Szolgálat egy életen át

- Kötelező benyújtania a nyugdíjba vonulási kérelmét, vagy ez csak egy lehetőség?
- Az egyházban a II. vatikáni zsinat előírásainak megfelelően 1984 óta a 75. életévét betöltött püspöknek el kell küldeni a nyugdíjazási kérelmét Rómába. 1931 márciusában születtem, tehát számomra ez esedékessé vált.
- A kérelmet azonban vagy elfogadják, vagy nem. Ön mit szeretne jobban: ha tovább szolgálhatna, vagy ha visszavonulhatna?
- Tökéletesen közömbös vagyok ezzel kapcsolatban.
- Szíve mélyén azonban mégiscsak él valamilyen vágy...
- Ismétlem, tökéletesen közömbös vagyok. Engedelmességet fogadtam az elöljáróimnak, s ez véremmé vált. Azt szeretném, amit ők akarnak.
- Ennek az elöljárói bizonyára örültek. Önt az Isten is papnak teremtette...
- Én is így érzem. A papság szentség, amire Isten elhív némelyeket. Hogy miért esett rám is a választása, az az ő titka. Vallásos családban nőttem fel, mint annyi más fiatal akkoriban, jártam hitoktatásra, mint a többiek, templomba, ministráltam, mint mások is. Miért mégis éppen én kaptam az elhívást? Csak annyit tudok, hogy Isten kegyelméből, amiért hálát adok neki.
- Nem a legkönnyebb időszakban, 1955-ben szentelték pappá. Az állam akkoriban kimondottan egyházellenes.
- Az előzőekhez képest akkor már egy kicsit könnyebb volt. Rákosi hatása csökkent, megszűnt a deportálás, Ausztria felszabadult. Mindannyian reménykedtünk.
- Ön pedig megkezdte papi szolgálatát.
- Szombathelyen szenteltek pappá, ezért az itteni egyházmegyébe helyeztek káplánnak. Amikor megelégelte a tevékenységemet a megyei pártvezetés, áttetettek Zalába. Onnan meg ismét vissza Vasba.
- Rossz fát tett a tűzre, hogy enynyit helyezgették?
- Az égvilágon semmit. Végeztem a dolgomat, de ez éppen elég volt ahhoz, hogy kivívjam a hatalom roszszallását. Engem csak ide-oda helyezgetéssel büntettek, s avval, hogy nem neveztek ki plébánosnak, de voltak olyan évfolyamtársaim is, Brenner János, Kovács Ferenc, akiket meggyilkoltak. A tettesek sohasem kerültek elő.
- S ön nem félt, hogy hasonló sorsra jut?
- Irigyeltem őket.
- Ezt komolyan mondja?
- Komolyan. Hiszen ők az egyház mártírjai.
- Ám mégis csak fiatalemberek, életpályájuk elején.
- A mártír bizonyos lehet az üdvössége felől.
- Nem félt a haláltól?
- Már szeminarista koromban sem féltem tőle. Amitől félek, az a szenvedés. A szenvedés megpróbálhatja az embert, s egy ilyen próbán el is lehet bukni.
- Az ön életét tehát megkímélték. Hány év után kapott végre plébánosi kinevezést?
- Tizenkilenc évet kellett rá várnom, egészen 1974-ig.
- S mi volt az átlag egy pap esetében?
- Hét-nyolc év után általában megkapták az önálló helyet. Amikorra én is plébános lehettem, már tovább enyhült a nyomás az egyházon, többet lehetett tenni, templomokat újítani, hittant tartani. Ekkor kezdtem úgy érezni, hogy a párt megbízottainak gondot okozok. Tevékenységemet nem rosszallták, de attól tartottak, hogy valami olyasmit találok tenni, ami miatt feljelentés érkezik ellenem, nekik pedig intézkedniük kell. Elkötelezettségük ekkor már korántsem volt olyan erős, mint korábban.
{p}
- Fordulatot 1987 hozott az ön életében, hiszen egri érsekké nevezte ki a pápa. Miért eshetett éppen önre a választás?
- Erről a Szentszéket kellene megkérdeznie.
- Valakinek azonban csak fel kellett hívnia a figyelmet önre.
- Természetesen. Valószínűleg Kovács Sándor szombathelyi megyéspüspök említett meg az apostoli szentszék illetékesei előtt. Annak idején ő szentelt pappá is.
- Meglepte, hogy kinevezték?
- Teljességgel, hiszen egyáltalán nem tartom magam kiemelkedő képességűnek.
- Ezt most a kötelező szerénység mondatja önnel?
- Ha megnézné a leckekönyvemet, látná, teljesen átlagos eredménnyel végeztem a szemináriumban. Legfeljebb abban tértem el a többségtől, hogy az évek folyamán megtanultam németül, franciául és valamicskét angolul is.
- S gondolom, olaszul.
- Olaszul nem tanultam, mert emiatt azt feltételezték volna, hogy egyházvezető szeretnék lenni, s ezáltal máris könnyebben megfoghatóvá válok. A kinevezésem meglepett tehát, amin viszont nem csodálkoztam, hogy az egri egyházmegye élére kerültem, hiszen ez volt üres.
- A rendszerváltás után ön még följebb emelkedett, s egri érsekként lett a Magyar Püspöki Konferencia elnöke. Az egyház ezzel eltért a hagyományaitól, hiszen a tisztséget korábban mindig az esztergomi érsek töltötte be.
- A Magyar Püspöki Konferencia nevezetű intézmény viszonylag öreg, már kétszáz éves, s azért jött létre, hogy a magyar püspökök lazítani tudjanak kötöttségükön az osztrák egyházhoz. A szentszék azonban akkoriban még nem hagyta jóvá a működését, erre csak 1984-ben került sor.
- S nevezték ki önt az élére 1990-ben.
- Nem kineveztek, hanem püspöktársaim megválasztottak maguk közül, a Szentszék ezt csak jóváhagyta. A katolikus egyház ugyanis a közvélekedéssel ellentétben demokratikus intézmény, Róma nem diktál, hanem az egységet tartja fenn. A nemzeti egyházakat érintő döntéseket helyben hozzák meg.
- Tizenöt éven keresztül vezette ezt az intézményt.
- Képviseltem a katolikus egyház érdekeit. Kétszer újraválasztottak, amiből talán le lehet vonni a következtetést, hogy a püspöktársaim megelégedésére végeztem munkámat.
{p}
- Érsek úr most tehát várja, hogy Róma döntsön a nyugállományba vonulásáról. Mikorra várható a válasz?
- Nem lehet tudni. A szombathelyi püspök például már több, mint egy éve elküldte a levelét, de választ még nem kapott.
- Tételezzük fel, hogy a Szentszék elfogadja a kérését. Mit fog akkor tenni?
- Vagyonom nincsen, ezért Nyíregyházára költözöm az általam alapított időskorúak otthonába. Kivételezett helyzetben részesülök, mert két szobám is lesz... Ha pedig felkérnek, misézek, keresztelek, temetek, gyóntatok, vagyis végzem az egyházi szolgálatot.
- Vagyona nincsen, de nyugdíjat azért csak kap?
- Természetesen, aminek a nyolcvan százalékát befizetem az ellátásomért, a maradék nagy részét pedig szétosztom, mint ahogy eddig is tettem a jövedelmemmel. Amikor pedig az Úr úgy dönt, hogy befejezem a földi életemet, az egri székesegyházba fognak temetni. Nincs más igényem és vágyam, csak az, hogy innen menjek az örök otthonomba.

