Vesztegzár

A hatvanas években kétszer szenvedett a falunk a száj- és körömfájástól. Az elsőt, 1965-66 telén mi még a tanyán éltük meg, komor hangulatban. Apám borjúgondozóként a téeszben, a gulyaháznál dolgozott, heteken át nem jöhetett haza. Iskolába Tetétlenre jártunk a húgommal, s szörnyű híreket hallottunk: ahol kitört a betegség, le kellett mészárolni a disznókat, birkákat, marhákat.
Nem csoda, hogy féltettük a sajátjainkat, főleg miután a tanyákon is megkezdődtek a szigorú állatorvosi vizsgálatok. Grőbéknél már megölették az újszülött kisborjút, s lezárták a juhtelepet is Sörkén.
Végül megúsztuk, de engem és a barátomat nagy veszteség ért: édesanyja lelövette a vadőrrel kedves kutyánkat, Kokszit. Nehogy behurcolja a telepről a kórt...
Sírján, a parton, a homokgödörben még ott állt a kereszt, amikor '68 nyarán újra száj- és körömfájás tört a vidékre. Akkor mi már a faluban laktunk, Kalocsáról, a mezőgazdasági technikumból tértem haza szünetre. Soha olyan ideges vakációt! Apám Tetétlenre költözésünk után fejőgulyás lett, a járvány közeledtére bezárták a telepre a többi tehenésszel együtt. Ráadásul a falusi tehéncsorda nem járhatott ki a mezőre, ott maradtunk mi is vesztegzár alatt a jószágokkal. A téesz megengedte, hogy csalamádét hordjunk nekik a közösből, de a tejet nem lehetett eladni, ki kellett önteni. Sok udvarról, így tőlünk is elvitték az anyadisznót, a hízókat, a malacokat, mert találtak valamit a körmükön. Így vészelte át a falu a közel két hónapig tartó zárlatot...
Nálunk pedig majdnem rettenetes dolog történt. Anyám lucernát kaszált a kertben a teheneknek - mert fogyott már a téeszcsalamádé -, s egy pillanatra otthagyta a kaszát a földön. Húgom, aki kifelé hajtotta a tyúkokat, megbotlott egy tökindában, s beleesett a kaszába. Ömlött a vér a lábából, a hatalmas sebből, anyám átkötözte erősen, és Nagy Laci barátunk rohant-rohant vele Pannóniáján a kalocsai kórházba. Sikerült még időben odaérni...
Sok nyár telt el azóta, és mindegyikről őrzök valamit. Arról, a '68-asról, az augusztusban észak felé tartó szovjet tankok látványán kívül a fertőtlenítőként használt H-lúg szagát. S annak a napnak a gyönyörűségét, amikor hazajött a kórházból a húgom...