaszeretet, ilyesmi, ám Margit néni érzelemmentes magyarázattal szolgál. Minden kora nyáron megérkezett az intéző Szendrőről, esetleg valamelyik távolabbi uradalomból, s szerződött a derenkiekkel. Summásokat keresett, akik learatják a gabonát. Fizetségük annyi búza volt, amennyi elég a családnak egy évre. Ha Csehszlovákiához tartoznak, elveszik a lehetőség.
- Nem bánták meg?
- Dehogyisnem...
- A kitelepítés miatt?
- Nem azért. Hanem mert Csehszlovákia sokkal gazdagabb ország lett. Mondta is a határőr az apámnak: "Látod, ha bennünket választotok, most bársonyban járnál, nem vászonban."
Az országhatár tehát 1938-ban eltűnt, megjelent viszont Pitlik József ügyvéd Miskolcról. Szerződést ajánlott a derenkieknek: ha hajlandóak elköltözni, másfélszer akkora földet kapnak, mint amekkorát hátrahagynak. Sőt körülmérik a házukat is, s minden négy méter egy-egy újabb holdat hoz. Ráadásul pedig a lebontott házuk építőanyagát is magukkal vihetik.
Végül is nem rossz üzlet, hiszen végre a sajátjukon arathatnának. Elfogadták az ajánlatot, olyan kikötéssel, hogy együtt maradhatnak. Semmi akadálya, a Heves megyei Kompolton már épül is az új falu. A derenkiek ráálltak az üzletre, ám Kompoltra végül svábokat telepítettek.
A falu megosztottá vált, egy része akkor is ment volna, ha nem maradhatnak együtt. Elfogadta az ajánlatot Rémiás István is, feltéve, ha valahol Pest és a vasút közelében kap csereföldet. Nem lehetett; mire ő akadékoskodott, beszélte le az embereket a kitelepülésről. De válaszul volt a hatalomnak is egy ötlete: behívták katonának.
Mire leszerelt, a falu nagy része elköltözött. Aki nem bontotta le maga a házát, azokhoz munkaszolgálatosokat rendeltek, azokkal bontatták. A férfiak nagy része szintén katonai szolgálatot teljesített, a szerződéseket az asszonyok írták alá. Amikor a templomot is lebontották, valamenynyiüket hazaengedték, lássák be: Derenknek vége.
Belátták. A falu szétszóródott.
- A nagymamám sírja - mutat Margit néni a temetőben az egyik vaskeresztre. - Most volna százhúsz éves.
A kereszten kis tábla, rajta a név: "Bubenkó Istvánné Hudi Anna. Élt 56 évet."
- Ő még itt halt meg, a szüleim már az új helyükön. Hogy miért kellett elmenniük végül? - ismétli Margit néni a kérdésem. - Horthynak a közelben van a vadászkastélya. Medvéket akart telepíteni a környékre, ahhoz pedig kellett Derenk területe is.
{p}
- Miért telepítették ki Derenk lakosságát? - kérdezem ismét.
Istvánmajorban ülök, Bubenkó Vali tanárnőnél, mellettem Margit néni. Istvánmajor Emődhöz tartozik, a falu külterülete. Valamikor ide települt Derenk lakóinak fele, ötven család több mint háromszázötven tagja.
Ide költözött végül Rémiás István is a családjával.
- Csaknem negyven holdat kapott az apám - meséli még útközben Margit néni. - Nem valami jó földet, egy része szikes volt, de örültünk neki nagyon. Hét holdon csak dinnyét termesztettünk felesben, öt holdon meg nekünk lengett a búza. De lett is baja belőle az apámnak...
A negyven hold már bőven elég volt ahhoz, hogy Rémiás Istvánt kuláknak nyilvánítsák. Hiába szolgáltatta be az összes terményét, a hatalom azt is kevesellte, bebörtönözték.
- Húsz kiló zsírt kellett volna még beszolgáltatnia - emlékezik vissza az öregasszony. - De égről-földről nem tudtam összeszedni annyit. Végül öt kiló sót is belekevertem, így sikerült kihozni az apámat.
- Nem vették észre a turpisságot?
