Újabb ütközet a gátakon

Feljebb már egyre több család költözik vissza lakhelyére, a legtöbb helyen közmunkások bontják a homokzsákokból rakott halmokat. Hiába esett az utóbbi napokban országszerte és folyóink tágabb vízgyűjtőterületén, a szakértők úgy vélik, hogy rövid távon nincs számottevő esély egy újabb hasonló áradásra.

Éjjel-nappal szóvivő
Összesúgnak a háta mögött a katonák: "Nézd, ott a Dobson!" A tévé képernyőjéről ismerjük, népszerűségét a nyilvános szereplésnek köszönheti, bár ezzel egyáltalán nem foglalkozik, hiszen, ahogy mondja, nem az ő személye fontos. Dobson Tiborral, a katasztrófavédelem szóvivőjével Tiszaugon a híd lábánál kialakított bázishelyről indulunk a megcsúszott töltéshez.
Tőlünk karnyújtásnyira a gát tetejét verdeső víz, messziről azt látjuk, rendezett sorban építik az emberek a bordákat. Helikopterek propellerjei kerepelnek fölöttünk, a légi járművek körjáratban hordják a homokzsákokat. A terepet máshogy nem is lehet megközelíteni, esetleg kétéltűvel a megáradt víz felől vagy kisebb motorcsónakkal az ártéren. A katasztrófavédelem összes kulcsfigurája itt van. Veszélyhelyzet van hetek óta. Ilyenkor a szóvivőnek sem a budapesti irodájában a helye. Amint meghallotta a hírt Dobson Tibor tűzoltó ezredes, a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósága szóvivői irodájának főosztályvezetője, a testület szóvivője, ő is azonnal indult Tiszaugra. Nem igazán alkalmas beszélgetésre az idő, mobiltelefonja egyfolytában csörög. Határozottan, röviden tájékoztatja az érdeklődő sajtót. Időnként félrehúzódik a gáton: egyenes adásban beszél valamelyik tévének. Ilyenkor összefolynak számára a nappalok az éjszakákkal. A magánélete is háttérbe szorul.
A szóvivőség közszolgálati munka, aki szóvivő, annak egyszerre kell megfelelnie a médiának, alapszakmájának és a nagyközönségnek. Dobson saját felelőssége, hogy mit mond, miként vázolja fel a helyzetet. Nagy a szabadsága, mindazonáltal ez a szabadság addig tart, amíg megvan a bizalom személye iránt. A tiszai árvíz őt is nagy kihívások elé állítja: a lakossággal és a védekezésben részt vevőkkel együtt azon izgul, hogy jobbra forduljon a helyzet. Csak azután gondolhat a pihenésre.
{p}
- Dobson Tibor most legény a gáton?
- Nem mondhatom már magamat legénynek, hiszen régóta nős vagyok. Igazából azok a legények a gáton, akik itt dolgoznak: a lakosság, a katonaság, a vízügyiek, a tűzoltók, a vám- és pénzügyőrök.
- Veszélyhelyzetben mindenkit mozgósítanak?
- Igen. Sokan azt gondolják, a katasztrófavédelem égisze alatt működik egy szervezet, az minden problémát megold. Ez alulról építkező munka, a települések önkormányzatai, a megyei védelmi bizottságok és a kormány összehangoltan végzi a dolgát.
- Ki mozgatja az eseményeket?
- A védelmi igazgatás. A koordinálás a katasztrófavédelemre, az irányítás pedig a választott vezetőkre, azaz a polgármesterekre, a megyei közgyűlés vezetőire és a kormányfőre hárul.
- A katasztrófavédelem lényege, hogy ne keletkezzen nagyobb baj?
- A megelőzésen van a hangsúly. A tiszai árvíz esetében meg kell előzni a gátszakadást és le kell bonyolítani a lakosság esetleges kitelepítését.
- Miben áll a szóvivő felelőssége?
- Ahhoz, hogy hitelesen tájékoztatni tudjam a médiát és a közvéleményt, ott kell lennem a helyszínen, ahol történik valami. Aranyszabály a gyorsaság, a pontosság és a hitelesség. A veszélyhelyzetet nem szabad lebecsülni, ugyanakkor túlértékelni sem, mert előző esetben óvatlanok az emberek, a másik esetben pánik törhet ki.
- Higgadtan nyilatkozik. Mi minden történik előtte, míg megszületik a mondandója?
- Elolvasom az összes jelentést, beszélek a védelmi tevékenységben részt vevő kollégáimmal, és terepszemlét tartok. Ezek alapján megfogalmazok egy üzenetet, amit a sajtó érdeklődésére elmondok.
- Mást akar hallani egy bulvárlap, és másra kíváncsi egy mértékadó újság?
- Nem teszek különbséget köztük, mindkettő meghatározott olvasói igényeket szolgál ki. Nyilván a módszereik nem ugyanazok, nem is ugyanarra kíváncsiak a tudósítók. Nekem arra kell vigyáznom, hogy egyiküknek se mondjak mást vagy többet, mert akkor a hitelességem kérdőjeleződne meg.
- Mi volt a legélesebb katasztrófahelyzet, amióta ön szóvivő?
- Magyarországon az emberek jelentős részét fenyegető veszélyforrás a természeti jelenségekkel, például a belvízzel, az árvízzel, a havazással hozható összefüggésbe, de nem lebecsülendők az ipari és a közlekedési balesetek sem. Kétségtelen, hogy mára veszélyesebbé vált az életünk.
- Gondolom, nálunk a legborzasztóbb az lenne, ha felrobbanna a paksi atomerőmű...
- Én nem találgatnék. Tíz ember biztonsága ugyanolyan fontos, mint több ezer emberé. A veszélyes üzemekben legfontosabb a megelőzés, a biztonságos technológia alkalmazása. Ha mégis megtörténne a baj, mielőbb meg kell szüntetni; amikor pedig operatív beavatkozásra van szükség, például robbanás bekövetkezésekor, akkor a mentés során a veszély- és kárcsökkentésre kell koncentrálni, de a veszteséget így sem lehet kizárni.
- Mennyi rutint szerzett az évek során?
- A szóvivőséget iskolapadban nem lehet megtanulni, noha többféle végzettségem van, többek között kommunikációt is tanultam. Ez a munka csak a gyakorlatban sajátítható el, néha kudarcok árán. Kisebb-nagyobb kitérőkkel 1993 óta vagyok szóvivő, valahogy rajtam maradt, mint szamáron a fül.
- Ha jól tudom, hivatásos katonaként kezdte a pályáját.
- Karcagon születtem, ott jártam mezőgazdasági gépészeti szakközépiskolába. Tanító szerettem volna lenni, de úgy hozta az élet, hogy katonai főiskolára kerültem. Hivatásos tisztként 1981-ben kezdtem Kiskunhalason, majd 1984-ben pályázat útján lettem a szentendrei katonai főiskola századparancsnok-helyettese és oktatója. A Magyar Honvédség átszervezésekor elég sok bizonytalanságot láttam magam körül, és 1989-ben úgy döntöttem, hogy átmegyek a tűzoltósághoz. Nem volt egyszerű a beilleszkedés, sokféle beosztásban dolgoztam, mígnem rám bízták a szóvivői munkát. Az integrációt követően engem is megörökölt a katasztrófavédelmi főigazgatóság.
- Mennyire megterhelő a munkája?
- Inkább bizonytalan a napirendem. Nem vagyok a magam ura, az események alakítják az életem. Nehéz egy randevút előre megbeszélnem.
- Ez igaz. Először bennünket is a budapesti irodájába hívott, aztán mégis a tiszaugi gáton találkoztunk...
- Merthogy közben megcsúszott a töltéspadka a tiszaugi híd közelében, és már indultam is a terepre. Ezt a munkát szakmai alázat nélkül nem lehet végezni. Gyakran még a magánéletet is a hivatás alá kell rendelni.
- Éjjel-nappali szolgálatban áll?
- Igen. Este kilenc óra körül kapcsolom ki a mobilomat, de az ügyeleten tudják, hogy vonalas telefonon bármikor hívhatnak. Hívnak is, ha úgy adódik. Számomra nincsenek hétvégék és ünnepnapok sem. De ezzel nem vagyok egyedül.
- Családja toleráns?
- Nem könnyű nekik. Soha nem titkoltam, hogy voltak válságos szakaszok a házasságomban, egyszer majdnem el is szakadt a cérna. De hát 26 év együttlét azért mégiscsak nagy idő, mára elfogadta a feleségem, hogy mivel jár az én szakmám. Két gyerekünk van. Fiam tűzoltó a Ferihegyi repülőtéren, kislányom hétéves.
- Nyaralás szóba jöhet?
- Előre nem tudunk tervezni. Ha veszélyhelyzet következik be, nekem ott a helyem, olyankor nem a nyaraláson jár az eszem. A nyári szabadság alatt a Belügyminisztérium balatoni üdülőjében együtt pihenünk. Szentendrén lakunk, sokat kirándulunk a környéken.
- Hogyan érinti a népszerűség?
- Nem foglalkozom vele. Nem az én személyem a fontos.
- Leteremtik a főnökei, ha rosszul kommunikál valamit?
- Nem jellemző. Egyszemélyi felelősség az enyém. Hibázni nem lehet. Illetve mégis lehet: először és utoljára.
- Meddig szeretne szóvivősködni?
