Kaparó tanfolyam

Reggel hétkor van jelenésünk a polgármesteri hivatal udvarán, kisbusz visz minket az üdülőövezetbe. Jókora sár, irdatlan pocsolyák mindenfelé: az árokban folydogál a víz, néhányan csákánnyal adjusztálják a járdaszegélyeket. Másodfokú belvízvédelmi készültség van, néhány öreg vályogház össze is dőlt. Hári Miklós, a helyi vízmű igazgatója kiosztja a munkát: én egy lapáttal kotrom a leveleket, hogy ne tömjék el a lefolyókat. Mellettem foghíjas, jó kedélyű ember kaparászik vasvillával a nedves avarban.
- Levelező tanfolyam - mondja egy cseppnyi iróniával.
Kálmánnal lehet beszélni. Kiderül: nettó negyvennégyezer forintot keresnek havonta, napi hat óra munkával - nem sok, de ez is jól jön. Minden forintot meg kell fogni, mert szociális segélyt se kap.
- Csak mert van egy öreg Alfa Rómeóm. Hát mivel járjak be a tanyáról?
Tíz óra felé mindenki nekiáll reggelizni. Az árkok már készen vannak, ami meg nincs, az az árokásó gép dolga lesz. Komótosan leballagok a strandra: a pázsit vízben ázik, a nagyobb pocsolyák kis csatornákkal vannak összekötve, így csordogál a barna lé egy apró tóba. Három ember ácsorog a vízben, kanalazzák a leveleket, meg söprik a vizet lapáttal, hátha attól gyorsabban halad. Ugyanis nem szabad nagyon felásni a strandot.
Sándor huszonéves, és arról dudorászik, hogy szépasszonynak urizál. A fiatalember az egyetlen, aki nem bagózik, három gyereke van, azoknak muszáj enni adni. Nagyon meg van elégedve, hogy kapott munkát. Azt bánja, hogy összesen csak négy hónapra. Ugyanis más kereseti lehetőség nincsen: a kormány támogatást ad a szőlőkivágásra, amivel Soltvadkerten a napszámlehetőségek is fogyatkoznak.
- Mit csinálunk júniustól? - kérdezi Sándor. - Majd nézzük a napos időt?
Már megint nem szakadunk meg, inkább csak a lapát nyelét támasztjuk. Kálmán érkezik a fák között, fejét forgatva, Imre - olyan ötven körüli, szálas termetű, huncut szemű férfi - felmorran.
- Na, itt a fakopáncs. Ne nézegesd a fákat, te! Ha holnap nem találjuk valamelyiket, tudom, kinek az udvarán keressem! - Kálmán kedélyesen vág vissza, a szóváltás odáig fajul, hogy Imre kijelenti, most már behajítja a tóba a büdös favágót. Neki is lódítja, de aztán az utolsó pillanatban visszarántja.
- Már éppen indulnék fürdeni, oszt nem visszafog? - évelődik Kálmán.
- Olyan vagy, mint a nadrágom. Az is a kötélen szárad meg - legyint Imre.
A kisfőnök szakítja félbe a társalgást: mégiscsak fel kell túrni jobban a gyepet, mert az egész üdülőövezetből a strandon át folyik le a víz. Lapátot ragadok, de egyre kevésbé megy vele jól a munka. Antal - fiatal negyvenesnek kinéző, fekete bajszú férfi - rámutat, hogy miért: a szíjas földben elhajlott a vacak. Megragadok egy ásót, az kicsit erősebbnek néz ki, de tíz perc után szintén elhajlik. Imre csúnyán néz rám: az ő ásója volt. Belevágja a földbe, visszahajlítja, aztán két lapáttenyerét ráfekteti a nyélre, ráteszi a fejét, és enyhe megvetéssel a hangjában azt dörmögi:
- Így használd. Neked erre való.