- Elnézte nekem a fiú, mert udvarolni járt hozzám...
Rémiás István azonban csak nem ajánlotta fel a földjét. Hogy is tette volna, hiszen az volt az élete. Derenken minden gyermekére három-három holdat akart íratni, s azt tervezgette, vesz mindegyiknek még egyet. Aztán lett belőle negyven - most meg elvennék tőle az összeset?!
- Mondtuk neki, hagyja már a csudába, de csak nem akarta. Végül 1960-ban behívatták az iskolába, onnan jött haza könnyes szemmel. "Aláírtam", csak ennyit mondott. "Jól tette, édesapám", vigasztaltuk, "minek kínoztatta volna magát tovább."
Lassan valamennyi föld a közösbe került, Istvánmajor lakói pedig fogyni kezdtek.
- Az út földes volt, nagy sár idején az emberek a hátukra vették a kerékpárt - veszi át a szót Bubenkó Vali. - A hetvenes években megszűnt az iskola is, aki tehette, beköltözött a faluba. Vagy még messzebb.
Istvánmajort ma már csak hetvenen-nyolcvanan lakják, többnyire idősek. Ők még beszélik egymás között a lengyelt, de a gyerekeknek nem anyanyelvük, csak délutáni szakkörön tanulják az iskolában vagy tizenöten, Bubenkó Valitól. Még így is az istvánmajoriak tartották meg a legtovább őseik nyelvét. Sajószentpéteren például a faluba települtek a gorálok, két utcát nyitottak számukra. Ők már néhány év elteltével elkezdtek keveredni.
- Hogy miért telepítették ki Derenk lakosságát? - gondolkodik el Bubenkó Vali. - Mert orvvadászok voltak. A testvére is - néz Margit néni után, aki már elindult megnézni, miként halad a fia a visszakapott földjének a szántásával -, meg az egész falu. Ezt elégelte meg a kormányzó, s telepíttette el Derenket.

In memoriam Derenk
E címmel dolgozta fel Rémiás Tibor az 1789 és 1943 között élt derenkiek halotti anyakönyveit. Eszerint több mint egynegyedük nem érte meg az egyéves kort, minden második a tízéveset, átlagéletkoruk 25 év volt. A korai elhalálozásnak egyik oka az egymás közötti házasodás lehetett. Legtöbbjüket tüdőgyulladás vagy a szinte évtizedenként visszatérő járványok vitték el.
Miért telepítették ki végül is Derenk lakóit? A medvék kedvéért vagy az orvvadászat miatt? A kérdés eldöntésére Rémiás Tibor történészt, a miskolci Herman Ottó Múzeum történeti osztályának vezetőjét kértük meg.
- Egyértelműen az orvvadászat miatt. Derenken majdnem minden portán tartottak egy-egy lefűrészelt csövű puskát, a rapsickodás évszázadok óta bevett szokás volt a faluban. S ez néha igen kellemetlen helyzetbe hozta a kormányzót. Hiába jelentették neki, hogy kapitális vadat láttak, mire megérkezett a külföldi vendégeivel, addigra már valamelyik derenki bográcsában rotyogott a vadhús.
- Ezek szerint a medverezervátum csak legenda?
- Annyi valóságalapja lehet, hogy Horthy Miklós közelben lévő vadászkastélyának kertjében tartottak hat medvét. Azok néha el is szöktek, nem kis riadalmat okozva a derenkiek körében. Természetesen lehetséges, hogy a falu felszámolása után újabb medvéket telepítettek volna az erdőkbe.
- A derenkieket többfelé szórták szét. Kiknek a földjeit kapták meg?
- Levéltári kutatásaim alapján egyértelmű, hogy a zsidó bérlők által műveltetett területekre telepítették őket. A szerződéseket a zsidótörvények alapján érvénytelenítették.
- Ha jól tudom, Derenk kitelepítésével több száz éves lengyel közösséget számoltak fel.
- A magyarok lakta falut a pestis pusztította el 1711-ben. Néhány évre rá, 1717-ben szepességi lengyelek érkeztek az Esterházyak tulajdonában lévő birtokra, az ő leszármazottaik lakták az 1943-ra felszámolt falut.