- Nem ragaszkodom görcsösen ehhez a beosztáshoz. Ez sok mindentől függ. Például attól, hogy bírom-e fizikailag. Negyvenhét éves vagyok, még bírom a tempót; de ha egyszer úgy érzem, hogy elég volt, minden további nélkül átadom a helyem a fiatalabbaknak.
{p}
Szivattyúznak a kertekben
Nem hiányzott a csapadékos idő a Tisza és a Körösök vidékén, mert az eső lassítja a folyók vízszintjének egyébként is vontatott apadását. Kisebbfajta árhullám vonul le mostanában a Dunán, a Rábán, a Murán és a Lajtán is. A víz szerencsére nem veszélyeztet lakóházakat, de gondot okozhat a belvizes területeken, a csatornák ugyanis csurig teltek.
A Tisza vízszintje Szolnok és Tiszaug között alig tíz centiméternyit csökken naponta, Csongrád és Szeged között kicsit gyorsabban apad. Szolnok felett harmadfokú, Szolnoktól az országhatárig azonban még mindig rendkívüli árvízvédelmi készültség van a folyón. A szegediek már-már fellélegezhetnének, mivel a folyó az l970-es rekord vízállás (961centiméter) alá csökkent, és a Körösök is visszahúzódtak az eddig mért legmagasabb szintek alá, a szakemberek azonban arra intenek, hogy az apadás az igazán veszélyes időszak az árvízi védekezésben, mivel az irtózatos erejű víz nyomásának kitett, átázott gátak továbbra is bárhol megcsúszhatnak, megrepedhetnek. Miként az a napokban Istvánházánál következett be, szerencsére nagyobb baj nélkül, mert sikerült megtámasztani a rézsűt homokzsákokkal, és időben megfogtak négy gátcsúszást Szelevény térségében is.
A Közép-Tisza és a Hármas-Körös torkolati szakaszán a töltés eddig tíz helyen csúszott meg, a gátszakaszok ott továbbra is válságos állapotban vannak, és lapzártánk idején is csaknem 18 ezren vesznek részt a védekezésben. Jelenleg 51 helyen, 310 kilométeren tartanak fenn rendkívüli készültséget; a térség gátjain már több mint 2200 méteren megrepedt a töltés, a védvonalak szinte teljes hosszán megjelentek a fakadóvizek, és sok helyen küzdenek a szivárgás ellen. Mostanáig 10,4 millió homokzsákot építettek be ideiglenes védművekbe, csak a Körösök térségében kétmilliót raktak le. A Szolnok alatti településeken is folyamatosan figyelik a gátakat, Vezsenyben például szivattyúzzák a Tiszának a kertekbe befolyt vizét. Jó néhány ház falai már átáztak a településen, a töltésen pedig egyre több és hosszabb a repedés. A vízügyesek szerint előreláthatóan a hét végétől vagy a jövő hét elejétől lehet a készültség csökkentésére gondolni a folyók mentén.
Jó hír, hogy néhány család már visszaköltözhetett otthonába, de még mindig másfél ezren kénytelenek átmeneti szálláson lakni. A veszély még nem múlt el, az átázott töltések miatt kritikus lesz az elkövetkező időszak. Tiszasasra és Csépára csak azok költözhettek vissza, akik a települések magasabban fekvő részein laknak. A kitelepített 950 szelevényi közül nagyon kevesen térhettek haza, csak azok, akik védték a falut és segítettek a védekezésben részt vevő, csaknem két és fél ezer ember ellátásában. Akik maradtak és akik jöttek jelenleg is a homokzsákokkal megtámasztott gátakat figyelik, minden idegszálukkal azon vannak, hogy megmentsék a mezőgazdaságból élő zsákfalu többnyire vályogból épült házait.
Romániában a Duna több mint ezer kilométeres szakaszának nagyobb részén csökkent a vízállás, de a gátszakadások veszélye május végéig fennáll. Két helyen átrobbantották a minap a gátat, hogy elkerülje a víz a lakott területeket, és ismét ezreket telepítettek ki az ár elől. Legutóbb a Duna-delta vidékéről költöztették el öt falu lakosságát, így velük együtt már 16,5 ezer ember él ideiglenes szálláson, menekülttáborokban, sátrakban. A fertőzések elkerülésére beoltják a táborlakókat, néhol mégis járványveszély van, ami csaknem négyezer embert fenyeget. A hivatalos közlemények szerint Románia 12 megyéjében összesen 144 ezer hektár termőföld került víz alá, 1540 ház megrongálódott, mintegy hatszáz összeomlott vagy hamarosan összedől, 15 iskola használhatatlanná vált. Már 1900 körül jár azoknak a kisgyerekeknek a száma, akik fedél nélkül maradtak, mert a víz elvitte az otthonukat.