Politikust vegyenek!

- A választók kegyeiért versengenek a pártok, pontosan úgy, ahogyan a márkatulajdonosok próbálnak termékeikre fogyasztót találni - mondja a téma avatott ismerője, Szánthó Zsuzsanna, a Budapesti Közgazdaság-tudományi és Államigazgatási Egyetem adjunktusa. - A rendszerváltás után kezdték ezt felismerni a pártok Magyarországon, és a politikában is kialakult az úgynevezett választási piac. Megmérettetik magukat és megpróbálják feltérképezni a fogyasztói igényeket. Minél jobban ismerik a terepet, annál könnyebben képesek megszólítani a választókat. Nem magyar sajátosság ez, a folyamat Nyugat-Európában az 1970-es években kezdődött, az Amerikai Egyesült Államokban sokkal régebbre nyúlnak a gyökerek.

Napjainkra felettébb látványossá és színpadiassá vált a politika. Különösen a kampányidőszakban jelennek meg előszeretettel a politikusok mindenféle rendezvényen, a nagygyűlésektől a show-kig, azt szemléltetve, hogy ők is egyszerű átlagemberek. Akár azért is, hogy kiderüljön, lehet velük - vagy akár rajtuk is - nevetni. Így "adja el" magát, a gondolatait és a pártját mindegyikük, mert máskülönben nem nagyon figyelnek oda az emberek.
- Nagyot változott a világ. Régen ideológiák versengtek, ma pedig azt látjuk, hogy a szavazók egyre nagyobb hányada gyakorlatias szempontok alapján választ - hangsúlyozza az adjunktus asszony. - Magyarán, aszerint döntünk, hogy ki az, aki többet ígér. Nyugdíjemelést vagy munkahelyet, kinek mi a fontos. Ez az oka annak, hogy a pártok folyton ráígérnek egymásra. Bár most is vannak, akik a szavazófülkében is kiállnak politikai meggyőződésük mellett, de a győzelem újabban nem a pártok programjainak ütközetében dől el. Balgaság lenne azt hinni, hogy a választó végigolvassa e dokumentumokat, és majd a jobbikra szavaz. Sokkal inkább a képek és a benyomások alapján voksol, vagy azért, mert valamelyik mosolygó pártvezért szimpatikusnak találta, esetleg a kiválasztott párt színvilága fogta meg. Ezért ez a nagy harc.

A cél a "termék" elfogadtatása, ami ebben az esetben nem a párt vagy az ideológia, de még csak nem is a politikus. Itt az a hit a tét, amit a párt ébreszt. A remény, hogy boldogabb és biztonságosabb lesz a választók élete, nem feltétlenül anyagilag, de jobban fognak boldogulni, ha szavazatukkal hatalomra segítik. Valójában ezt kell eladni.
A sikerért a politikusok az adott párthoz kötődő értékeken felül az aktuális ügyekben is megszólalnak, a környezetvédelemtől az energiatakarékosságig hosszú a lista. Persze előszeretettel hangoztatnak olyan értékeket is, amelyek az emberek számára a legfontosabbak. Ahogy a termelőcégek piackutatással szereznek információt arról, mit igényel a piac, a vevő, ilyen tájékozódási lehetőséggel a pártok is élnek. Ezért emleget ma már mindegyik egyebek között jólétet, létbiztonságot, a munka és a jövő kiszámíthatóságát. Közben valamennyi él az ijesztgetés eszközével, azaz elhinti annak a magvát, hogy ha a másik tábor nyer, akkor bezzeg másképp lesz...

- Semmit nem bíznak a véletlenre, szlogenjeiket, szöveges és képes üzeneteiket a termékpiacon bevált értékesítési módszerekkel juttatják el a választókhoz - sorolja az ismérveket Szánthó Zsuzsanna. - A katalógus-áruházakhoz hasonlóan küldik el például a pártok a programjaikat. Címre szóló reklámmal akkor találkozunk, amikor a szórólapjaikat bedobálják a postaládákba. Megjelenik a direkt marketing is, azaz a bolt nélküli értékesítés, amidőn a jelöltek és az aktivisták betoppannak a kopogtatócédulákért. Közben pedig az alaposan megtervezett pártimázs szellemében készült reklámanyagaik és színes hirdetéseik megállíthatatlanul zúdulnak ránk az újságokból és a tévéműsorokból.
- Mit gondol, a megnyerésünkre kieszelt forgatókönyvön átláthat az egyszerű választó?
- Olyannyira kifinomult eszközökkel próbálnak bennünket befolyásolni a pártok, s ebben nincs különbség köztük, hogy jóformán lehetetlen felismerni a valódi szándékot. Ami segíthet a választóknak, az a józan paraszti ész. Amikor túl sok a hírbuborék, nagyon harsogó a show és folyton ijesztgetnek minket pro és kontra, akkor kezd gyanússá válni, hogy nem is rólunk szól ez a történet. Úgy gondolom, a választó okosabb annál, semmint hogy pusztán a csinnadratta alapján döntsön.