Az ésszerűség a kistérségek és a régiók mellett szól

- Hogyan működik a jövőben egy jellegzetes hazai, mondjuk ezerfős kistelepülés? Ki irányítja, ki és hol intézi a település ügyeit?
- Hatalmas kihívás előtt állnak a településeink, a kicsik és a nagyobbak egyaránt. Be kellett látnunk, hogy egy sor fontos feladatot nem lehet helyben megfelelő színvonalon kielégíteni. Gondoljon csak arra, mi a helyzet, ha egy kisebb településen nincs elég 10-14 év közötti gyerek ahhoz, hogy elfogadható méretű és jól felszerelt iskola működjön. Össze lehet vonni osztályokat, de ebben az esetben az oda járó gyerekek sajnos soha nem fognak annyit tudni, amennyivel később versenyképesek lehetnek az európai munkaerőpiacon. Márpedig Magyarország az európai munkaerőpiac része. És vonatkozik ez sok mindenre, amit egyetlen kistelepülésen belül nem lehet olyan magas színvonalon nyújtani, mint amilyen az embereknek jár, ám egy kistérségen belül annál inkább.
- Nagy botrány volt, amikor megszüntették a kispostákat.
- Ez egy igazi pozitív példa volt. Ki tud minden településen postahivatalt finanszírozni? A túlnyomó többség ezt belátta, a mozgóposta-szolgáltatás pedig tökéletesen működik.
- Adott egy jó ötletet, érdemes lesz utánanéznünk, hogy a kezdeti ellenkezések után mi most a helyzet... Visszatérve az önkormányzatokra és a feladatokra: mit, ki, hol fog ellátni, és mitől lesz magasabb a színvonal?
- Az az elképzelésünk, hogy a választott testületek mindenütt megmaradnak, a hivatali feladatok jó része azonban a kistérséghez kerül.
- Ezen túl utazni kell egy-egy pecsétért?
- Attól függ, mi az. Körjegyzőségek fognak működni és térségi szolgáltató irodák. A szolgáltató irodákban minden olyan terület jelen lesz, amivel az embereknek a legtöbb dolga akad: a gáz-, az áramszolgáltató, az adóügy képviselője stb. Egy-egy településen pedig úgynevezett elektronikus végpontok épülnek ki, vagyis ezeket az irodákat mindenhonnan elektronikusan is el lehet majd érni.
- Kollektív internetes tanfolyam indul a kistelepüléseken, hogy elektronikusan is tudjanak az emberek ügyet intézni?
- Ha van ilyesmihez kedvük, az tiszta haszon. Mi inkább úgy gondoljuk, hogy mindenütt legyen valaki, aki segít a lakosságnak az ügyintézésben, de a hivatali teendők központja a térségi szolgáltató irodákban működik majd, ahol minden egyszerre, egy helyen elérhető lesz, amire szükség van. Nem kell minden hivatalért más-más helyre elmenni.
- Én a jövőről kérdeztem önt, s ez teljesen érthető is, elektronizálódik a világ, tizenöt év múlva ezek a kérdések komikusnak tűnnének. De addig mi lesz?
- Ez nyilván egy fejlődési folyamat, bele fogunk tanulni. Amikor anyósomnak vettünk egy automata mosógépet, egy ideig nem használta, mert félt tőle. Aztán néhányszor megmutattuk neki, hogy amíg a gép mos, addig ő főzhet, takaríthat vagy olvasgathat, amit csak akar, nem kell ott állni felette, és kicentrifugázva csak kiveszi az illatos ruhát. Megszokta. Ma neki lenne a legfurcsább nélküle.
- Önök benyújtottak egy törvénytervezetet, mely ezt a fajta modern átalakítást szolgálta volna: közigazgatási egység ennek megfelelően megye helyett a régió, illetve a kistérség lett volna. A Fidesz és az MDF ezt elutasította. Amiről eddig beszéltünk, elmarad vagy csúszik? Van B forgatókönyvük arra, hogyan viszik keresztül ezt az elképzelésüket?
