Fogyókúra

Ma minden politikai erő olcsóbb és egyszerűbb államot akar, csak arra nem volt eddig ötletük, hogyan is kellene ezt elmagyarázni a dányi faluszél utcasorának. Milliárdos megtakarítás, sok ezer "elbocsátható" köztisztviselő, kevesebb minisztérium - ezek a kifejezések röpködnek a levegőben. Ezek az adatok az úgynevezett egyszerű emberek számára megfoghatatlanok. A bejelentett "Audi-stop" (vagyis, hogy a luxuskocsik beszerzését alaposan megfékezi a régi-új kormány) érthető. De hogy a vadászati-halászati főosztályon mennyien is dolgozzanak holnaptól, az a mindennapoktól messzi távolban lebegő, nehezen eldönthető kérdés.
Pedig értelme ennek is van - hogy a miniszterelnököt idézzük -, mégpedig nagyon is, sőt.
Magam csaknem három éven át voltam többé-kevésbé felelős beosztásban egy minisztériumban, és nyugodtan állíthatom, a tisztviselőkre pontosan az a szabály érvényes, ami a reklámköltségekre: az állomány egyik fele fölösleges, csak azt nem tudjuk, melyik. A nemzetközi hírű, államszervezéssel foglalkozó tudósember - tegyük hozzá: fehér asztal mellett megejtett - megállapítása szerint ma minden minisztériumban, nagyobb önkormányzatban van tíz-tizenöt ember, akit ha kivesznek a sorból, összedől a munkarend. Merthogy a többi csak vótumot (aktamegjelölést), jobb esetben rövid emlékeztetőt képes megfogalmazni, igazi ötlete nincs. De jó helyen van éppen. Van beosztása és íróasztala. Ugyanakkor - folytatta - a vidéki kisönkormányzatok ügyintézői sokszor a szó szoros értelmében valósággal megszakadnak a tennivalókban, mert a helyi költségvetés elkészítése vagy a szociális papírok kiállítása "megmásfélszerezi" a munkájukat. Tehát amikor államról beszélünk, egyszerre kell szólnunk a miniszteriális naplopóról és a kisfalusi ügyintézőről (utóbbiak között is vannak persze laza figurák). Nem lesz könnyű ez a fogyókúra!
Az anarchisták szerint államra nincs szükség, mert a társadalmi kisközösségek saját rendjük szerint anélkül is megszervezhetik életüket, s ezek szövetségéből felépülhet az egészséges, mindenféle elnyomástól mentes társadalom. A rendpárti felfogás viszont kimondottan a hatalom szolgálatába állított államra bízná az ország mindennapjait; sérüljön bár az egyén szabadsága, de az egységes rendszer biztonsága kárpótolja majd őt. Az igazság természetesen valahol középtájon tanyázik. Igaza van annak, aki felszámolandó párhuzamos intézkedésrendszerekről, túlduzzasztott hivatalokról beszél. Már csak azért is, mert fülünknek hízelegnek e szavak, hiszen mi úgy általában nem szeretjük a hivatalt, az államot. Adót szed tőlünk, de minden szolgáltatásával akadhat kötözködni valónk; sok az embere (nagyjából félmillió), ám akit keresünk, rendre elérhetetlen. A mi mai államunk berendezkedése tíz éve gyakorlatilag változatlan. A hivatalok egy része meddő papírgyár, ahol saját túlélésükre játszó tisztviselők intéznek soha véget nem érő ügyeket. Durva megállapítás? Igen, az. De nem tőlem származik. Az államstruktúra átalakításának programját kidolgozó Sárközi Tamás professzor által jegyzett tanulmány végkövetkeztetése ez. Miközben a világ gyakorlatilag elektronikus ügyintézésre, számítógépes levelezésre állt be, nálunk bírósági végzésre, ajánlott levelek tömkelegére van szükség ahhoz, hogy valaki elhiggye, tényleg feladtunk valamikor egy adóbevallást. A vonal végén meg ügyintézők tömege deríti ki, hogy valóban így van-e. Van tehát hol karcsúsodni. Ha a kormányfő valóban komolyan gondolja, hogy ehhez az egészhez hozzányúl, nem lesz könnyű dolga.
De tegyünk valamit hozzá ehhez: a miniszter szó eredeti jelentése szolga, szolgáló, egy feladat elvégzésével, egy szakterület felügyeletével megbízott személy, illetve a szakterület felügyeletével megbízott tisztviselő. Ezt biztosan értik a dányi utcavégiek is. Jöhet a meló.