Tessék cselekedni!

Soha nem fogom elfelejteni azt a vasárnapot. Előző este jött a telefon, hogy minden főintézmény sajtósa (jómagam is az voltam akkor) legyen elérhető másnap, de jobb, ha bemegy a munkahelyére, mert nemcsak a kormány ülése lesz rendkívüli, hanem az is, amiről ott beszélnek. Huszonnégy óra múlva egy ország ismerte meg Bokros Lajos nevét. Kilenchavi - bocsánat, de ez a pontos kifejezés - tökörészés után, akkor már napi fizetési kényszerek között, arról döntött Horn Gyula kormánya, hogy behúzza az állami költekezés fékjeit. Megvon itt, szigorít ott. Családtámogatásokról, egészségügyi befizetésekről, tandíjról és - egyáltalán nem mellékesen - állami fogyókúráról szólt a nóta. Ezerkilencszázkilencvenöt március 12-e volt. Akkori főnököm, Lakos László földművelésügyi miniszter úgy érkezett vissza az irodájába, hogy egyszerre (nem tévedés) három cigarettát égetett, részben a kezében, részben a hamutartóban, és az egyébként mindig kiegyensúlyozott, megfontolt és nyugodt parasztember kezében remegett a papír. "Forradalom lesz" - mondta. Nem lett.
Bokros neve azóta fogalom. Van, aki szerint a purgatóriumban lenne a helye, mások viszont úgy vélik, egyszer még szobra lesz a pesti Pénzügyminisztérium előtt, a Nádor téren. Merthogy azt tette, amit az adott helyzetben tenni kellett, és államférfihoz méltó módon szembenézett a tényekkel. Kiállt az őt támadó egyetemisták elé is. Akkori megoldását ma a világ legnagyobb egyetemein is oktatják közgazdászhallgatóknak. Talán nem véletlenül. Ő akkor - tetszik vagy nem tetszik ez bárkinek - rendbe rakta az ország pénztárcáját.
Az egykori pénzügyminiszter neve ma is kísért. Napjainkban is "csomagoznak" a hatalom csúcsán honoló főilletékesek. Mert baj van. Én itt most le nem írom, milyen sok, irdatlan mennyiségű pénz testesíti meg azt a hiányt, amiről a pénzügyesek beszélnek, de a lényeg az, hogy a derékszíjon új lukat kell ütni. És tegyük hozzá: most rögtön. A régi-új kormány eltökéltnek látszik abban, hogy a tervezett szigorításokat véghez viszi. A fő jelszó az "igazságosság", vagyis, hogy az állami pénzkútból mindenki csak annyit meríthessen, amennyi méltányos és elfogadható. Legyen az akár a borsodi cigánytelep szerencsétlen lakója, akár a gépkocsi-közbeszerzésben érdekelt minisztériumi előadó. Az állam saját magán kezdi a karcsúsítást, de ez igazán lényegesen nem változtat majd az egyenlegen, inkább afféle gesztus lesz csupán. Egy képviselő vagy miniszter fizetése, egy Audi ára nem teszi tönkre a költségvetést.
Máshol bújik meg az ördög. És egyáltalán nem a részletekben.
Úgy vélem, a "mindenkinek mindent" elve igazságtalan. Az mégiscsak vicc, hogy a sokat emlegetett gázárkompenzációból (vagyis a tényleges költség egy részének állami támogatásából) ugyanúgy részesül a milliomos, mint a kisnyugdíjas. Hogy a családi pótlék mindenkinek, a munkanélkülinek és a háromszázezret kereső bankfiókvezetőnek ugyanúgy jár. Ha a kormány komolyan veszi elképzeléseit, akkor ezt az egészet kénytelen lesz felfejteni. Talán nem túlzás, de a puszta tény, hogy egy kabinet a választóktól újra bizalmat kapott, alapot adhat egy valódi "rendszerváltásra" (persze nem a királyság bevezetésére gondolunk most). Gyanítom, Gyurcsányék legerősebb választási jelszava éppen az igazságosság volt. Hát akkor tessék cselekedni! Persze politikai kockázatokkal jár mindez. Igen, lesz, aki hangoskodni fog. Az ellenzéki pártszövetséghez ezer szállal kötődő gazdaköri szervezet például előre létrehozott egy demonstrációs bizottságot, bár egyelőre nem igazán világos, mi ellen is fog majd szervezkedni. Tiltakoznak a tanárok is, pedig - mint szakszervezeti vezetőjük mondta - még nem ismerik a kormányprogram számukra fontos passzusait.
A jelen hatalom nem "csomagozásra" kényszerül. Annál többre: államreformra. Nem tehet mást. Ami rossz, azt meg kell javítani. Ezek sorában talán elsőként magát a "politikát" kell említeni, amely saját, hatalomra kihegyezett érdekei szerint ment bele egy különös ígérgetési versenybe, meg némi költekezésbe is, de hát mifelénk így megy ez már jó pár éve. Ennek azonban ára van, amit egyszer meg kell fizetnie valakinek. Mi leszünk azok. Rámegy majd egy-két miniszter, fognak ők még remegő kézzel cigizni, papírokat tanulmányozni. Ez a dolguk.