- Nem marad el, csak módosul, mert csak olyan fejlesztéseket tudunk véghezvinni, amelyekhez elegendő a feles többség a parlamentben. Augusztus végéig készíti el a tárcám az új menetrendet arról, milyen feladataik lesznek a kistérségeknek, és mi kerül regionális szervezésbe. Mondok egy példát. Az nem kérdés, hogy, mondjuk, egy faluba kell ravatalozó. Erre uniós pénzt szerezni nem lehet, mert egy pici falu pici ravatalozója túl kis tétel az uniónak, érzékelni sem tudja. De az unió által ismert közigazgatási egység, a kistérség, illetve nagyobb célok esetében egy régió együtt már tudja finanszíroztatni az unióval a kistelepülés ravatalozóját is.
- Éppen ettől félnek az emberek, többek között azért, mert túl messze lesz tőlük a régió, ahol érvényesíteni kellene az érdekeiket. A megyei rendszert már megszokták, át tudják tekinteni.
- Egy kistelepülés és a mostani megye sincs sokkal közelebb egymáshoz. Nem érzem, hogy ez gond lenne. Az gond, hogy mivel az ellenzék nem szavazta meg a régiós átalakításról szóló kétharmados törvénytervezetünket, így a régió nem választott közigazgatási egység. Ezt sajnálom, mert megkönnyítette volna az átalakulást. Minden racionális érv a fejlődés, azaz a modern kistérségek és a régiók mellett szól.
- Nem mindegyik, mert végül is az ellenzék nem szavazta meg a törvényt, mondván, a hagyományos megyerendszerünk éppen olyan jó, mint volt, felesleges az átalakítás. Ezen meglepődött?
- Igen, mert ugyanez az átalakítás annak idején a Fidesz programjában is szerepelt. Ugyanezen megfontolás alapján, ugyanezen elvek szerint. Ha fideszes kormány lenne, meggyőződésem, most ők nyújtották volna be ezt a tervezetet. Így működik ugyanis körülöttünk az a közösség, amelyhez csatlakoztunk.
- Ez színtiszta pártpolitika ön szerint? Mennyi benne a magyar vármegyei hagyományok konzervatív tisztelete?
- Ez sima pártpolitika, kétsége se legyen. A vármegye, a megyerendszer szép magyar hagyomány, ám ez ma már nem gazdasági és közigazgatási, hanem kulturális kérdés. Készült egy érdekes identitáskutatás. Kiderült belőle, a legerősebb összetartó erő az, hogy magyarok vagyunk. A második legerősebb összetartó keret a településünk és a kistérségünk. Nincs sem megyei, sem regionális identitás, ezek tisztán közizgatási egységek. Az emberek nem azt mondják, hogy borsod-abaúj-zempléni vagyok, hanem hogy borsodi vagyok vagy zempléni, s ezen belül, mondjuk, újhelyi. Mindennek azonban semmi köze a modern közigazgatás megszervezéséhez. Az ellenzéket éppen ezért győzködni sem érdemes a közigazgatás reformjáról, mert ha kormányon van, ugyanazt gondolja róla, mint mi. Az ellenzéki magatartásról és a politikusi felelősségről inkább lehetne beszélgetni.
- Kormánytagként mennyi a mozgástere? Mennyire lehet kreatív, lehetnek-e önálló ötletei, amelyeket meg is tud valósítani?
- Van véleményem, és úgy gondolom, szavam is az Új Magyarország programban, a reformról, amit a kormányon belül megvitatunk. A kormány nem véletlenül olyan politikusokból áll, akik aztán a közös akaratot a tárcájuknál az adott területnek megfelelően végrehajtják.
- Belügyminiszterből civil, mármint nem fegyveres testület minisztere lett. Mennyire maradt meg a minisztériumában a katonás stílus? Nem furcsa, hogy nem tisztelegnek és nem kérnek engedélyt belépni?
- Ami megmaradt az elmúlt négy év katonás stílusából, az a fegyelem. Önkormányzati és területfejlesztési miniszterként is éppen olyan rendet és fegyelmet várok el a munkatársaimtól, mint korábban. Az értekezletek lehet, hogy oldottabb hangnemben folynak, ám a munka katonásan fegyelmezett.