Hol vagytok, ti aranykezűek?

Jött is szombat délelőtt, de már az is gyanús volt, ahogy hozzákezdett a munkához. Némi tanácstalanság után elővett a táskájából egy szakkönyvet, és az abból olvasottak alapján folytatta a munkát. A könyv segítségével addig eljutott, hogy egy alkatrészt ki kellene cserélni. Hát azt majd hétfőn vásárolja meg valamelyik szaküzletben - ki más, mint a tulajdonos... Az udvariasan kezdődő beszélgetésből viharos vita támadt, majd a "mester" bevallotta, hogy számára ez a hétvégi munkavállalás csak kiegészítő kereseti lehetőség, ilyen gázkészüléket életében most lát először. Maradt a hétvégi fagyoskodás, és hétfőn új szerelőt kellett keresni.
Kinek nem volt még dolga kisiparossal? Ha elromlik a vízcsap vagy a villanykapcsoló, ha nem működik a fűtés, ha beletörik a zárba a kulcs, máris mestert kell keresnünk, hacsak mi magunk el nem tudjuk végezni a javítást. Szerencsés esetben olyan szakemberre találunk, aki kifogástalan munkát végez, de előfordulhat, hogy csak kontárra akadunk, akinek távozása után nagyobb a kár, mint korábban volt. Mit tehetünk ellenük? Ennek jártunk utána.
Olyan elcsépelt módon kezdődött, hogy leírni is restellem: csöpögni kezdett a fürdőszobában a vízcsap. No, nem szaporán, csak úgy, mint az öregember orra, amikor pirosra csípi a dér. "Ha valami csöpög, meg kell javítani" - alighanem ezzel a szentenciával születtünk. Kezembe akadt egy névjegykártya, egy vízvezeték-szerelőé, rajta telefonszám. Tárcsázás, ígéret ("már indulok is"), tíz perc múlva autó fékez a ház előtt, és nyomul is be az emberünk terjedelmes táskájával. Mutatom az ügydarabot, ő rábólint, minden rendben, én lent főzök, ő fent szerel, ki-ki teszi a dolgát. Egy idő után benyitok a mesterhez. Áll a szoba közepén, és a fejét vakarja. Körötte csavarok, szelepek, alátétek, tapintható a fene nagy tanácstalanság. Kérdem, mi a gond. A válasz az, hogy ő bizony ilyen csapot még nem látott! Hamarosan kiderül, hogy, sajnos, összerakni sem tudja. De ha veszünk egy új szerelvényt, azt szívesen felszereli. A vásárlás egyelőre nem időszerű, ám csak megkérdem , hol tanulta a szakmát. A válasz lefegyverzően őszinte: a helyzet az, hogy a derék ember amúgy taxis lenne, ám annyit fuvarozott vízvezeték-szerelőket, hogy elleste tőlük az alapfogásokat, és már nem egy egyszerű hibát el is hárított. Az én csaptelepem azonban kifogott rajta, nagyon sajnálja. Inkább a poén kedvéért, megkérdezem, mivel tartozom. Hiszen most már egyértelmű, hogy kell egy igazi szerelő, aki mindent a helyére csavaroz. Az emberem nemcsak hogy őszinte, de méltányos is: közli, hogy a munkadíjért nem számol semmit, ellenben a kiszállás kétezer forint.
Fizetek, és anélkül, hogy szándékosan megidézném őket, egymás után sorakoznak emlékezetemben azok az aranykezű kisiparosok, akik a leghétköznapibb munkának is úgy láttak neki, mintha az örökkévalóságnak dolgoznának. A pányoki Jobbágy János bácsi, valamennyi lábbelim avatott szülőatyja. A cipőjét elnyűni sosem tudtam, csak kinőni. Háromlábú suszterszékével, a lábszíjával bevonult a halhatatlanságba. Nézem réges-régen a fekete-fehér televíziót, egyszer csak megjelenik János bácsi, a szülőfalum cipésze, amint éppen egy csizmát készít a képernyőn, az ország színe előtt, asztallapnyi borjú boxbőrből, faszeggel szegezve fel a maga kanyarította talpat, körbevarrva viaszos házicérnával. Műsor lett abból a látványból, amit gyerekkoromban órákon át elbámultam.
Vagy Dobozi bácsi, a sárospataki borbély. Kisdiákként az első találkozásom a fodrászszakmával. Addig Sivák Miklós bácsi, a szomszéd nyírt rendszeresen, kopaszra, a Kassán vásárolt nullás gépével. A szappanok, kencék illata, a sok fényes olló, beretva látványa egy sebészeti műtőt idézett, pillanat alatt megértettem azt a halálra vált, elálló fülű nebulót, aki a hatalmas tükörből bámult rám. Dobozi bácsi kezében ügyesen csattogott az olló, hamar végzett is velem, mire elővettem a zsebemből a nagyanyám által adott két forintot. "Te, ugye, Kovács Lajos unokája vagy?" - kérdezte Dobozi bácsi. "Igen, de honnan tetszik tudni?" - kérdeztem még jobban összezavarodva. "A fejed formájáról. Neked nem kell fizetni, mert a nagyapád éves kommenciót fizet búzában." Miközben elfagylaltoztam a pénzt a Száz farkasban, láthatatlan magasságokba emelkedett a szememben a borbélyszakma. A tisztesség csak később társult hozzá a tudatomban, amikor már némi élettapasztalatot is szereztem.
Baranyó Sándor szolnoki festőművész mesélte az alábbi történetet. Gyerekként szüleivel rendszeresen eljárt a nagytemplomba a karácsonyi éjféli misére. Amikor letérdeltek és szívüket az áhítatnak adták, nem gondoltak arra, hogy valakit ezalatt más is foglalkoztat, mint a megszületett kis Jézus. Márpedig így történt: kifelé jövet a gyerek Baranyó mellé lépett egy szigorú férfi, és azt kérdezte: "Mondd csak, fiam, ki talpalta a cipődet?" A kis Sándor büszkén eldicsekedett vele, hogy az ezermester hírében álló szomszéd vasutas szokta reperálni a cipőit. Kiderült, hogy a kíváncsiskodó a kamara embere volt. A segítőkész vasutast megbüntették kontárkodásért.
Most, az eldobós borotvák, papír abroszok, javíthatatlan műanyag termékek világában mintha eldobnánk a hozzáértést, a szakmai tisztességet is. Pedig a tömegportékák áradatában a megbízhatóság szigetének kellene lennie a tisztes kisiparnak. Ahol Jobbágy János bácsi kopácsol és Dobozi úr csattogtatja az ollót.

Képzettség
A ház körüli javításokra vagy felújításokra nem könnyű megfelelő szakembert találni. Jelentkező mostanság már akad bőven, de közülük nem mindenki képzett munkaerő. A kisiparosok számára ugyanis nem kötelező semmilyen tagság, így olyan is vállalhat munkát, aki nem rendelkezik megfelelő szakmai képzettséggel. Természetesen nem ez a jellemző, a többség kifogástalan munkát végez, garanciát vállal az elvégzettekért és számlát is ad a megrendelőnek.
Az Ipartestületek Országos Szövetsége a magyar kis- és középvállalkozások legnagyobb országos munkaadói és szakmai szövetsége, melyet 280 jogilag önálló ipartestület alkot. Az IPOSZ hatvanezer kisvállalkozást képvisel kétszáz kézműves szakmában. Ennek a testületnek azonban önálló tagja nincs, mert a kisiparosoknak nem kötelező semmiféle tagság. Támpont lehet a megrendelő számára a kiválasztásban a területi ipartestület. Ha ott szerepel a nyilvántartásban, akkor vélhetően rendelkezik szakmai képzettséggel. Ez feltétele a tagságnak, csak azokat veszik fel, akiknek a helyi önkormányzat már kiadta a megfelelő végzettség alapján az ipar vállalására az engedélyt. Ennek ellenére található megfelelő szakember testületen kívül is, aki úgy döntött, hogy nem kíván tagja lenni semmilyen szervezetnek. Az biztos, hogy kontár nem kerülhet az ipartestületbe, és ezért nagyobb a veszélye annak, ha testületen kívüli szakemberrel kerülünk kapcsolatba. A területi ipartestület egyébként felelősséget is vállal tagjaiért. Ha panasz érkezik valamelyikük munkájára, akkor felszólítják a hiba kijavítására, akár etikai bizottság elé is állíthatják.
- Mivel nem kötelező a tagság, nagyon meg kell néznie a megrendelőnek, hogy kit választ az adott munka elvégzésére - mondta Szűcs György, az IPOSZ elnöke. - Óvatosan kell bánni azokkal, akik cím nélkül, csak a telefonszám megadásával terjesztik reklámjaikat. Ha mégis ilyen jelentkezőt választunk, akkor nagyon fontos, hogy kérjünk a szakma gyakorlásához szükséges iratot, és feltétlenül kössünk szerződést a munka elkezdése előtt. A területi ipartestületek megbízhatóak, de azért az IPOSZ azt tervezi, hogy hamarosan kiad egy füzetet, amely központilag összegezi az adatokat, s abból könnyebb lesz tájékozódni.

Kivizsgálás
Panasszal a helyi ipartestület mellett a Fogyasztási Főfelügyelőséghez és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara választott bíróságához fordulhatunk, ha elégedetlenek vagyunk az elvégzett munkával. A panaszhoz csatolni kell a megbízási szerződést, valamint a számlát.
- Szerződés és számla híján nem tudunk mit kezdeni a beadvánnyal - mondta Siklós Máté, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség szóvivőhelyettese. - Ajánlatos inkább valamivel többet fizetni a munkáért, és nem elfogadni olyan ajánlatot, hogy számla nélkül olcsóbb lenne. Közvetítő szerepet vállalunk a megrendelő és a munkát vállaló között. Sor kerülhet békéltető tárgyalásra, de nem kötelezhetjük a kisiparost a döntés végrehajtására még akkor sem, ha a megrendelőnek mindenben igaza van. Annyit tehetünk, hogy a kontár munkát végző személyt  úgynevezett feketelistára tesszük. Aki ezt a listát alaposan átnézi, már nem fog megrendelést adni számára.