Tíz-tizenöt éve az aszály, az elmúlt években viszont a tavaszi belvizek okoznak fejtörést az országban. Különösen az Alföldön, annak is a közepén, a Nagykunságban. Ott sok helyen most is szabályos kis tengereket látni; de a szakemberek szerint volt már sokkal nehezebb helyzetben is a vidék.
A 4-es számú főúton Nyíregyházától Szolnok felé tartunk. Megtettünk már vagy hetven kilométert, de belvíznek semmi nyoma. Majd valahol Hajdúszoboszló után, a Keleti-főcsatorna táján tűnnek fel az első foltok, de azok sem valami nagyok. Komolyabb gond, hogy szépen sarjadó búzavetést fednek, s hiába kezdenek ma már látványosan visszahúzódni a vizek, a hólébe fulladt búzaszálakat már nem támasztja fel senki. A Keleti-főcsatorna, amely átlósan szeli át az Alföldet, zavaros ugyan, de egyáltalán nem magas. A partján még itt-ott jég csillog, pedig március végét írjuk, már javában hajtania kellene a friss sásnak.
De most még nem zöldell semmi. Az út menti lucernatáblák is olyan fakók, mintha december táján a telet várnák. Pedig most már elég a télből, amelyet legfeljebb a pockok meg a mezei egerek élveztek. Szabolcsban, Biharban, a Hajdúságban úgy elszaporodtak, hogy a növényvédő állomások már most vakarják a fejüket. Az apró jószágok persze erről mit sem tudnak. Millióan nyüzsögnek föld alatti járataikban, tudomást sem véve a belvízről, az eldugult árkokról, csatornákról.
Hajdú és Szolnok határán, a Hortobágy-Berettyót átlépve találkozni az első komolyabb vízfoltokkal. A félig folyó, félig csatorna csordultig tele, és az apavári hídhoz legközelebbi gátőrház is körbe van véve vízzel. Azt innen csak szivattyúval lehetne átemelni a folyóba - vagy majd intézkedik a nap.
- Besegítünk neki - fogad bennünket Balla András gátőr, s térképen mutatja, hol, hány szivattyújuk dolgozik.
Aztán felballagunk vele a gátra, hogy megnézzük közelebbről is a folyót, mert ilyen nagynak ritkán látni. Most is harmadfokú árvédelmi készültséget tartanak, utoljára hat éve volt ekkora víz benne. Hál' istennek a befogadó Körös alacsonyan áll, így nem kell tartani a visszaduzzasztástól. De a harmadik fok az harmadik fok, éjjel-nappal figyelik a gátat, s közben szurkolnak a Karcagon túli kollégáknak. Mert őfeléjük van ok az aggodalomra.
A terület vízügyi gazdája, a karcagi szakaszmérnökség vezetője, Tóth Károly is a terepen tölti a legtöbb idejét. Csak a papírokat aláírni ugrik be az irodába, aztán megy megint ki a vizek mellé. Egy darabig elkísérjük; azt mondja, itt, Karcag környékén most még hagyján, jártak itt sokkal rosszabb idők is rájuk meg a gazdákra. Ma hatezer hektáron van belvizük, de 1999-ben például a tizenegyezer hektárt is meghaladta a vízzel borított terület.
- Sok volt az eső, tavaly több mint hétszáz milliméter, miközben a sokéves átlag alig haladja meg az ötszázat - mondja, miközben egy rossz üzemi úton zötykölődünk valamerre ki, a határba. - Azért hozom magukat erre, hogy lássák, milyen különbségek vannak gazdák meg gazdák között. Az egyik egy szobányi területről is levezeti a vizet, a másik tíz-tizenöt hektárral se törődik.
Az egyik dűlőt hagyjuk a másik után, de víznek nyoma sincs. Aztán a távolban tanyák, majorok tűnnek fel; és vizek. Már négy-öt táblában is hirtelen jött tavak csillognak, egyik-másik egészen az útig, illetve az utat kísérő csatornáig ér. Pár kapavágás kéne csupán, hogy kifelé induljanak a vizek, ám egyetlen kapás embert látni csak a határban. Dékán Lajos a neve, harmadik napja engedi a vizet. Meg is van a látszata: harmadára, negyedére zsugorodtak a hívatlan tavak.
Idős szekeres gazda jön a város felől, trágyát hoz a földjére. Megáll mellettünk, megpaskolja a lovai hátát, és kisvártatva már politizálunk is.
- Megmondom én, mi a baj! - néz ránk szigorúan a hetvenöt éves Ács András. - Az, hogy sok a hitvány gazda. Akinek csak azért kellett a föld, hogy legyen hová tenni a pénzét. Meg az, hogy sok köztük a buta gazda. Aki képes a nádast is felszántani. És csodálkozik, hogy elviszi a víz a búzáját.
Ács András vagy negyven hektáron gazdálkodik, az ő földjein nincs víz egy csepp se. El is párolog gyorsan a mérge, s nekiáll trágyát pakolni. A két ló békésén szaglássza a zsendülő füvet, az égen pacsirta szól - ez már hamisítatlanul a tavasz.
Két faluval odébb, Fegyvernek és Kunhegyes között nem ennyire kedélyes a táj. Víz borít mindet. Még az országutat is. A Fegyvernekről Kunhegyesre menő régi, úgynevezett sóúton térdig ér a víz, a mai főúton is csak lépésben mehetnek az autók, mert vagy ötven méter hosszon napok óta átfolyik a belvíz. Maga Fegyvernek egyébként a híradásokkal ellentétben meglepően nyugodt, a nagyközségben egyetlenegy házról tudnak, ahonnan ki kellett költözni a víz miatt.
