Vízzel hajtaná kocsiját a gróf

A felvidéki származású feltaláló a hetvenes években kért politikai menedékjogot Németországban, mert katonának vitték volna Vietnamba. Németországban ipari robotok tervezésével kereste kenyerét. A víz nukleáris energiájának hasznosításáról szóló találmányára 1985-ben kért oltalmat, megvalósíthatóságát több német intézetben vizsgálták, újszerűségét a 27 országba szétküldött leírás útján ellenőrizték, és csak ezek után, 1992-ben következett el a találmány elismerése.
A magyarságára mindig is büszke feltaláló elhatározta, hogy az újszerű elméletét Magyarország szolgálatába állítja. Hosszú évek óta fáradozik rajta, politikusokat, minisztériumokat és miniszterelnököket is megkeresve, átütő eredmény nélkül. Öt évvel ezelőtt vette először komolyan a földművelésügyi tárca, magyar szakemberek véleményét kérve az elméletről, akik közül kezdetben mindenki támogatta, később egy atomfizikus kandidátus ellenvéleményt alkotott róla. Az ügy végül fiókba került.
Spanyol Zoltán elmondása szerint akadnának külföldi befektetők, sőt megkeresték már ajánlataikkal közismert magyar üzletemberek is, hogy bizonyos feltételekkel finanszíroznák a találmány megvalósítását. Ennek az elméletnek azonban nem magánemberek meggazdagodását kell szolgálnia, hanem  Magyarországét - ismételgeti szent meggyőződéssel.
A feltaláló öt éve jegyeztette be a Vízenergia Alapítványt, hogy jogi személy is álljon az ügy mögött, ezáltal is lehetőséget teremtve állami támogatás megszerzéséhez. Mivel eddig nem jutott vele ötről hatra, most magánemberek, vállalkozások önzetlen adakozására számít, s előadásokat tart országszerte.
- Minimum félmilliárd forintra lenne szükség egy fejlesztőlaboratórium létrehozáshoz, a szakembergárda készen áll - mondja. Szerinte a technológia három éven belül felfuttatható, és segítségével egy dolgozó egy nap alatt két autót tud majd átépíteni vízfelhasználóvá.
Akadnak szép számmal, akik blöffnek tartják az egészet. Vedres András kandidátus, a Magyar Tudományos Akadémia köztesületi tagja, a Magyar Feltalálók Egyesületének főtitkára ennél is messzebbre ment:
- Mint magánembernek az a véleményem, hogy szélhámosság az egész, ennek ellenére az állami támogatást is élvező feltalálók egyesülete vezetőjeként felajánlottam a minden tagnak kijáró segítséget a találmány marketingjében - fejtette ki, hozzátéve, hogy már csak azért is erre kellett jutnia, mert Spanyol Zoltán állami támogatásért folyamodó, kormányzati vezetőknek küldött levelei végül mindig az egyesületnél kötöttek ki.
A kandidátus szerint a feltaláló hitelességét fémjelzi, hogy grófként szerepelteti magát a szabadalmi bejegyzésen, holott a családja soha nem rendelkezett főnemesi ranggal. Úgy látja, azért vallottak kudarcot a feltalálóval való tárgyalásai, mert az nem tud, vagy nem akar olyan információkat adni, amelyek bizonyítanák, hogy találmánya gyakorlati értéket képvisel. Vedres András meggyőződése, hogy a jelenleg ismert termodinamikai körülmények között a találmány nem valósítható meg, az pedig a szabadalmi leírásából nem derül ki, hogy a feltaláló elő tud-e állítani másféle, különleges rendszert, amelyben eddig nem ismert termodinamikai törvények érvényesülnek. Szerinte egy szabadalmi oltalom elnyeréséből még nem következik a megvalósíthatóság. Álláspontja másfelől az, hogy mivel elmulasztották a szabadalmi oltalmat Németország mellett kiterjeszteni más országokra, a találmány monopólium és innováció szempontjából sem képvisel értéket, mert státusa közkincs az egész világon. Iparjogvédelmi szempontból legfeljebb egy "sóskifli" az értéke, amivel nem lehet megmenteni az országot - fogalmazott a kandidátus.
{p}
- Mindemiatt Spanyol Zoltán országjáró előadássorozata jelenleg nem más, mint egy cirkuszi mutatvány, amelynek során a mutatványos hazafias demagógiájának több kisnyugdíjas is rendszeresen bedől, és támogatja az alapítványát, ami felháborító és káros jelenség - fejtette ki Vedres András.
- A találmánynak semmi köze ahhoz, hogy én milyen jogon vagyok gróf - reagált a vádakra Spanyol Zoltán, aki cáfolta, hogy a Magyar Feltalálók Egyesülete valaha is felajánlotta neki a segítségét. Elmondása szerint a találmányra anyagi okokból nem kért oltalmat Németországon kívül más országokban. Szerinte ez nem befolyásolja az elmélet piaci értékét, hiszen az oltalom a gyártásra vonatkozik. Márpedig a magántulajdonban lévő elmélet nélkül nem lehet megkezdeni a gyártást - fejtette ki álláspontját.
- Ez a találmány egy új és nagy dolog, amit már rég ki kellett volna fejleszteni - vallja Pirkó József plazmatechnológus, a műszaki tudományok kandidátusa, aki öt évvel ezelőtt a földművelésügyi tárca felkérésére véleményezte a találmányt. Mint mondja, a mai napig nem érti, miért kérdőjelezték meg a hazainál szigorúbb Német Szabadalmi Hivatal bejegyzett oltalmának jogosságát. Most sincs kétsége afelől, hogy az ötlet korszakalkotó, de a megvalósíthatóságra vonatkozó méréseket tudomása szerint Magyarországon még nem folytattak. A kérdés szerinte nem az, hogy az elmélet kivitelezhető-e, hanem hogy hogyan kivitelezhető. Meglátása szerint az is feltételezhető, hogy az elmélet alapján már megvalósították valahol a vízzel hajtott motort, és csak a szabadalmi oltalom lejárására várnak, hogy előrukkoljanak vele.
Nánási Tibor, belső égésű motorokkal foglalkozó gépészmérnök, kandidátus szintén a találmányt hajdan véleményező szakemberek egyike volt. Ma is azt vallja, hogy az elmélet olyan rendkívüli újdonság lehetőségét kínálja, amely forradalmasíthatja az energetikát. Álláspontja szerint ötvenszázalékos esélye van annak, hogy a fizika törvényeinek látszólag ellentmondó elmélet megvalósítható, ami egy ilyen korszakalkotó ötlet esetében jó aránynak számít. Ezt csak kísérleti munkával lehetne bizonyítani, amihez tudomása szerint öt évvel ezelőtt azért nem kaphatott állami támogatást a találmány fejlesztése, mert a kormányzat sokallta a kért összeget.