Százezrekért elnyert nyomor

A cívisváros forgalmas bevásárlóközpontjaitól, főútjaitól kőhajításnyira, vastagon dagadó sárban araszolunk az egykori téglagyár roskatag lakótelepe felé. Balogh Gyula, a Dombos Márton-kerti lakóközösség ötven év körüli szóvivője hamar beavat a telep sajátos helytörténetébe, mely tavaly nyár végén érkezett sorsfordulójához. A házszerű viskók ugyanis, a debreceni közgyűlés határozata alapján, mind bontásra, a telkek értékesítésre várnak. A többségükben önkényes lakásfoglalóknak régen ki kellett volna költözniük az omladozó vityillókból. Hogy hová, azt még senki nem tudja.
- Szeptember elején lehettünk vagy hetvenen-nyolcvanan is itt a Domokos-kertben, csakhogy néhány nagycsaládos inkább önként távozott, mert a hatóság emberei azzal fenyegetőztek, hogy ha nem tűnnek el, rájuk borítják a tetőt, a gyerekeiket meg állami gondozásba veszik - sorolja a szóvivő. - Voltak, akik megijedtek, és hamarjában szedték a sátorfájukat...
- Ezekre a kiszolgáltatott, sanyarú sorsú nagycsaládosokra vetették ki a hálójukat azok a felhajtók, akik, mint a piaci legyek, úgy dongták körül az összes környékbeli romatelepet - veszi át a szót kísérőm, Aba-Horváth István, a debreceni kisebbségi önkormányzat elnöke. - "Segítségnyújtásukért" cserébe csupán azt kérték a tudatlan, sarokba szorított romáktól, hogy ügyvéd előtt, tanúk jelenlétében mondjanak le a gyermekeik után járó többmilliós szociálpolitikai támogatásról, illetve hatalmazzák meg a szervezőket ügyük intézésével.
- Mit kaptak cserébe a tisztességtelen üzletért? - kérdezem.
- A zsebszerződés megkötésekor, a ténylegesen járó több millió forint helyett négy-ötszázezret kaptak, és emberi lakhatásra alkalmatlan pajtát vagy szerszámosbódét a Debrecenhez közeli Bodaszőlőn és a Lorántffy-kertben.
- Nyár végével megjelent pár kiöltözött, felékszerezett férfi itt, a telepen, akik azt mondták, hogy az egyik püspökladányi ügyvédi irodától jöttek hivatalos ügyben, bízzunk meg nyugodtan bennük. Sorra tették a jobbnál jobb ajánlatokat a többgyerekes cigány családoknak. Akit csak lehetett, mindenkit befűztek, hogy milyen tuti jó üzlet a "szocpolt" eladni - magyarázza egy napszámba igyekvő férfi, aki a nevét nem árulja el, mert nem szeretné, ha - az ő szavaival - a maffiózók elvágnák a torkát csak azért, mert jártatta a száját...
- Merre vannak azok a házak, amelyekből tavaly nyáron költöztek ki a rászedett családok? - tudakolom.
- Éppen itt, ahol állunk - mutat Balogh Gyula a tető nélküli építményre. - Ezekből a viskókból, a kilakoltatások elől, a jobb élet reményében menekültek el a nagycsaládosok Bodaszőlőre. Sajnos, rossz üzletet kötöttek. Mi meg hiába írunk segélykérő leveleket az esélyegyenlőségi miniszter asszonynak, az államtitkárnak sorsunk jobbra fordításáért, azért, hogy munkához, otthonhoz juthassunk, tavaly nyár óta nem kaptunk választ - tudom meg a szóvivőtől.
{p}
Utunk a sokat emlegetett Debrecen környéki Bodaszőlőn folytatódik, nem messze Hajdúböszörménytől. Aba-Horváth István már a lepusztult "szocpolos" pajták között bóklászva folytatja mondandóját.
- A cigányok is ludasak, hogy belementek a törvénytelen üzletbe, ráadásul ezzel végleg el is veszítették a szociálpolitikai támogatásukat. Méghozzá úgy, hogy azt a házat, amelyik a nevük "alatt" épült, soha nem is látták, azzal a csalók nyerészkednek - magyarázza. A hétvégi házakhoz vezető bekötőút mellett Dombi Imre mezőőr, részönkormányzati elnök is csatlakozik hozzánk.
- Ezek a milliomos gazemberek, a nyomor vámszedői - vág a közepébe -, akik kihasználva a szegényemberek nehéz helyzetét, soha életükben nem dolgoztak. Magukat a "szocpolos" családokat is a végsőkig kizsigerelik. Úgy tudjuk, a dúsgazdag, jó kapcsolatokkal rendelkező romák vagy félromák mögött komoly apparátus áll szerte a megyében és az országban a kisemberek kisemmizéséhez.
- Ez azt jelenti, hogy a szociálpolitikai támogatások megvásárlásában hivatalos személyek is közreműködnek?
- Azt bizony! - vágja rá már Aba-Horváth István, majd bizalmas információira hivatkozva azt mondja, tudomásuk van arról, hogy a szervezők mellett püspökladányi ügyvédek, banki alkalmazottak, ingatlanbecslők és más hivatalnokok is láncszemei a törvénytelen üzérkedésnek.
- Tett már valaki feljelentést? - kérdezem.
- Dehogy tett! Ki lenne a saját maga ellensége? - kérdez vissza az elnök. - Mindenki meg van félemlítve, a másik "oldal" pedig a busás haszonszerzésben érdekelt, és a kéz kezet mos elvet követve senki nem adja fel a másikat...
- Miért nem építkeztek korábban ezek a családok, miért nem használták fel ők maguk az állami támogatást?
- Mert sem önerővel, sem ingatlannal nem rendelkeztek, és szóba sem álltak volna velük egyetlen pénzintézetnél sem. Így viszont, az összekötők segítségével, a csúszópénzeknek köszönhetően azonnal megnyíltak a kapuk az ügyvédi irodákban és a bankokban - feleli Aba-Horváth István, aki elmondja azt is, mivel a cigány családok önszántukból kötöttek egyezséget, nemhogy védeni nem lehet az érdeküket, de még ők maguk is büntethetőek a csalókkal együtt...
Vezendi Jánosné, a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság sajtószóvivője érdeklődésünkre sajnálattal közölte, hogy sem a püspökladányi, sem a hajdúböszörményi kollégái nem adhatnak tájékoztatást a szociálpolitikai támogatással üzérkedők ügyében. Annyit azért megtudtunk, hogy feljelentést ugyan még senki nem tett, de a "szocpolos" bűncselekményekben részt vevők felkutatása folyamatban van.