Partot ért a világutazó orvos

Rossz korban élt szegény doktor, mivel számára sokszor nem az elemekkel való küzdelem volt az igazi erőpróba, hanem az, hogy átjusson az áthatolhatatlannak hitt országhatárokon (Egy Kolumbusz vagy Magellán vállalkozó kedve kellett akkoriban ilyesmihez.)
A gyöngyösi, orvoscsaládból származó Herédi Dezsővel szemben csak egyetlen kikötése volt a szülőknek: végezze el az orvosi egyetemet, és legyen zsebében a diploma. Az életében az hozta a fordulópontot, amikor az egri kórházban gyakornokként kivette a manduláját egy tengerésznek. Az pedig érdekesebbnél érdekesebb történeteket mesélt az óceánokról, melyek csodálatával életreszólóan "beoltotta" a kalandvágyó ifjú orvost, és ő 1964-ben beállított a Maharthoz, közölve, hogy matróz akar lenni. Fölvették hajósinasnak az ezerkettőszáz tonnás Dunaújváros hajóra, mely Csepelről indult, és a görög szigetek között tett kereskedelmi utakat. A fiatal doktor a szamárlétra legaljáról indult, hajósinasként a legénységnek kihordta az ennivalót, aztán szabad idejében verte a rozsdát a hajóról, mivel a kapitánynak az volt a rögeszméje, hogy ez a tevékenység kiveri a fejből is a bűnös gondolatokat...
Egyszer aztán lerajzoltak egymás mellé három fogaskereket, és feltették a kérdést: ha a bal oldali kerék erre fordul, merre forog a jobb oldali? A kérdésre Herédi adta meg leghamarabb a választ, így előléptették: fedélzeti matróz lett belőle, és ez bizony szép karrier. Még később kormányos matróz lett, ami rang a szakmában, közvetlenül a tisztek után következik. Természetesen a hajón is volt besúgó, de tudták, hogy ki az, így azt is tudták, mit lehet előtte mondani. Az "ilyennel" aztán ki is lehetett tolni: egy ízben jöttek haza, s tudták, hogy a "tégla" mázsaszámra vásárolt zöld, pörköletlen kávét, és berakta a szellőző berendezésbe. Amikor megérkeztek a vámosok, az egyik öreg tengeri medve bekapcsolta a szellőző berendezést, amitől aztán pillanatokon belül térdig zöld kávéban állt az egész állomány.
Egy másik alkalommal tífusz ütött ki a hajón, Törökországban nem kockáztatták a karantént, inkább egy szovjet kikötőbe igyekeztek. Előtte azonban a beteg szakáccsal el kellett játszatni a makkegészséges embert a török egészségügyi hatóság előtt. Sikerült, továbbmehettek. Reniben aztán várta őket a gyógyszer, sőt a hastífuszos szakácsot a kórházba lehetett vinni. De ha már ki kellett szállni, összekötötték a kellemest a hasznossal: több száz golyóstollat vitt eladásra a doktor a partra speciális ruhájában, úgy festett tőle, akár egy páncélos vitéz. Megmotozni nem merték a szovjet parti szervek a betegség miatt, sőt, tisztes távolságba húzódott el tőle a hatóság. Az akcióval keresett rubelt Bejrútban dollárra váltották - és elkaszinózták az utolsó centig. Herédi Dezsőt 1965-ben válaszút elé állították: vagy az orvosi hivatás, vagy a tenger! A gyógyítást választotta, s ezzel életének ez a fejezete véget ért.
{p}
Tardon kezdte a körzeti orvoslást, ám gondolatban az Óperenciás-tengeren járt. Elhatározta, hogy körbevitorlázza a Földet. Ehhez persze pénz kellett. Egy könyvben látta az amerikai módit, a ketreces baromfitartást, megpróbálkozott vele. Hetente teherautószámra vitték tőle a tojásokat, ám ezzel a vállalkozói szellemmel nem élhetett sokáig: "Herédi elvtárs, maga kizsákmányolja a tyúkokat" - vetették a szemére; és a tojásgyár bezárt. De azért csak összejött a pénz egy vitorlás hajóra.
Budapestről, a Matróz csárda elől indult a nagy kaland. Mohácsig nem volt semmi baj, ám ott már kellett volna az útlevél, az pedig nem volt. Azt mondta a révkapitány: "Dezső, nekem kellene téged átengednem, de szabadságra megyek, jön majd a helyettesem, rengeteg cseresznyepálinka legyen, minden papír kiterítve, sok pecséttel!" Így lett. Jugoszláviában elkapta egy falusi rendőr, bevitte az őrsre és nagy duzzogva írt egy olyan engedélyt húsz dinárért, amely a továbbiakban minden próbát kiállt.
Volt román határ, bolgár határ - a legutóbbit egy Vjacseszlav Nyikolajevics nevű orosz kapitány nagy tolóhajójához kötve lépte át; és már ott is volt a Fekete-tengeren. A vitorláson egy öt lóerős motor volt, valójában az elektromosságot szolgáltatta; végül ez lett a hajó veszte. Októberre, a passzátszelek szezonjáig el kellett volna érni a Kanári-szigetekig. Szélcsendes idő volt, így a kismotorral pöfögött a hajós, s az - konstrukciós hiba következtében - szétkalapálta a jármű fenekét. Ömlött be a víz, olyannyira, hogy végül a hajó elsüllyedt. Előkerült a szovjet gyártmányú gumicsónak, amelynek az oldalán ez állt: "Sós vízben nem használható." Következett utolsó szalmaszálként a Pálma gumimatrac - csakhogy az meg minden eresztékében szelelt. Erre kerültek fel a legfontosabb holmik, és a világjáró tengerész úszva, a buborékoló matracot maga előtt tolva indult a part felé. Közel egynapos tempózás után egy turistahajó vette észre. Az utasok azt hitték, valami helyi attrakció, cukorkákat dobáltak emberünknek a fedélzetről, aki csak nehezen tudta megértetni, hogy egyszerűen életveszélyben van! A hazatérés a burgaszi repülőtérről némi szerencsével sikerült: egy jókedvű magyar delegáció tagjai közé keveredve Herédi doktor charterjárattal Ferihegyig repült. Innen 170 svéd koronáért hazavitette magát taxival Gyöngyösre, az édesanyjához... Később a hajót partra sodorta a víz, halottnak hitt tulajdonosát Magyarországon találták meg - élt és virult. Épp csak arról kellett elszámolnia, mit keresett útlevél nélkül a tengeren.
Nem volt kalandmentes Herédi Dezső élete a szárazföldön sem. Tiszaderzsen lett körzeti orvos, és itt az első demokratikus választás során polgármesterré voksolták. Alig másfél év múlva az önkormányzatot feloszlatta a parlament, a polgármestert leváltották, a községben orvosként sem praktizálhatott tovább. Tardra került, ott és Cserépváralján, a tündéri, bükkaljai faluban gyógyította a betegeket. Úgy tűnt, révbe ért. Időnként átment Tiszaderzsre, ahol hétvégi háza van, meg ott laknak azok a betegei, akik szemében ő a gyógyító ember. A legutóbbi polgármester-választáson azok az emberek, akik egykor táblákkal tüntettek ellene, ismét táblát ragadtak, és demonstrálni kezdtek - mellette. Meg is választották, ahogy kell; a falu kezd pendülni, uniós támogatással hamarosan biomassza szolgáltatja az energiát, Herédi doktor pedig ünnepelt ember. Alig várja a nyarat, hogy az Adrián vitorlázhasson. Mert Kolumbusz és Magellán szelleme duzzasztja vágyai vitorláit.