Egyedül átúsztam az örvényes folyót

Nyugaton egyfajta ranggal, míg nálunk inkább gonddal-bajjal jár a vidéki lét. Magyarországon az utóbbi másfél évtizedben inkább csak a választási kapmányban tűnik fontosnak a falusiak élete. Az MDF elnökét kérdeztük, milyen manapság vidéken élni?

Hazai életT. Dögei Imre2006. 03. 03. péntek2006. 03. 03.
Egyedül átúsztam az örvényes folyót

- A munkám jó ideje a fővároshoz is köt, mégis kétszeresen vidéki vagyok - idézte fel Duna-parti gyermekkorát Dávid Ibolya. - Baján születtem, s a hajósok és halászok városon belüli külön "falucskájában", a szentjánosi részen nőttem fel. A név egyébiránt a vízi emberek védőszentjétől, Nepomuki Szent Jánostól ered. Pécsett töltött egyetemi éveim után Tamásiba kerültem. Gyermekeim serdülőkorukat ebben a gyorsan belakható-bejárható tolnai kisvárosban töltötték, amiért máig áldják a sorsot.
- Maradjunk még a Dunánál: milyen maradandó élményt őriz abból az időből?
- Vonzott a tiltott túlsó part. Tizenéves koromban győzött a kíváncsiság: egyedül átúsztam az örvényes folyót. Órák múltán a túlparton pihegtem, visszafelé már a hídon jöttem. Otthon hatalmas pofon fogadott. Ma is rendszeresen átúszom a Balatont, ami semmiség a taslival díjazott teljesítményhez képest. Ha Bajára visz az utam, a levegőről, az illatokról, a szagokról megérzem: itthon vagyok, hazaértem szülővárosomba.
- Tamásiban kezdte, majd folytatta a jogi pályát. Tizenhat éve a körzet egyéni országgyűlési képviselője. Volt ideje megismerni az itt élőket.
- Ezen a környéken az emberek régóta a földből élnek, s a kemény küzdelem személyiségükben is tükröződik. Ám ha egyszer valakit befogadnak, az a tisztesség és szeretet jele.
- Parlamenti képviselőként belülről szemléli az itteniek helyzetét.
- Az Észak-Tolna megyei térség az ország legszegényebb vidékeihez tartozik. A rég múltban gyökerező gazdasági lemaradás és munkanélküliség, ezek a mindennapok mételyei. A rendszerváltást követően felszámolták a nagy fővárosi vállalatok itteni üzemegységeit, az ott dolgozók zöme talajt vesztett. Ezt a pofont Magyarország jó része máig képtelen volt kiheverni. Igaz, az emberhez méltó életformához a társadalom sem kínált támpontokat, nem nyújtott segítséget.
- Mire gondol?
- Itt van például a mostanában sokat emlegetett energiaválság. Milyen hosszú ideje halljuk már, hogy végesek a földi készletek, mégsem készültünk rá időben. Pedig a bioüzemanyagok előállításával, illetve az energianövények termesztésével új értelmet nyerne a földhasznosítás, a gazdálkodás is.
- Ne haragudjon, de hozzáértők szerint mezőgazdaságunk bajai már a szocializmus utolsó éveiben látszottak, amire az utóbbi másfél évtized négyévente változó "agrárpolitikája" még jó néhány lapáttal rátett.
- Miközben a kényszerszövetkezetek leépítését segítette a rendszerváltó kormányzat, nem teremtette meg az új agrármodell kialakításának feltételeit. Az összes gond erre vezethető vissza: más "kaszálja a hasznot", nem az, aki az új értéket termeli. Minden tiszteletem azoké, akik mindezek ellenére megtalálták önmagukat. Máig nem láttam megvalósulni olyan elképzelést, ami a vidékiek, különösen a mezőgazdaságból élők jövőjéről szólna. Mi agrárbékét hirdetünk.
- Némelyek szerint Európában mi, magyarok dolgozunk a legtöbbet, mégsem jutunk ötről a hatra.
- Egyetértek velük. Jelenleg eladósodottabb az ország, mint a Kádár-korszak végén volt. A KSH legfrissebb adatai szerint a csaknem 3,8 százalékos gazdasági növekedést az adósságszolgálat elviszi. Érthetőbben: az évi teljes személyi jövedelemadót adósságaink törlesztésére fordítjuk.
- Mások szóvá teszik: falvainkban a munka nélkül tengődők inkább a kocsmában töltik az idejüket, mintsem hogy napszámba járnának.
- Ezt a jelenséget a "lapáttámasztók országa" címszóval is illetik. Ezen sem lehet csodálkozni, hiszen az ígéretekben lépten-nyomon visszaköszön a lopakodó szocializmus. Ad majd a gondoskodó állam, sugallják az embereknek. Csupán emlékeztetőül: a kilencvenes váltás egyik markáns szándéka éppen a túlburjánzó állam leépítése volt. Ma pedig épp az ellenkezőjére történnek kísérletek. Remélem, ezt a hamis ígéretet senki nem hiszi el!
- Vidéki, falusi, tanyasi, paraszt - néhány kifejezés, amelyeket Magyarországon nem éppen pozitív jelzőként említenek.
- Nem lesz mindig így. Az utóbbi időkig csak az számított sikeresnek, aki egyetemet, főiskolát végzett. A kétkezi munka becsülete megszűnt, a régi megbízható szakikat, a jó technikusokat pedig mintha a föld nyelte volna el. Ma már látszik: lecsengőben van a semmire sem használható túlképzettség, a diplomás munkanélküliség ösztönzése. Ennek jeleit például több nagyvállalat álláshirdetéséből láthatjuk: "Jól képzett szakmunkásokat keresünk, előnyben a németül beszélők! Kimagasló bérezés..." Mi ezért a gazdaságélénkítés, a munkahelyteremtés érdekében szorgalmazzuk az iparitanuló-képzés, a szakmunkásképzés, a technikusképzés erőteljes növelését, e társadalmi réteg egyidejű megbecsülésével.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek