Jött, ment

Magyarország messzire van. Magyarország hegyeken túl van. George W. Bush, az észak-amerikai államszövetség elnöke nem ezt a verset idézte (a tisztelet pedig kijárt volna József Attilának is), hanem Petőfit citált angolul ("rabok legyünk, vagy szabadok?"). A meghívott 315 vendég ott, a Gellért-hegyi Citadellánál, a korábbi szovjet emlékmű mellett udvariasan tapsolt. Az elnök beszédét világszerte láthatták-hallhatták az érdeklődők, s hazánk rövid néhány órára valóban a világ közepe volt.

Hazai életBalázs Gusztáv2006. 06. 30. péntek2006. 06. 30.
Jött, ment

Merthogy itt beszélt, ráadásul rólunk, a Föld legerősebb gazdasági-katonai hatalmának első embere, akinek kezében kontinensnyi térségek sorának jövője egyszerűen eldönthető kérdésként összpontosul; akitől félnek éppúgy, miként vadásznak is rá. Így hát még hozzánk, a messzi Magyarországra is saját autókaravánt hoztak speciális katonai szállítógéppel, ezer vizslató kütyüvel, csatornát és minisztériumi padlást egyként alaposan átnyomozó szakértőcsapattal együtt.
Azt hittük, nagy durranás lesz itt, Budapesten, a mi hazánk fővárosában. Mert az nem lehet véletlen, hogy programját megváltoztatva, meglehetősen váratlanul, Bécsből csak úgy Pest felé fordítsa az Air Force One (így hívják az elnöki különgépet) útirányát. A CNN hírtelevízó egyenes adásra küldött stábot, márpedig ők nem arról híresek, hogy rámozdulnak a semmire. Harminc perc élő közvetítés Európából pedig kisebb csoda, ehhez korábban háború kellett (ami persze senkinek sem hiányzik - inkább ne legyünk a tévében). A nagy bumm azonban elmaradt. Jött a nagy ember, mosolygott, kedves általánosságokat mondott. Például a magyar '56-ról; de rafináltan ám! Milyen furcsa - jött át szavain -: miközben önök a forradalmuk megsegítése ügyében az amerikai késlekedést firtatják, a világ egyik fele szerint Irakban nem kellett volna ilyen határozottan közbelépnünk. A másik fele meg most is radikálisabb eljárást követel. Önök akkor az oroszokkal voltak elfoglalva, mi meg a szuezi válsággal. De ez ötven éve volt, azóta csaknem minden másképpen van.
Húszévi újságírói-szerkesztői múlt birtokában az embernek óhatatlanul olyan érzése támad, hogy a világ jelenleg legnagyobb hatalmú emberének beszédéből kihúztak valamit. Valami elmaradt, amit terveztek, talán tényleg történelmi, talán tényleg világraszóló mondandó. Mi itt csak találgathatjuk, mi is lett volna az. Talán az Európai Unióval évek folyó csendes gazdasági háborúról esett volna szó? Az iraki helyzetről?
Bush látogatása azonban - miként korábban Putyin orosz elnöké is - mégis fontos üzenet, tetszik ez bárkinek is vagy sem. Ezek az emberek csak úgy nem mennek el Halászbástyát nézni Budapestre, ha kedvük szottyan. Ha egy kis kelet-közép-európai fővárosban a világ nagyhatalmainak vezetői vizitálnak - nem túlzás, szinte egymásnak adva a kilincset -, annak igenis háttere, tartalma és jelentősége van.
A mi hazánk jövője - benne a mintha kissé megint lemaradó vidéké - nem kis részben attól függ, sikerül-e helyben olyan megélhetést biztosítani a magyar embereknek, ami hosszú távon megbízhatónak tekinthető. Szerintem nem kell félni a külföldi tőkétől. (Már persze a szabályozott, tisztességes körülmények között működő befektetésektől.) Működni akar az, abból pedig kereset, munkahely, adó keletkezik. Talán nehezen hihető, de egy Bush-látogatás önmagában véve is felpörgeti az ilyen ügyeket. Bush népszerűsége otthon mélyponton piheg, de mégiscsak ő az Amerikai Egyesült Államok elnöke. A puszta tény, hogy nálunk járt, az üzleti világban hivatkozási alap, vagy, ahogy mondani szokták, "anyagi értékben ki nem fejezhető biztosíték". Azt persze - pontosabban azt is - ki lehet verni. Harcolhatunk nagy gazdasági folyamatok ellen, mondhatjuk, mindazok ránk nem érvényesek, Bush, Putyin, meg az európai hatalmasságok menjenek innen, ahova akarnak. Mi meg itt maradhatunk akkor magunknak. Jobb lenne? Tényleg?

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek