Bazilikák, a királyok házai

Többek közt Esztergom, Székesfehérvár, Eger, Veszprém, Zirc városát ékíti ilyen építmény. A sor bővül: 1970 óta Mátraverebély-Szentkút barokk temploma is birtokolja e rangot. Majd 1993-ban a pécsi, s 1997-ben - éppen háromszáz évre rá, hogy híres Mária-képe könnyezni kezdett - a győri székesegyház is elnyerte a címet II. János Páltól. Bazilikáink, melyek születését halálesetek, viszályok, tragédiák tarkították, versengenek a "leg"-ekben. Ott van mindjárt hazánk legnagyobb egyházi épülete, mely európai viszonylatban is a harmadik. Az esztergomi Szent Adalbert-főszékesegyházat éppen százötven éve, augusztus 31-én szentelték fel. Az e helyen álló eredeti templomot még Szent István emeltette a Várhegy közepén. Ám előbb tűzvész pusztította, majd az ott tárolt lőpor robbant fel benne.
A XIX. századi építők aztán - a világon akkor egyedülálló módon - a még megmaradt középkori Bakócz-kápolna ezerhatszáz elemét belefoglalták a klasszicista építmény testébe. Az esztergomi munkálatokat vezető Packh János azonban - állítólag a bécsi kormány megbízásából - bérgyilkosság áldozata lett. Az eszetgomi hercegprímás később a legtöbbet foglalkoztatott pesti építőmesterre, Hild Józsefre bízta a folytatást, akinek az egri székesegyház is köszönheti klasszicista formáját.
A legragyogóbb múlttal kétségkívül a székesfehérvári bazilika dicsekedhet, melyet I. István alapított az 1018-as balkáni hadjárat zsákmányából. Bár már államalapítónk életében felszentelték a templomot - mely később tucatnyi koronás főnk végső nyughelye lett -, haláláig nem végeztek az építkezéssel. István minden évben ide, Fehérvárra hívta össze a királyi tanácsot Nagyboldogasszony napjára, augusztus15-re, hogy törvénynapot tartson. A sors úgy akarta, hogy éppen ezen a napon hunyt el nagy uralkodónk 1038-ban. Hol máshol helyezték volna szarkofágba, mint itt, ahol trónszéke állt... Sírját a szentté avatás alkalmából bontották fel 1083. augusztus 20-án.
A leghíresebb e sorban persze a budapesti Szent István-bazilika, mely tavaly volt százesztendős. E dóm szívügye volt a fővárosnak, építése mégis hat hosszú évtizedig tartott. Az 1800-as évek végén a munkálatok gyorsítására sorsjegyet bocsátottak ki, mely fél századon át évi kétszeri nyereménnyel kecsegtette az adakozó polgárokat. Hild Józsefet 1845-ben bízta meg Pest városa a tervek elkészítésével. Azt kérték tőle, hogy a párizsi Notre Dame-hoz hasonló katedrálist álmodjon meg a lipótvárosi szükségtemplom helyén.
A pénzszűke azonban átrajzolta a terveket. Így történt, hogy 1868. január 22-én az adományként kapott silány kőből felfalazott kupola hatalmas robajjal leomlott. Hild szerencséjére ezt nem érhette meg, egy évvel korábban meghalt. Ybl Miklósra bízták a folytatást, ám csak az hét évbe telt, mire eltakarították a romokat. Ybl nagyvonalú elképzeléseinek gátat szabott a "szegény eklézsia", így a neoreneszánsz stílusában építkező mester sem láthatta készen a művét, 1891-ben elhunyt.
A Szent István-bazilikát 1905-ben szentelték fel. Ám a tragédiák sora nem ért véget: 1947-ben renoválás közben kigyulladt a kupolája, s egy bádogosmester a tűzben lelte halálát. A nyolcvanas években újra életveszélyessé vált a műemlék, egy szélvihar a tető rézborításának darabjait az utcára szórta. A legutóbbi felújításig újabb húsz év telt el, 2003. augusztus 20-án kapott áldást Isten megszépült háza. Mintegy tíz kilogramm féldrágakövet, öt kilogramm aranyat és kettőszázötvenezer aranyfüstlemezt használtak fel, hogy eredeti fényében ragyoghasson a Szent Jobb őrzőhelyéül szolgáló katedrális.