Tizenöt kilométerrel odébb, Kunhegyesen már sokkal riasztóbb a kép: tucatnyi házat vett körül a víz, többüknek bizonytalan a sora. Derékig érő vadvíz választja el az országúttól Kovács Lajosék portáját is, a régi házhoz egy keskeny, frissen hányt sánc vezet. A fél méter széles gáton fiatalasszony biciklit tol. A biciklin tízévesforma gyermek, a kormányon tejjel, kenyérrel, sóval megpakolt táska. A lemenő nap fényében gyönyörű a kép, a fiatalasszony, Kovács Lajos menye azonban egyáltalán nem lelkesedik érte.
- Még egy kis eső, és a víz az udvarra is bejön. S ha megtámadja az öreg házat, csak a nagy isten véd meg minket.
A hangra kijön a portáról Kovács Lajosné is. Idősebb, a menyénél is ijedősebb asszony. Félve a sáncra lép, hangosan beszélni kezd.
- Nézzék meg ezt a gyermeket, autista szegény! Bent a házban is két nyomorék. Az uram meg az ikertestvére, mindkettőnek levágva a lába. Nyolcvanévesek. Mihez kezdünk, ha összedől a házunk? Sosem voltak itt ilyen nagy vizek, csak amióta kiosztották a földeket, beszántották az árkokat. Nem tudom, mi lesz. Csak azt, hogy sose vártam még ennyire a tavaszt. Még inkább a nyarat, hogy elvigye a vizeket.
{p}
Elengedik a bérleti díjat
Az ideiglenes földhasználati engedély alapján gazdálkodóknak a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) indokolt esetben részben vagy teljes egészében elengedi a földhasználati díjat. A jóváírás oka a belvíz lehet. A gazdálkodó akkor kérelmezheti a földhasználati díj elengedését, ha a belvíz miatt nem számíthat termésre, ennek folytán bevételre sem. A kérelmeket a NFA területi irodáiban lehet beadni.
"Ezzel a lépéssel szeretnénk megmutatni a gazdáknak, hogy a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet számára fontos a méltányosság" - mondta Tömör László, a szervezet elnöke.
A negyedik Termőföldet életjáradékért programban a pályázatokat 2006. április 7-ével bezárólag lehet benyújtani. A földek megvásárlására az NFA előre meghatározott pénzügyi kerettel rendelkezik. Kimerülése esetén a szerződéskötéseket mindaddig felfüggesztik, amíg a folytatásra nem lesz pénz.
Az életjáradék mértékének megállapításához továbbra is a földterület értéke, mérete, minősége, illetve a felajánló életkora, neme az irányadó. "Mostanában, többek között a korábbi sikeres életjáradék-programok jóvoltából, jelentősen emelkedtek a hazai földárak. Ezért a korábbi feltételektől eltérően az életjáradék alapjául szolgáló összeg nem a termőföld ellenértékének kétszerese, hanem másfélszerese lesz" - nyilatkozta Tömör László. Hogy az életjáradékot minél igazságosabban határozhassák meg, összege ezentúl csak a jogosultak hetvenedik életévéig növekszik. Minden ennél idősebb korú jogosultnak a havi járadékára azonos szorzószámot alkalmaznak.
{p}
Félnek az ártól Tószegen
Valamelyest csökkent ugyan a belvízzel elöntött terület nagysága - 223 ezer hektár országszerte -, ám az átnedvesedett vályogházakat továbbra is veszély fenyegeti. Jelenleg 219 lakos várja, hogy visszaköltözhessen otthonába. Jászapátiban nem túl biztató a helyzet: két ház összedőlt a napokban, és legalább tíz lakóépület juthat hasonló sorsra. Fegyverneken kétszáz ház van veszélyben.
A belvíz után több helyen már az árvízre készülnek. Az elmúlt napok enyhe, ám csapadékos időjárása miatt árhullámok alakultak ki a folyók észak-magyarországi szakaszain. Ismét árad a Tisza, a Szamos, a Duna, a Bodrog, a Sajó és a Hernád. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Tószegen a helybeliek attól tartanak, hogy, akárcsak hat éve, most is veszélybe kerülnek házaik. A település melletti öt kilométeres gátszakasz egyharmada csupán ideiglenes védvonal.
Kárenyhítés
Van lehetőség a belvíz okozta károk részbeni enyhítésére. A biztosítóktól ugyan az érintettek nem remélhetnek semmit, részesülhetnek viszont a Belügyminisztérium katasztrófavédelmi keretéből.
- A belvíz kiiktatott kockázati tényező a biztosítótársaságoknál, mert biztosítást csak a váratlan eseményekre lehet kötni - mondta Flachner Tamás, a Magyar Biztosítók Szövetsége lakásbizottságának soros elnöke. - A belvíz nem tartozik a felvehető káresemények közé, hiszen évről évre visszatérő jelenség, ha sok a csapadék, rendre víz alá kerülnek a mélyen fekvő területek. Ez ellen lehet védekezni, de az elhanyagolt csatornahálózat nem tudja elnyelni a vizet. A biztosítók állásfoglalása azonos: a belvíz okozta károkat nem térítik meg.
A Belügyminisztérium a belvíz- és árvízkárok megelőzésére és kárelhárításra létrehozott egymilliárd forintos keretét az érintett megyék és önkormányzatok főként megelőzésre és az önkormányzati károk enyhítésére fordíthatják. Az önkormányzatok ugyanakkor magánszemélyeknek egyszeri rendkívüli szociális támogatást adhatnak.