Restik, bérlők, utazók

A rendszerváltás utáni változásokat elsősorban a kisvárosi vasútállomások éttermei, talponállói "élték túl", s őrzik tovább a hagyományokat. Egykori vendéglátósok - jobb lehetőség híján - kényszervállalkozóként vették ki ezeket az egységeket. Köztük Dancs Miklós is, aki 1992-től bérli az 1871 (!) óta üzemelő celldömölki Resti éttermet. Annak előtte 1989 márciusáig a rövid kényszerszünet után ismét működő sárvári vasúti éttermet vezette, majd a celli étterem üzletvezetője is volt.
- Meredek felfutást lehetett tapasztalni az étkeztetésben1989-ben, aztán a vasúti leépítések, szétválások ezt visszavetették. Az utasok száma is csökkent, egyre több vendéglátóhelyet nyitottak, nőtt a konkurencia. A vendégkör egy részét most is a vasutasok adják, akik a menüs étkezésre vevők. Az utazóközönség inkább a szabad választékot részesíti előnyben - állítja a sokat megért vendéglátós.
Dancs Miklós elárulja, nem kevés pénzt költött beruházásokra, fejlesztésekre, és még ezután is mélyen a zsebébe kell nyúlnia. A Resti Rt., illetve a korábbi kft. eddig azzal támogatta a felújításokat, hogy lelakhatták a beruházási összeget. Sajnos ez már a múlté, minden fejlesztés, felújítás anyagilag a bérlőt terheli. Mindenben magukra vannak utalva.
A körmendi Resti éttermet Szakál Gyula 1997-ben vette át az addigi bérlőtől. Korábban külföldön dolgozott pincérként, de ebben az étteremben is szolgált három évet. A mostani szerződése a Resti Rt.-vel 2007-ig szól.
- Nemigen válogathattam, egyszerűen élni kellett ezzel a lehetőséggel, bár tudtam, hogy nagy fába vágom a fejszémet. Sok pénzt kellett invesztálni felújításba, fejlesztésbe. Körmenden valamikor sok volt az utas, az átutazó, a csatlakozásra váró be- és kijáró iskolás, dolgozó, valamint a sorkatona. Ma legfeljebb 10-15 százalékukra lehet alapozni. Az %u0155 la carte fogyasztás említésre sem méltó, abból nem lehetne megélni. Csak a menüs étkeztetéssel lehet kihasználni a konyhakapacitást, s az italfogyasztás is csak töredéke az utasellátós időszakénak. Bár nagy volt annak idején a forgalmuk, a régi Utasellátóra az emberek mégsem szívesen emlékeznek vissza, a fiatalok pedig még a mai restiket is elkerülik.
Szentgotthárd Vas megye egyetlen magyar-osztrák vasúti határátkelőhelye egyre nagyobb vonatforgalommal. Ávár Sándor, a vasútállomási Resti étterem magát kényszervállalkozónak valló bérlője mindebből nemigen profitál. A vasút elenyésző számú vendéget ad, s az utazóközönségre sem igen lehet alapozni. Így - jó pár sorstársához hasonlóan - "túlélésre" kell berendezkednie.
Ami a vasúti csomópontként számon tartott szombathelyi vasútállomáson a vendéglátást illeti, ugyan megnyílt egy kulturált talponálló, de a sokat emlegetett melegkonyhás egység még várat magára (ha egyáltalán lesz). A hajdan a Dunántúl egyik legtágasabbnak és legszínvonalasabbnak ismert vasúti étterme helyén jelenleg drogéria működik, vasár- és ünnepnapon pedig a város e részén egyetlen melegkonyhás vendéglátóhely sem vár az átutazókra.