Leszázalékoltak háborúja

- Február huszonkettedikén felhívtak a cégtől, hogy mindenkinek adjam ki az időarányos szabadságot - meséli Várszegi István, a Mappa Kft. volt hajósi telepvezetője. A polgármesteri irodában ülünk vele és Schőn Ferenc polgármesterrel. - Pár nap múlva hoztak egy levelet az APEH-től, hogy száznyolcvanmilliós tartozásuk van, és a cég felszámolás alá kerül. Kértek minket, hogy adjuk be a felmondásunkat, máskülönben nem kapjuk meg a februári bérünket, sőt a papírjainkat sem, amíg nem lesz vége a felszámolási eljárásnak. Csakhogy én felhívtam a Munkaügyi Központot, és ott tájékoztattak, hogy a tőlük kapott hatvanezer forintos képzési támogatást vissza kell fizetnünk, ha a munkába lépésünk után egy éven belül felmondunk. Azóta is alkalmazásban vagyunk hát, de fizetést nem kapunk, a papírjaink nélkül pedig másik munkát sem tudunk vállalni.
- Én sejtettem, hogy ebből az egészből semmi jó nem fog kisülni - mondja Schőn Ferenc polgármester, és némiképp elégedetten hátradől a székén. - Az egészet egy volt osztálytársam, egy úrhölgy indította el, aki egyfolytában a nyakamra járt, hogy ezt kéne meg azt kéne. Csakhogy itt nem lesz komoly befektető, amíg infrastruktúra nincs.
Arra már nem emlékszik a polgármester, hogy pontosan mikor is került a képbe a Mappa Kft. A mondott "úrhölgy" (akivel a polgármester nincsen épp szívélyes viszonyban) egy minisztériumi ismerősétől megtudta, hogy lehetőség van olyan cég megtelepítésére a faluban, amely legalább húsz leszázalékolt személyt alkalmazna, ha ezért az önkormányzat hajlandó némi áldozatot hozni. Kell egy épület, azt fel kellene újítani, bebútorozni, a Munkaügyi Központ képzési támogatást nyújt, az államhoz - akkor még a Népjóléti Minisztériumhoz - is lehet pályázni. Hamarosan jelentkezett a Rehabit Komplex Kft., hogy mappákat gyártana Hajóson, ha ezek a feltételek meglesznek. Bár a polgármesternek az egész elejétől fogva valamire szaglott, a falu közvéleménye, sőt a képviselő-testület is lelkesedett az ötletért, mert hiszen Hajóson az égvilágon semmilyen munkáltató nincs. Két hónap képzés után elindult a munka: a leszázalékoltak mappákat hajtogattak, mappatartókat készítettek; ha azt nem, akkor babot válogattak. Egy apró változás történt a megelőző tárgyalásokhoz képest: nem a Rehabit Komplex Kft. alkalmazta őket, hanem a Mappa Kft. Várszegi István szerint a kettő valójában ugyanaz; legalábbis a velük kapcsolatot tartó személyek nem változtak.
{p}
Nem kell munkahely?
- A munkaeszközöket a dolgozók vásárolták meg. Szikék, hengerek, ragasztótartók, minden - meséli a volt telepvezető. - Két hónapban egyszer vezetői ülésre kellett mennem Kistelekre, kétszázötven kilométer oda-vissza, és az utazási költségeket nem fizették. Még a csőd előtt egy-két hónappal is szóltak, hogy keressek új munkásokat.
- A telephelyet az önkormányzat ingyen adta bérbe - teszi hozzá Schőn Ferenc -; de nem is ez volt a legnagyobb bajom. Hanem amikor itt bezártak, észrevettem, hogy előzőleg a közműveket sem íratták át a maguk nevére, nyakunkon maradt a rezsijük.  Százezer forintos számlát hagytak itt, és mivel az épület az önkormányzaté, muszáj kifizetnem. Ők nem akarják: se idejük, se tejük, miért szoptassanak?
Fehér Etelkát, aki Hajósra szervezte a Mappa Kft.-t, éppen főzés közben találom. Ő és harminckét éves fia is csökkent munkaképességű, ezért szerette volna valahogy elérni, hogy legyen munkájuk. A Mappa Kft. nyolc hónapos hajósi tartózkodása alatt ő lett az adminisztrátor. Most ismét munkanélküli.
- Befuccsolt a dolog, megint a polgármester van nyeregben - nyilatkozik lemondóan a középkorú asszony, miközben a gázon fő a paprikás krumpli. - Először azt mondta: Hajóson nem kell munkahely, úgyis mindenki Németországba jár dolgozni. Azt válaszoltam neki: jó lenne, ha csinálnál a fejedben egy paradigmaváltást. Milyen polgármester az ilyen? Nagyon el vagyok keseredve. Rengeteg költségem volt, levelezés, telefon, miegymás: mindezt a semmiért. Még a februári fizetésünket sem kaptuk meg. Milyen ország az, ahol ezt meg lehet velünk csinálni?