Kissé magamba szállok, hogy így rongálom az eszközparkot, hál' istennek a munka öt perc múlva elfogy. Az árkok mindenhol kiszélesítve, a víz vígan csörgedezik a házak közül a strandon át a kis tóba. Időnként valaki kikotorja a leveleket. Nekem még szembe kell néznem a lapát gazdájával, már érkezik is: amikor a kiegyenesített szerszámot meglátja, nyomdafestéket nem tűrő körmondatok szaladnak ki a száján. Félő, hogy a lapát árát levonják a béréből, úgyhogy kénytelen vagyok jelentkezni, mint bűnös. Rögtön megvigasztalnak: ezek a lapátok csak tyúkszart hányni jók.
{p}
- Belement a víz a gumicsizmámba - jelentkezik Janika.
- Nem baj, legalább könnyebb lesz este levágni a körmödet - vigasztalja Imre. Lassan letelik az időnk. Össznépi bagózás kezdődik: a mikrobuszt várjuk. Az az ember, akinek elhajlítottam a lapátját, cigarettákat sodor mindenkinek: Kálmán fizetne érte, de nem hagyják.
- Vagy egy százast adj, vagy semennyit - jelenti ki a mokány férfi. Mindenki egyetértően mormog: egy százasért már lehet kisfröccsöt kapni. Antal helyesbít: már harmincötért is.
- Annyiért inkább három kiflit veszek a gyerekeknek - mondja Sándor, és valahol neki is igaza van. Megjött a mikrobusz, a csizmámban szortyog a víz. Este körömvágás. Antal vigyorogva ébred a valóra: ha egyszer lefolyik a víz, temethetik be, amit ma kiástak.
- Ez a művészet - mondja -, meg lukba lukat csinálni.

Szikkadás ideig-óráig
Valamelyest javult a belvízi helyzet: az elöntött terület nagysága 240 ezer hektárra csökkent, ebből 133 ezer hektár a vetés és a szántó. A 91 védelmi szakaszból összesen 84 ponton van belvízvédelmi készültség. A védekezésre 1,6 milliárd forintot fordítottak mostanáig. Csaknem félszáz településen 61 ingatlan vált lakhatatlanná, 213 embernek kellett elhagynia otthonát a belvíz miatt. A kilakoltatott családokat többnyire az önkormányzatok által felajánlott szükséglakásokban helyezték el.
Valamennyi belvízvédelmi szakaszon másodfokú védelmi készültséget tart fenn Észak-Magyarországon a területileg illetékes vízügyi igazgatóság. A vízzel elöntött terület nagysága meghaladja a 35 ezer hektárt a térségben. Továbbra is a Bodrogközben a legsúlyosabb a helyzet, ott 19 100 hektár áll víz alatt. A tucatnál több szivattyútelep csaknem 1,6 millió köbméter vizet emelt át egy nap alatt a főcsatornákból a befogadó folyókba, a Tiszába, a Taktába és a Bodrogba.
A meteorológusok szerint a belvíz kialakulásáért a tavaly nyári kiadós esők is okolhatók: annyi nedvesség került a földbe, mint amennyi általában csak tél végén szokott lenni. Október és a november száraz volt ugyan, de a csekély párolgás miatt tél kezdetén nedvesebb maradt a talaj. Bár az Alföld lefolyástalan vidékein az átlagosnál kevesebb csapadék hullott januárban, a belvíz nem szűnt meg, a mínusz 15-20 Celsius-fokban megfagyott, és a talaj is 20-25 centiméter mélyen átfagyott.
Február eleje óta mostanáig majdnem mindenütt csapadékosabb volt az idő a megszokottnál. Az Alföld szárazabb, déli területein lehullott 50-60 milliméter is másfélszerese az átlagnak, a Nyírség keleti tájain - például Pátyod környékén - mért közel 120 milliméter pedig több mint kétszerese a sokévi értékeknek. A hatalmas mennyiségű víz a lefolyástalan területeken törvényszerűen tovább duzzasztotta a belvizet. A belvizes területeken élők csak abban bízhatnak, hogy végre enyhe, csapadékmentes idő jön, de az előrejelzések szerint erre nem sok esély van. Folyóinkon levonulóban van az árhullám.