Olcsóbb állam kell

- Ez most, az éppen alakuló kormány esetében is így lesz?
- Talán nem. Az első két kormánynak nem ez volt a feladata. Az Antall-kormánynak le kellett raknia a többpártrendszerű demokrácia alapjait, befejezte azoknak a jogállami közjogi kereteknek a megteremtését, amelyek felé 1989-ben a Németh-kormány irányt vett. A Horn-kormány idején a gazdasági feltételeket teremtették meg a piacgazdaság működéséhez. Először az 1998-ban, majd a 2002-ben kezdődő kormányzati periódusban lehetett volna az állam működésén is jelentősen javítani, vagyis a gazdasági-szervezeti változásokhoz illeszteni az állam modernizálását. Ám nálunk a túlhajtott politikai harc nyolc éve gátolja a kormányzati reformot.
- Mi ennek az oka? A pártprogramokban a Fidesz és az MSZP szinte ugyanazokat vagy nagyon hasonló elképzeléseket ír le.
- Így van, de azok az úgynevezett "győzelmi tervek". Mire ellenzékbe kerülnek, leginkább politikai alapon mondanak nemet az aktuális kormány terveire. A politikai hisztéria sem kedvez a reformnak. Tizenhat éve nem nyúltunk az egészségügyhöz, a közigazgatás rendszeréhez, a társadalombiztosításhoz, a nagy állami elosztórendszerek zöméhez.
- Ez most ön szerint másképpen lesz?
- Nem tudom, csak remélem. A kormányfő láthatóan elszánt, és emellett van nemzetközi és belső gazdasági nyomás is.
- Elterjedt nézet, hogy az állam megreformálása tömeges elbocsátásokkal egyenlő a közszférában.
- Csacsiság. Kétszázezres elbocsátásokkal riogatják a népet, ehhez képest, amikor például a finnek hasonló modernizációba fogtak, alig egyszázalékos leépítéssel megoldották. A szerkezeten kell változtatni. Több orvost a mentőkhöz, kevesebbet a minisztériumba. Tehát lesz állás, csak esetleg máshol. És ne felejtse el, hogy 2008-tól az Európai Uniótól érkező óriási támogatások olyan kedvező fejlődési pályára állíthatják az országot, mely felszívja azokat, akik esetleg kiesnek az állami állásokból. Sofőr, titkárnő, bérszámfejtő, számítástechnikus nem csak az államapparátusban kell, a versenyszférában is, ahonnan egyébként a többségük jött. Meggyőződésem, hogy a jelenlegi köztisztviselői réteg száma inkább növelendő, bár persze ennyi vezetői állásra, mint amennyi most van, nincs szükség. Tervszerűen, a szakszervezetekkel együttműködve kell eljárnia a kormánynak.
- Mekkora csökkentést javasolt az új kormánynak?
- Javaslatom szerint az első lépésben húszszázalékos, a kormányzati ciklus végére harmincöt százalékos szervezetcsökkentést. Most mintegy tizenkét minisztériumot, a ciklus végére tízet képzelek el, s az országos hatáskörű szervezetek számát most harmincra, a ciklus végére pedig körülbelül húszra csökkenteném.
- Amikor egy elméleti szakember kidolgoz egy programot, bizonyára szívesen megpróbálná maga megvalósítani. Ön is kész lenne rá?
- Ez mindenkinek eszébe jut. De egyet tudni kell, s én ezt tudom. Amíg az ember független szakértő, azt mond, amit akar. Nincs főnöke, megengedheti magának a feltétlen szakmaiság kényelmét. Amint valaki átmegy a túloldalra, márpedig aki az államigazgatás reformját megvalósítja, az a politikába ártja magát, ott nem feltétlenül szakmai, hanem gyakran számomra irracionális politikai szempontok alapján ítélik meg. Ehhez nem érzek sok kedvet.
- Pedig dolgozott az államigazgatásban, a ranglétra aljától egészen miniszterhelyettesi rangig vitte.
- A közigazgatás is szakma. Egy miniszterhelyettes vagy egy kormánybiztos szakmai munkát végez és nem politikait.
- Soha senkinek nem jutott még eszébe, hogy magas állami tisztséget ajánljon önnek?
- Nem. Én szakértőnek vagyok elkönyvelve, és ez meg is felel a valóságnak. Nincs politikai érzékem. Valószínűleg nekem azt kell tennem, amit most: tudományos munkát végzek, szakkönyveket írok, tanítok, stratégiákat, rendszereket dolgozok ki, sőt, azokat egészen a törvényjavaslatok megalkotásáig meg is valósítom. Mindenből egy kicsit. Dolgozni szeretek, valószínűleg tudok is, ezért dolgoztatnak velem. Zongoracipelőre is szükség van, nemcsak főnökökre.
- Ha most megvalósulnak az javaslatai, abból mi mikor és mit fogunk érezni?
- Pár hónap alatt kiderül, elindulnak-e a reformok. Ha sikeresek lesznek, kevesebb lesz a hivatal. Óriási előrelépés lesz az elektronikus közigazgatás, mindent egy helyen, azonnal és egységesen el lehet intézni. A központi hivatalok csökkenésével az önkormányzatoknak hatásköröket kell átadni, s az önkormányzati reform egyidejű elindításával átláthatóbb, egyszerűbb lesz a rendszer a lakosság számára is.
- Kivéve, ha bevezetik az új közigazgatási egységeket a régiek meghagyásával. Vagyis megmarad a járás, de lesz kistérség is; marad a megye és hozzájön a régió.
- Nagy hiba lenne centralizált önkormányzati reformot csinálni, az alaptendenciának a decentralizációnak kellene lennie.
- Kinek higgyünk: a szemünknek vagy önnek? Professzor úr ugyanis gyakran mondja, hogy nem is olyan rossz nálunk a helyzet, mint amennyit panaszkodunk.
- Ezt tartom. Magyarországon háromféle átalakulást kellett elvégeznünk egyszerre: a demokratikus jogállam, a többpártrendszer kiépítése volt az első. Utána jött a polgári, piaci versenygazdaság megteremtése. E két rendszer egyes elemei egymást ütik, ezért nehéz párhuzamosan végrehajtani őket. De ezen túljutottunk, és most jön harmadikként az állam modernizációja. Úgy gondolom, hogy a karaván minden gond ellenére halad.