Birkapásztorból templomgazda

Külföldön már megszokott, hogy elaggott templomok, használaton kívüli zsinagógák magánszemélyek tulajdonába kerülnek, ám azokat többnyire kiállító- vagy hangversenyteremnek, múzeumnak használják. Egy internetes ingatlanközvetítő nemrégiben kínált eladásra egy budapesti volt evangélikus templomot, állítólag egy harcművészeti társaság vette meg. Hazánkban eleddig nem tudni olyan esetről, hogy működő templom került volna magánkézbe. Az eredetileg két faluból álló, 1927-ben egyesített somogyi település polgármesterét megnyugtatja, hogy elkelt az egyik református templomuk. Az összeomlás határán álló építmény ugyanis az óvodával egy udvarban fekszik, így veszélyeztethette volna a játszadozó gyerekeket. Ruff Flórián reméli, hogy a templomocska, ha felújítják, és szépen kivilágítják, legfőbb idegenforgalmi látványosságuk lehet.

*

Kinn zuhog az eső - benn nem annyira. A kétszáz éves kis református templom tetején itt-ott azért becsurog a csapadék, a sarkok meghasadtak, a falak jó méter magasan vizesek. Zöld penész rajzolt rájuk mintát. A hiányzó ablakokon bevág a szél.
- Jó tíz évig egy andráskereszttel volt beszögelve az ajtó. A bejáratot előzőleg úgy rúgták be, hogy széthasadt a deszka, és jókora lyuk tátongott a helyén. Biztosan kincset kerestek, de nem találtak itt semmit - néz fel Ágh János. A földön guggol, a megmaradt régi kapunyitó gombot mutatja. Örül minden apróságnak, ami megmaradt, a régi ablakokat egyenesen a sárból ásta ki.
- Sokáig találgatták a faluban, hogy minek nekem ez az épület. Mi hasznot várok tőle? Valamilyen hátsó szándékot kerestek. Azt beszélték, hogy magtárat csinálnék belőle - egyenesedik fel a bábonymegyeri gazdálkodó.
- Tényleg, minek ez magának? - szalad ki belőlem is a kérdés.
- Mindig előbbre járok, mint a többiek - somolyog talányosan Ágh János. - Nehéz helyzetekben, amikor a többieknek egy darab kenyere van, akkor nekem is van egy darab kenyerem, de még egy kis vajam is akad hozzá. Tizenöt éve vásároltam itt néhány hektár földet, mindenki a fejét csóválta. Most meg már szép tanyám van, több ezer birkával. Ott lakom jóformán, hetente kétszer, ha hazamegyek Siófokra aludni.
- Na jó, de egy templom mégis más. Tudja, hogy mennyi gondja lesz még ezzel? - faggatózom tovább, s a birkapásztor lassan elunja.
- Engem kétszer megszurkáltak - böki ki. - Egy katonacimborám tette, a pénzemért. Háromszázezer forintért. Nagy pénz volt az akkoriban, a kilencvenes évek elején. Majdnem ottmaradtam. Éppen itt raktak át egyik mentőből a másikba - mutat le az útra. - Amikor ott voltam a halál szájában, felnéztem erre a templomra, s a Jóisten megmentett. Most meg azt kérdezik tőlem, hogy mit akarok a templomtól? - kérdez vissza, és elfordul. Ne lássam, hogy a szeme teleszaladt könnyel.
A kilencszáz lelkes somogyi Bábonymegyeren három templom van: egy katolikus, egy evangélikus és egy református. Ez volna a negyedik, ez a régi, romos, valamikori műemlék. Rendbe hozására már nemigen futotta a gyülekezetnek, hiszen alig több mint félszázan vannak az adakozásra képes hívők. Saját papjuk sincs, minden két hétben Balatonszabadiból jár át a lelkész. Az egyházi kárpótlásból ugyan járna nekik ötmillió forint, de arra évek óta hiába várnak. A most használatos, újabb templom tornyát néhány éve megcsinálták ugyan, de a vakolására már nem futja.  Ezért is döntöttek úgy a presbiterek, hogy eladják Isten hajdani hajlékát. Elmentek persze előtte engedélyért a nagykanizsai espereshez, és ő nem látta akadályát a szokatlan adásvételnek.
- A fél szemem folyton ezen az épületen volt. Folyvást azt kérdezgettem, hogy mi lesz vele. Azt felelték, majd összedől... Hát én ezt nem nézem végig, határoztam el, s bejelentettem, hogy megvenném. Két forintért is adták volna, de végül hatszázezret fizettem érte. Azt a pénzt majd rákölthetjük a másikra - veszi fel újra a történet fonalát Ágh János.
Másfél évbe telt végül, mire mindenki áldását adta az ügyletre, s bejegyezték új gazdája nevére az ingatlant. A szerződésbe belefoglalták, hogy az épület kizárólag egyházi célokat szolgálhat.
- Az volt az első gondolatom, hogy a templom maradjon templom - bizonygatja az új tulajdonos, s közben megcsörren a telefonja. A szigetelők, mondják, hogy néhány perc múlva érkeznek. Egy almásfüzítői házaspár ugyanis hírét vette a bábonymegyeri gazda templommentő szándékának, s maguk is segítséget ajánlottak munkájához. Családi cégük ingyen elvégezné az épületben a szigetelési munkákat.
- Majd ha a falat bepucolom és a cserépkályhát is berakatom, akkor lesz itt főhajtás - tervezget János. Majd mutatja, hogy a harangot már megcsináltatta villanyosra, elég megnyomnia egy gombot, s várhatjuk az érces kondulást. A szomszédban az óvodások már ujjonganak, mert ez a hang jelzi számukra az ebédidő jöttét.
- Sokfelé vetett az élet, megjártam a börtönt is. Ártatlanul, egy szerelmi bosszú miatt ültettek le fél évre. Csak annyi a megnyugvás nekem, ha vasárnap elmegyek az istentiszteletre, s elmélázok a pap szavain. Délben meg, mikor legeltetem a nyájat, és sütöm a szalonnát kinn a tanyán, hallgatom a saját harangom szavát, s arra gondolok, mi bajom lehetne - meséli János, majd felderül az arca. - Van még egy tervem... Mostanában születik meg az unokám. Őt már itt, ebben a templomban szeretném megkörösztölni.