Elodázott műtétek, egyezkedő orvosok

Molnár Lajos, a szaktárca első embere abban látja a helyzet okát, hogy a kórházak egy része nem foglalkozott a színlelt szerződések megszüntetésével, holott erre több mint két évük volt. Az utolsó pillanatig halogatott lépésnek az lett a következménye, hogy például a zalaegerszegi kórházban nem végzik el az elhalasztható műtéteket. Az orvosok egy része ugyanis nem írta alá a munkaszerződését, amely szerint harminc-negyven százalékkal kevesebbet keresne.
A helyzet furcsasága, hogy az említett jogszabály már két és fél éve megszületett, lett volna idő bőven a színlelt szerződések megszüntetésére-átminősítésére. Számos kórházban meg is találták az intézménynek és az előírásoknak megfelelő megoldást. Ez történt például a dunaújvárosi kórházban, ahol zökkenőmentesen munkaviszonnyá alakították az elmúlt két év alatt a színleltnek minősülő vállalkozói szerződéseket, A váci kórház 27 orvosa is közalkalmazottként folytatja munkáját. A tárca javaslata szerint ugyanis az orvosok közalkalmazottak vagy szabadfoglalkozásúak lehetnek Az utóbbi választása esetén az orvos egyéni vállalkozóként köt szerződést, és a kórház eszközeivel dolgozik. A két ajánlattal tehát máris fel lehetne tenni a pontot az "i"- re.
Csakhogy egyik lehetőségért sem lelkesednek a doktorok, és húzódoznak az új szerződés aláírásakor, mert csaknem felét elveszítenék korábbi jövedelmüknek. Ha, mondjuk, bruttó 300 ezer forintot keresett vállalkozóként egy orvos, a járulékok befizetése után maradt neki tisztán 250 ezer forintja, ezt megtoldotta az óránként kétezer forint körüli hétvégi ügyeleti díjjal. Közalkalmazottként azonban jócskán le kellene faragnia a kiadásaiból, új szerződése alapján körülbelül 160 ezer forint illetné meg, amiből a levonások után kilencvenezret kapna kézhez, és erre jön még az alkalmanként 900 forint körüli ügyeleti díj. Ha orvosunk hagyományos vállalkozását szabadfoglalkozású munkavégzésre cserélné, akkor is rosszabbul járna anyagilag, ráadásul nem szívesen vállalna bizonyos kötöttségeket.
Miközben a gyógyulni vágyók közül sokan annak is örülnek, hogy van munkájuk, és - ha szűkösen is - el tudják tartani a családjukat a keresetükből, nem értik, miért folyik a huzavona július 1-jétől a kórházak egy részében. Ha azonban az orvosok szemszögéből nézzük, el kell ismernünk, hogy némelyikük jövedelme gyalázatosan alacsony. Nem beszélve arról, hogy például egy labororvos, altatóorvos vagy patológus csak akkor találkozik hálapénzzel, amikor ő adja, merthogy a saját szakmája "páciensei" nem csúsztatnak neki borítékot. És ha az orvos nem tartozik a szerencsésebbek közé, otthonról hordhatja be a vécépapírt a munkahelyére, vagy, uram bocsá', a villanykörtét, ha látni is szeretné a beteget.
Szóval lázasan folyik az osztás-szorzás a kórházak egy részében - remélhetőleg nem a betegek isszák meg a levét. Úgy tűnik, hogy a Zala Megyei Kórházban a legáldatlanabb az állapot: közel félszáz, vállalkozóként dolgozó orvos nem volt hajlandó aláírni a munkaszerződését. Mivel a korábbi szerződésük nem érvényes, és az újat nem kötötték meg, a moratórium lejárta után nem állhattak munkába. Elsősorban radiológusok, traumatológusok és aneszteziológusok utasították vissza a fölkínált munkalehetőséget. Mivel csaknem harmadára csökkent július 1-jétől például az altatóorvosok száma, műtéteket kell elhalasztani, és megnőtt a várakozási idő egyes szakrendeléseken.
Többféle javaslat lát napvilágot mostanában országszerte az orvosok jogviszonyával kapcsolatban. Hallani olyan véleményeket, amelyek szerint vállalkozókként is dolgozhatnának úgynevezett nonprofit szervezeten belül. Más elgondolás szerint az egészségügyben is lehetővé kellene tenni az alacsonyabb terhekkel járó ekhós adózási formát; vannak, akik szerint társas vállalkozás formájában is el lehetne látni az ügyeletet.
Az egészségügyi dolgozók vállvetve harcolnak a jogaikért. Hogy miért az utolsó pillanatban? Dacára annak, hogy Rácz Jenő korábbi egészségügyi miniszter tudomására adta a kórházszövetségnek, nem hosszabbítják meg a moratóriumot, az érintettek egy része most értetlenül áll, és több kórházban - például Zalaegerszegen és Győrben - az orvosok nem akarják elfogadni a változásokat. A Magyar Orvosi Kamara elnöke, Éger István nyilatkozata szerint kérdéses, hogy minden bokorban valóban színlelt szerződéseket kell-e keresni, és nem tartja megfelelőnek a közalkalmazotti munkaviszony heti hatvanórás időkorlátját sem. Cser Ágnes, az Egészségügyi és Szociális Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének elnöke a bérfelzárkóztatásban látná a megoldást. Ha több orvos lenne Magyarországon, nem lenne szükség arra, hogy nappal közalkalmazottként, éjjel pedig vállalkozóként dolgozzanak.

Színlelt megoldás
A nyár végéig, a szabadságok ideje alatt még nem okoz fennakadást a betegellátásban a színlelt szerződések megszüntetése a debreceni Kenézy Gyula megyei kórházban, ahol 173 vállalkozói szerződést bontottak fel a napokban. Hasonló helyzet alakult ki a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumában, ott 165 dolgozó érintett az ügyben. A kialakult körülmények miatt átmenetileg kevesebb jövedelmet kapnak az ügyeletet ellátó orvosok és szakdolgozók, de ez még nem a végleges megoldás. Az intézményvezetők szerint a betegeknek nem kell aggódniuk az új állapot miatt, bár, akárcsak az ország más pontjain, a hajdú-bihari egészségügyi intézményekben is több orvosra lenne szükség ahhoz, hogy minden ügyelet után biztosítani lehessen az orvosoknak és a nővéreknek a 11 óra pihenőidőt.