Hóviráglesen

Nyakamba vettem a várost hóvirágért, de szerencsére nem kaptam, pedig cselek bevetésével is igyekeztem előcsalogatni a csokrokat a pult mögül és a karkosarak fenekéről.

Hazai életPintér Csilla2006. 03. 17. péntek2006. 03. 17.
Hóviráglesen

Hivatkoztam a nagybeteg nagymamámra, akinek a férjem beígérte a hóvirágot nőnapra, másutt felcsillantottam a csokronkénti ötszázas reményét, ha hozzájuthatok az áruhoz nagyobb tételben. (Ez utóbbit csak egyszer mertem megpendíteni egy aluljáróban, többet sem, mert a cserepes primulát áruló, testes asszonyság erősen érdeklődött a hogylétem felől, és elirányított máshova. Más szóval cifra szavakkal elküldött a melegebb éghajlatra, ahol bizonyosan rengeteg hóvirágot kapni.
A virágboltok többségében viszont zene volt a fülemnek, amikor elhárították a kérésemet. A legtöbb helyen udvariasan felvilágosítottak, hogy a tavasz első hírnöke védett hazánkban tavaly ősz óta, tízezer forint a természetvédelmi értéke szálanként, ezért nem árulják a nagybani piacon.  A boltosok nénikéktől sem vásárolnak, hiszen a hóvirágra nincs ráírva, hol szedték. Ám, hogy ne menjek el üres kézzel, ajánlottak ajándékozásra tulipánt, szegfűt, vegyes virágfejekből kötött pici csokrocskát négyszáz forintért, cserepes jácintot egy ezresért. A kínálat hallatán - látszólagos tanácstalanságomban - persze nagyon is hízott a májam, hogy van fogantja a védelem alá helyezésnek, és milliónyi szál hóvirág megmenekült a korai végzettől.
Gyalázatos híreket lehetett hallani az utóbbi években a "nagyüzemi hóvirágszedésről". Az arra szakosodott vállalkozók napszámosokat fogadva, kicselezve a természetvédelmi őröket, gyakran gereblyével gyűjtették össze a hóvirágot némelyik nemzeti parkban. Kifizetődő volt a hóvirágüzlet: a sokszor hagymástul kibarmolt, vékony cérnaszállal csokorba nyomorított virág kereskedelme busás pénzösszegeket hozott a természetkárosítók konyhájára. Nem szólva azokról, akik nagy haszonnal adták tovább a csúfos szedés közben törődött, barnult szélű - még így is kedves - tavaszi hírnököt az utcán, az aluljárókban, és mindenütt, ahol volt rá kereslet. Ha belegondolunk, az a csoda, hogy az esztelen tarolás után maradt mit oltalmaznunk, és nem jártunk úgy, mint például a szintén védett erdei ciklámennel, amelyből már csak mutatóban akad egy-egy régi élőhelyein.

Ezek is érdekelhetnek