Szerencselovagok
A Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztériumban Somodi Istvánnénál kötök ki, szigorú ellenőrzés után. A foglalkoztatási főosztály vezetője jól ismeri a problémát.
- Duplájára emelkedett 2004-re a minimálbér - magyarázza -, és a csökkent munkaképességűek alkalmazására adott állami dotáció a minimálbérhez van kötve. Ezért az egyébként tisztességesen dolgozó cégek mellett megjelent néhány szerencselovag, akik pusztán az állami dotáció lehívása céljából akartak felvenni minél több csökkent munkaképességűt.
A problémát a tárcánál is észlelték, és hozzáláttak egy olyan rendszer kidolgozásához, amely lehetővé tenné e cégek ellenőrzését, addig pedig a megelőző években kifizetett támogatáshoz kötötték a kifizetendő dotációt. Ez csökkentette azon vállalatok bevételét, amelyeknél nem folyt valós, akár részben is üzleti alapon álló termelés. Pedig az igazi változás 2007 júliusától következik be: akkor lép életbe az akkreditációs rendszer, amellyel ellenőrizhető, hogy az akár a fizetés 360 százalékára is rúgó támogatást valóban a csökkent munkaképességű munkavállalókra fordítják-e. A jelen dotációs rendszer ugyanis csak annyiban ellenőrizhető, hogy tényleg van-e munkaszerződés, illetve a csökkent munkaképességűek valóban a munkahelyen tartózkodnak-e. Ezt az APEH követi figyelemmel, és a közelmúltban büntetéseket is kiszabott - feltételezhetően a Mappa Kft.-re is (bár ez adótitok). Ez lehetett az a tartozás, amely miatt a cég fizetésképtelenné vált. Vezetői ugyan arra hivatkoznak, hogy megvonták tőlük az állami támogatást, ami szintén lehet igaz: elvégre az APEH nem folyósíthat támogatást olyan vállalatnak, amely nem tartja be a feltételeket. Mindenesetre a februári, sőt valószínűleg a felszámolási eljárás végéig az állásidőre járó bért is megkapják a munkavállalók, mégpedig a bérgarancia-alapból. Ezt Göncz Kinga esélyegyenlőségi miniszter is megerősítette egy tüntetésen, melyet a fogyatékkal élők szakszervezete tartott. A frissiben alakult szakszervezet elnöke a Rehabit Komplex kereskedelmi igazgatója.
{p}
Sok a rezsi
Az ügyből tehát tüntetés lett. A Fészek Fogyatékosággal Élők Szakszervezete szervezte március huszadikára, célja az volt, hogy a februári elbocsátásokból okuljon a minisztérium, és gondolja át a szabályváltoztatásokat. Vagyis a januárban alakult szakszervezet a szabályváltozásokat tette felelőssé az ezer fő feletti elbocsátásokért. A szakszervezet elnökét, Szabó Györgyöt kerestem fel.
- Az Európai Unió átlagához képest nálunk sokkal kevesebb csökkent munkaképességű munkavállaló dolgozik, és a számuk egyre kisebb - mondja az elnök, akit csak nagy szerencsével sikerült elcsípnem. - A jogszabályváltozások tovább rontottak a helyzeten. A létszámstop lehetetlenné tette, hogy javuljon a csökkent munkaképességűek foglalkoztatottságának aránya. Az akkreditálási folyamat nincs kellőképpen kidolgozva, egyre kevesebben és kevesebben állnak majd alkalmazásban. Pedig fontos lenne számukra a munka az emberi önbecsülés visszaszerzéséhez. Egészségüket adták a társadalomért, mégis ők annak legkiszolgáltatottabb rétege.
Mivel úgy tudom, hogy a Mappa Kft. és a Rehabit Komplex nagyjából ugyanaz a cég, érdeklődöm a Hajóson történtekről is, azonban Szabó György azt mondja, hogy ő a munkavállalókat képviseli, nem a munkáltatókat. Helyette behívja a Rehabit Komplex egyik tulajdonosát, Kovacsev Mladent.
- A Mappáról sokat én sem tudok mondani - kezdi a vállalkozó -, mivel abban csak egy apró tulajdonrészem van. A taggyűlésről tudom, hogy a decemberi, januári, februári dotációt sem kapták meg, adminisztrációs hibára való hivatkozással. Minden cégünk kiemelt APEH-ellenőrzés alatt áll, mert a kormányzat ránk akarja húzni, hogy csalók-lopók vagyunk. Pedig ez nem nagy üzlet. A bér nyolcvan százalékát állja az állam a dotációból. Rengeteg pénzbe kerül az anyagok szállítása, a logisztika, a képzések. Az irányítás. A rezsiköltség. Speciális előírásoknak kell megfelelniük a munkahelyeknek: akadálymentesítés, fogyatékosoknak való vécé, mind-mind pénzbe kerül. Az állam mintha sajnálná a pénzt a csökkent munkaképességűekre. Ha ez ilyen jó üzlet, miért nem csinálja az állam?