Százlábú tanyák vigadalma

Zsíros kenyér, biohagyma és gyógyfűtea az asztalon. Utóbbi hamar felfrissít: Törtelről kisebbfajta kalandtúra árán jutottam a rekkenő hőségben porfelhőket eregető földúton a Czeróczki-tanyára. A homokháti célprogramban részt vevő egyik "éltanuló" és zászlóvivő bázisa ez a vidék, a magát konzekvensen "Nagy István paraszt"-ként bemutató vékony, szíjas, kesebajszú agrármérnöké, aki megátalkodottan keresi a tanyai túlélés különféle módozatait.
Minden programban részt venni, összefogni, új dolgokat kitalálni - tulajdonképpen ez biztosíthatja a megélhetést, ahogy ez a példás rendben tartott Czeróczki-tanyáról nézve világosan látszik. Kezdve a gazdálkodással: negyven hektár, elsősorban extenzív tehéntartásra, legeltetésre kihegyezve. Mechanikus, illetve biológiai gyomirtás, ahogy sajátos, huncutkodó humorával közli Nagy István - mechanikus gyomirtón a kaszát, biológiain meg a tehenet kell érteni. De ez csak az egyik láb a százból. A gazdálkodásból turisztikai attrakciót kell faragni, a késztermékkel meg kell kerülni a multik polcait, hogy a helyben létrejött érték helyben találjon gazdára. Ezért vesznek részt a helybeliek különféle agrárkamarai programokban, mint amilyen a Kamratúra, amelynek során a vendég helybe jön, helyben kóstol és vásárol. Más kérdés, hogy a meglévő értéket is csomagolni kell, vagy észre kell venni, mit lehet még a környezetből felhasználni. Nagy Istvánék például létrehozták a Kásás-tanösvényt, amely a szoktalanul gazdag helyi növényvilágot és a számos régészeti lelőhelyet, vendégváró tanyát járja körbe: a túrához tartozó füzet magával ragadó lelkesedéssel veszi sorra azokat az apró dolgokat, amelyektől e táj különleges és szép lesz. Fő módszere, hogy elemeire bontja a vidéket: lám, ez a kis dzsindzsa, amit figyelmetlenül átléptünk volna, nagyon ritka növény; az a madár, amit a szemünk sarkából láttunk elsuhanni, kerecsensólyom volt; az a kis bucka pedig, amit fűvel borított homokdombnak saccolnánk, ha egyáltalán meglátjuk, egy hun régészeti lelőhely.
A Tanyaszínház szintén sikertörténet: nyaranta bámulatos tömegű ember jön el megnézni az amatőrök által bemutatott Indul a bakterház című komédiát, miközben végigkóstolják a környék termékeit. Az előadásról írtunk már e hasábokon, most elég legyen annyi, hogy a felhőtlen hülyéskedés során sztárrá válik Géza szamár és Lupaj kutya is. Nagy István mondja: a gyerekekkel még érdemes kezdeni. Nekik érdekes igazán a tanya, ahol a puli és a kuvasz az őrző-védő kft.; na meg a vasvilla. Az élő tanya egyre inkább ritkaságszámba megy. Házigazdánk az ilyen lakóhelyeknek három fajtáját különíti el. A gazdálkodó tanyát, a holland vagy pihenőtanyát, mely hobbicélokat szolgál - illetve a nyomortanyát, ahol a városból kiszoruló, gazdálkodáshoz nem értő szerencsétlenek húzzák meg magukat. A térség fennmaradásában, a fenntartható fejlődésben igazán csak a gazdálkodó tanyák tudnak segíteni.
Azok sem összevissza: az állandó készenlét a vendégek fogadására, a térség értékeinek folyamatos felmutatása sok munkát és áldozatot kíván. Szerintem Nagy István sem gondolta húsz éve, hogy egyszer nőnek maszkírozva kell Vendégváró banyát alakítania a Tanyaszínházban, hogy fenntartsa a gazdaságot. Hogy folyamatosan kapcsolatban maradjon másokkal: most mehetünk Kapolcsra fellépni, akkor össze kell szedni a Bendegúz-szereplőket, kutyát, macskát, szamarat, kóstolót keríteni, helyi kézművestermékeket szerezni, hogy legyen mit árulni a messzeségben, hiszen minden vevő egyben potenciális látogató is.
Úgy látom, ezért hangsúlyozza Nagy István az ő parasztságát. Ha parasztnak lenni valami egyszerű, snassz dolog, lehet a törteliek után csinálni.

Helyesbítés
A két héttel ezelőtt megjelent 25. számunkban, az ökoportyáról szóló cikkben azt írtuk, hogy a Piszkei Öko Kft.-nél Kínából származó tönkölybúzát használnak. Tévedtünk, a cikkben mondottak nem a tönkölybúzára, hanem a tökmagra vonatkoznak. Olvasóink és az érintettek szíves elnézését kérjük.