"Megzsarolni semmivel sem tudtak"
- Mostanában sokat lehet olvasni arról: a későbbi egyházvezetőket plébános korukban a titkosszolgálat beszervezte besúgónak. Önnel is próbálkoztak?
- Sokszor próbálkoztak, ám egyszer sem jártak eredménnyel.
- Miként értékeli Ungváry Krisztián történésznek az Élet és Irodalom március 3-i számában megjelent azon állítását, amely szerint az ön tartótisztje Ács Péter alezredes volt?
- Hazugság, amit nem lehet cáfolni. Egyébként nem reagálok rá.
- Hogyan tudta elkerülni a beszervezést?
- Jó idegrendszerrel, erős hittel és feddhetetlenséggel. Egész életemben nem tettem mást, mint ami a papi hivatásomból következik, ezért nem is tudtak megzsarolni semmivel.
- Ezek szerint, akiket sikerült a hatalomnak beszerveznie, azokat meg lehetett valamivel zsarolni?
- Ezt azon kevesek tudják, akik nem állták meg a próbát. Egy bizonyos: akit Isten elhív a szolgálatra, azokat meg is őrzi, kivéve, ha gazemberré válnak. A gazemberséghez nem lehet Isten segítségét kérni.
- Az ilyen bukások sokat rombolnak az egyház tekintélyén.
- Sokat, ám a híresztelés legtöbb esetben rágalom, s ez ellen, ismétlem, nem lehet védekezni.

*

Ungváry Krisztián történész lapunk megkeresésére az alábbiakat nyilatkozta:
"Seregély István beszervezéséről okirat áll rendelkezésre. Ha ez hamis, akkor a rajta szereplő belügyi tisztek az okirat-hamisítás bűncselekményét követték el. Seregélynek pontosan tudnia kell, mi az igazság. Ha komolyan veszi, amit mond, akkor feljelentést kellene tennie az érintett belügyesek ellen, hogy elnyerjék méltó büntetésüket. Mindaddig, amíg erre az eljárásra nem kerül sor, nincs semmilyen alapunk arra, hogy kétségbe vonjuk az okiratok hitelességét, mivel azok tartalmi és formai szempontból egyértelműen azt bizonyítják, hogy a rajtuk szereplő személy - ez esetben Seregély István egri érsek - hálózati funkcióval bírt. Azzal, hogy erre a vádra nem reagál, indirekt módon a tartótiszteket is védi. Ez pedig teljesen ellentétben áll azzal, amit egyházi vezetőként tőle elvárhatunk."