Megy a megye, fogy a tárca

Megkíséreljük a szinte lehetetlent: "alulnézetből", vagyis - mondjuk - egy kistelepülés lakosa szempontjából összefoglaljuk azokat az elképzeléseket, amelyekről Gyurcsány Ferenc kijelölt szocialista kormányfő a koalíciós társsal, a Szabad Demokraták Szövetségével egyeztet. A vita lapunk megjelenésekor ér véget.

Hazai életBalázs Gusztáv2006. 05. 26. péntek2006. 05. 26.
Megy a megye, fogy a tárca

29-én Gyurcsány Ferenc kijelölt kormányfő (jelenleg az ügyvezető, vagyis hosszú távú döntéseket nem hozó, napi dolgokat intéző kabinet első embere) a parlament elé terjeszti a kormányprogramot. Az várhatóan reformok sorát tartalmazza majd. Nézzük hát a főbb területeket.

Minisztériumok, parlament
Jelenleg 14 minisztérium és három tárca nélküli (vagyis egy-egy különleges feladattal megbízott) miniszter áll a közigazgatási ranglétra csúcsán. Ez mind egy-egy külön hivatal, szervezettel, titkársággal, sofőrökkel. A jövőben mindösszesen tizenkettő lesz belőlük. Várhatóan "csúcsminisztériumként" működik majd a gazdasági, a kulturális-oktatási, valamint az igazgatási-rendészeti (vagyis a belügyi) tárca. Nekünk ebből az fontos, hogy egyszerűsödik a rendszer, bajainkat kevesebb hivatal olcsóbban és - legalábbis a tervek szerint - gyorsabban, gördülékenyebben intézheti el. Készül javaslat a kisebb létszámú Országgyűlés jövőbeni kialakítására is, eszerint a jelenlegi 386 képviselő helyett nagyjából kettőszáz ülne a parlamentben, csökkenne a pártlisták beszámítási aránya, növekedne az egyéni körzetek, a térségi képviselet szerepe. Ehhez persze a kormánypártok és az ellenzék egyetértésére van szükség.

Közigazgatás, régiók
A hírek szerint megszűnik a megyerendszer, helyét hét országos régió és a főváros önálló szervezete veszi át. A régió - ezt a szót érdemes megtanulnunk - több jelenlegi megyét összefogó térségi szervezet, létrehozása azért fontos, mert ezzel illeszkedünk az európai uniós közigazgatásba. Sok számottevő fejlesztési támogatás csak akkor érhető el, ha azt a kialakított és hivatalosan elfogadott régió pályázza meg. (Maga a rendszer egyébként nagyon hasonlít a német tartományi felépítésre, ahol például a München központú Bajorországnak külön "miniszterelnöke" van. Ő természetesen az erős jogokkal rendelkező német kancellár "beosztottja", de belső ügyekben mégis ő az első számú irányító.)



Az úgynevezett kisrégiók kialakítását is be kell fejeznünk 2010 végéig. Ez a nagy rendszeren belül kisebb "foltokra" osztja majd a közigazgatási térképet. A kisrégió szerepe számunkra azért különösen fontos, mert csaknem hétszáz falu azért nem vehet jelenleg igénybe különböző támogatásokat (a fejlesztőpedagógus alkalmazásától a komplett vízvédelmi beruházásig), mert nem tagja ilyen, pályázat benyújtására alkalmas szervezetnek.

Oktatás
Ha az előzetes tervek valóra válnak, nincs mese: a kistelepüléseken gyökeresen megváltozhat az iskolák helyzete. Azokban a falvakban, ahol a tanulók száma nem ér el egy meghatározott értéket, a felső tagozatot más helységével vonják össze (ez esetben fenntartási költségeikhez támogatást kapnak az érintett önkormányzatok), helyben csak az alsósok tanulnak majd. A szakmai érvelés szerint így a "központi" iskolában magasabb színvonalú oktatásban részesülhetnek a diákok, bejárásukat pedig - ahogy a világ több országában, például az USA-ban - iskolabuszos rendszerrel oldanák meg. (Mellesleg nálunk is van példa erre.) Az egyszerűsítéssel egy időben a pedagógusok kötelező heti óraszámát a jelenlegi húszról 24-re növelnék, ennek következtében tízezer fős létszámleépítés esedékes az alapszintű közoktatásban. A középiskolai rendszer változatlan maradhat, az egyetemek viszont ismét számolgatásra kényszerülnek. Egyrészt Gyurcsány Ferenc egyértelművé tette: több pénz nem lesz, tessék a kutatás-fejlesztési piacon kissé ügyesebben keresgélni, másrészt a hallgatóknak is fizetniük kell majd a diplomáért. A jelenlegi változat szerint utólag, mégpedig úgynevezett "értékbesorolás" alapján, vagyis egy adott pontrendszer szerint kiszámolják, mennyit is ér - legalábbis fő arányokban - egy diploma (egyébként bátran megjegyezhetjük, hivatalos állami tandíj nélkül is minden család igencsak kemény terheket vállal már ma, ha gyermekeit taníttatja).

Egészségügy
Ekörül hatalmas a vita. Irdatlan mennyiségű pénz a tét. A fő kérdés a két koalíciós párt egyezkedésében, hogy az állampolgár egy megreformált, félig-meddig állami társadalombiztosítási rendszerben kaphasson egészségügyi ellátást, vagy pedig több biztosító versenyezhessen ezen a különleges területen. A cél mindkét esetben az, hogy olcsóbb és átláthatóbb legyen a szolgáltatás, magyarán: pontosabban tudhassuk, befizetett pénzünkért mit is kaphatunk, ha bemegyünk a rendelőbe. Egy biztos, a kistelepüléseken működő háziorvosi rendszert lényegében nem érinti a reform (e területen lezajlott már korábban), a kórházak életében viszont várhatóan alapos változásokat hozhat. Arról azonban továbbra sincs szó, hogy - legalábbis hivatalosan - az általában elvégzendő, netán életmentő (tehát például nem szépségplasztikai) műtétekért fizetnünk kéne.

Vidékpolitika, mezőgazdaság
Az uniós rendszer működésbe lépésével gyakorlatilag kijelölték a gazdák számára a pályát, konkrét, egyértelmű szabályok szerint juthat pénzéhez a termelő. Ugyanakkor az új kormányzati elképzelés szerint az uniós területfejlesztés az eddiginél összefogottabb rendszerben működne, vagyis a miniszterelnök egyik különmegbízottja felügyelné az összes fejlesztési forrást. A földművelésügyi tárca és az ahhoz kapcsolódó intézmények, például az állat- vagy növény-egészségügyi szolgálat igazából változatlanul működne tovább, ellenben a földhivataloknak az igazságügyi tárcához kerülése ismét felmerült.

Ezek is érdekelhetnek